A Döntés

Vajon miért felünk dönteni? Miért kötjük meg a saját kezünk azzal, hogy nem lépünk? Miért nem merünk szabaddá válni?

Sokat foglalkoztat a döntés kérdése. Egyértelműen azt tapasztalom, az emberek nincsenek felkészülve arra, hogy felelősséget vállaljanak. Valahol, valamikor elkezdték megtapasztalni, hogy helyettük döntenek. Hogy átadjàk a választás jogát másnak. Önként vagy kényszerből? Talán már nem is lényeges. És a mostani generáció, már ezt tanulta, ez lett természetes számukra. Tisztelet a kivételnek!

Elodázni a válaszokat, nem törődni fontos kérdésekkel, pótcselekvésekbe menekülni, tompított érzekszervekkel, elveszett hittel, illúziók között vergődve. Várni tétlenül, hogy a dolgok jobbra forduljanak, várni a szerencsét, kívárni azt, hogy mások megtegyék a szükséges lépéseket helyettünk. Háritas. Közöny. Unalom. Érdektelenség.

Azt felejtjük el sok esetben, hogy a nem döntés is döntés! Csak épp függővé válunk benne. Ki vagyunk szolgáltatva az elemeknek, más embereknek, érzéseknek…
Aki nem mer dönteni, nem mer változtatni, nem felelősséget vállalni, az vajon élhet teljes életet? Az vajon szabad? Szerintem nem! Az mindegy, hogy egy párkapcsolati szituációban vagyunk függő félként, vagy a munkahelyen, vagy állampolgárként. Ha nem a saját szívem hívását követve élem a mindennapokat, nem vagyok jól az életemben akkor lemondtam a saját belső szabadságomról. Akkor nemet mondtam önmagamra.

A jelenkor talán legnagyobb tragédiáját abban látom, hogy gyerek pozícióban él sok ember. Aki várja, hogy az okos apa vagy anya majd megmondja a tutit, hogy merre az arra. A szülő lehet a párunk, a főnökünk, a kormány, a média…. a különféle tudati tompítások és manipulációk között teljesen eltávolodunk a valóságtól. Ami ennél is nagyobb baj, számos illúziót igaznak velünk, napi szinten azonosítjuk magunkat velük, hitrendszereket teremtve ezzel.

A megoldást Én személy szerint abban látom, ha elkezdünk döntéseket hozni. Minden adandó alkalommal. Először picikémet, aztán beleállunk a nagy horderejű dolgokba. És ha mar meghoztunk egy döntést, akkor nem futamodunk meg. Ha benyitottam egy szobába, nem ácsorgok a küszöbön. A felelősség vállalás számomra azt jelenti, hogy minden körülmények között vállalom a következményeket. Nem megúszásra játszom, hanem szabadságra. Mert amikor felismerem azt, hogy minden belőlem indul ki, hogy a korlátaimat is én teremtem, akkor hirtelen végtelen lehetőség nyílik meg előttem. Persze ehhez bátorság kell.

A kérdés csupán annyi, valóban akarod? Elég bátor vagy dönteni? Én megtettem. És minden alkalommal megteszem, mert nem vagyok hajlandó a szabadakaratomról lemondani!

döntes

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás