A testem beszél: izomfeszültség

Ahogy arról már beszámoltam, ismét gőzerővel vetettem bele magam a testedzésbe. Fontos, hogy a nagy izommunkát megfelelő mennyiségű, és minőségű nyújtás is kiegészítse, így ma Stretching órán jártam. Hatalmas felismerésekkel lettem gazdagabb. Csodálatos, hogy a testünkön keresztül milyen könnyen érthetjük meg a lelkünk üzenetét, ha kicsit ráhangolódunk.

A nyújtás során gyakran feszítő fájdalmat éreztem, a hosszú kihagyás miatt részben, plusz nagyon feszesek, görcsösek az izmaim. A nyújtás során próbáltam ezt a feszültséget elengedni, és belelazulni egy-egy pózba. De annyira féltem, a fájdalomtól, ami az ellazulást megelőzi, hogy inkább ellentartottam. Ha kicsit beleengedtem magam, akkor azt éreztem szétszakadok, elviselhetetlen az érzés, már-már sírni tudtam volna, pedig azzal is tisztában vagyok, ha engedem, akkor szép lassan nyúlik az izomszövet, a fájdalom oldódik, és utána sokkal könnyebb lesz, fizikailag is és érzelmileg is. Mégis hatalmas görcsök, remegések közepette tudtam csak belemenni a pozíciókba, megengedni az izomnak, hogy lazuljon.

Hirtelen felfedeztem az analógiát az elmúlt időszak érzelmi történeivel. Sokszor oly annyira elszeretnénk kerülni a fájdalmat, hogy észre sem vesszük, hogy már eleve egy görcsös, feszült, fájdalmas állapotban létezünk. Annyira a mindennapok része, annyira hozzászoktunk, hogy el sem merjük engedni. Ragaszkodunk hozzá, mert a miénk, talán már el is felejtettük milyen enélkül a feszültség, görcsösség nélkül élni. Nehéz beleengedni magunkat egy új, ismeretlen állapotba, mert félünk mi lesz a következménye. Az elme folyamatosan azt hiteti el velünk, hogy a régi jobb, az biztos, már ismerjük, nem ideális, de mégis megtanultunk vele együtt élni. Az új, az más, az kiszámíthatatlan, az félelmetes. A változtatás kezdetben fájdalommal jár. A küzdelem önmagunkban zajlik, vajon beleállunk, vagy menekülünk.

Az óra után természetesen jobban érzetem magam, oldottabb lett az izomzatom, és picit én is megkönnyebbültem. Nagyon hálás vagyok a testemnek, hogy tanít, és mutatja az irányt. Magamnak pedig azért mondok köszönetet, mert veszem a jelzéseit, és rálátok tudatallatti működéseimre a leghétköznapibb szituációkban is. 🙂

A mai nap tanulsága: ne élj görcsben, feszültségben, ami ugyan nem elviselhetetlenül fájdalmas, de még sem komfortos. Ha jön a helyezt, add oda magad, a kezdeti fájdalom tovatűnik, engedd el, ami nem szolgál, ahhoz már ne ragaszkodj, és a végén elégedettség és laza érzet lesz a jutalmad!

Áldás!

shoelace

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás