Lady Nada üzenete: 2017 tavaszi energiák

“Köszöntelek, Laday Nada Fénymesternő vagyok. Azért érkeztem most hozzád, hogy vigaszt nyújtsak neked ezekben a nehéz órákban. Azért jöttem hozzád hogy elsimítsam a bánatot és a neheztelést, ami a szívedet nyomja. Azért jöttem hozzád, hogy levegyem azt a sok terhet, amit a hátadon cipelsz immáron évezredek óta. Elérkezett az idő, hogy lerakd azt a csomag melyet oly régóta cipelsz önmagaddal, mely csomag már nem hoz sem megnyugvást, sem békét, sem vezeklést, sem feloldozást.

Tudd hogy csomag amit cipelsz, nem teljes egészében a Tiéd, tudd hogy a csomag, amit cipelsz a hátadon, Atlantisz óta csak gyűlt. Elmúlt életek könnye és fájdalma, ezzel van tele az a hátiszák, ami a vállaidat már évezredek óta húzza. Ne sajnáld ezt, nem félj ezt levenni! Hitrendszer része melyhez te is kapcsolódsz, hogy megérdemled ezt, hogy vezekelnek és bűnhődnöd kell. Egy hitrendszer része, ami azt mondja, hogy áldozatot kell hoznod, áldozattá kell válnod, hogy megbűnhődj a bűneidért. A hitrendszer, mely nem teszi lehetővé, hogy ezeket a múltbéli terheket te letedd. A hitrendszer, mely azt mondja neked, ha te lerakod a bánatod, a fájdalmat és a szenvedést, akkor nem válhatsz jóvá, és nem érheted el a kívánt célt.

De tudd, hogy a földi létnek a szenvedés soha nem volt célja! A bánat, a könnyek, a megaláztatás soha nem lehet értelme egyetlen emberi életnek sem. Valamikor ezt elhitették veletek, és elhitted te is. Elhitted, hogy valamikor valami rosszat tettél, amiért most bűnhődnöd kell, aminek a súlyát vinned kell a hátadon.

De én itt vagyok most, Lady Nada, és tiszta szeretet esszenciámmal könnyitek a terheiden. Én, Lady Nada, Saint German gróf egyenrangú Lélektársa. Érzed magadban az ő energiáját is, azt a tartást, azt a bátorságot, mely forradalmak kirobbantásához kellett, ahhoz hogy merj új eszméket és új ideákat képviselni itt a Földön. De ugyanúgy szükség van a lágyságra, arra hogy néha sebezhető légy, hogy nőként megengedd magadnak a könnyeket. Ne szégyelld a könnyeidet! Ne szégyelld azt, hogy a férfi aki szerettél, halálosan megsebezte a szíved. De nem haltál bele, sem most, sem máskor. Az csak egy illúzió hogy ezek a sebek örökké tartanak, hogy ezeket a sebeket, majd vissza kell adnod. A valóság az, hogy ezeket a sebeket csak hagynod kell begyógyulni.

Ne akard erőszakkal kikövetelni, hogy a másik megbántja a bűneit. Ne akard a másik bűnbocsánatát erőszakkal kikövetelni. És ne próbáld a saját boldogságod a másik reakciójától függővé tenni. Nem feladata a te hátizsákodat könnyíteni. Ez csupán a te döntésed lehet. Hogy mikor döntesz úgy, hogy azt mondod ELÉG volt a szenvedésből, és nem akarod már tovább cipelni a terheket. Ekkor leveszed ezt a súlyos hátiszákot, amit cipelsz, és mersz újra szabad, független és önálló lenni. Terhek alól menetes, örömre kinyílt szívű, aki telve van hittel és jókedvvel, és mindezeket tudja szórni szerte a világban. Ha most úgy döntesz, hogy kéred az én segítségem, segítek neked levenni a terheket a válladról!

Közvetítette: Dobi Dia

Dobi Dia - A Szakrális Nő ébresztése fényképe.

Mélyre merülés

transzformacioA női lét maga a misztérium, a varázslat, teremtő csoda. Persze, ahhoz, hogy ezt megéljük, átérezzük, tapasztaljuk, egyáltalán megértsük, alá kell szállnunk saját lelkünk mélységeibe.

Az én utazásom 9 évvel ezelőtt kezdődött. Az önismereti út magához hívott, és én folyamatosan jártam rajta. Néha megpihentem, és csak élveztem a tájat, néha izzadtan másztam minden erőmet latba vetve egy meredek dombra, és volt olyan is, amikor a legmélyebb gödör alján csücsültem fejemet fogva, megtörten, fájdalmakkal áthatva. De egy valamit nem tettem: soha nem adtam fel!

Ez az utazás egyre csak hívott, hol magasabbra, hol mélyebbre vitt, de szép lassan elkezdte kibontani az ajándékait. Hozott felismeréseket, régen eltemetett érzéseket, hozott örömöt, bánatot, mosolyt és könnyeket. Több liter könnycseppet elsírtam az évek alatt, a saját könnyeim, az anyáim könnyeit, az ősök fájdalmát, Földanyácska bánatát. Megtanultam, hogy ez az utazás nem ér véget, hiszen a végtelenből jövök, és a végtelenbe tartok tovább. Minden életem egy aprócska állomás. A tér folyamatosan tágul bennem, világom egyre szélesedik, és színesedik. Végtelen lehetőség az, amit az univerzum számunkra kínál, ma már azt is tudom, hogy rajtam múlik, mennyit élek meg ebből. Az Élet tálcája roskadások van finomságokkal, az én belső engedélyem szükséges csupán, hogy megengedjem magamnak a csemegézést, hogy nyílni tudjak arra, ami az enyém lehet, és ezáltal befogadjam azt a sok jót, amit a Teremtő kínál.

Az Élet ajándék. Ha ezt még nem érzed, akkor egyszer régen elhitted, vagy elhitették veled az ellenkezőjét. Azt hitted bűnös vagy, netán tettél valami rosszat, valami megbocsáthatatlant, és most az a sorsod, hogy vezekelj. De tudd, bármit is tettél, vagy nem tettél, ma már nem számít! Nem kell, hogy tovább cipeld a múltad, anyáid, felmenőid, terhét. Nem szükséges tovább büntetned magad, nem kell, hogy szégyenkezz, nincs szüksége a világnak sem áldozatokra, sem mártírokra. Itt a lehetőség, hogy szabad légy! Itt az idő örömben, bőségben és szeretetben élni!

Azt kérdezed ez hogyan lehetséges? Engedd a fájdalmakat, nem cipeld más keresztjét, Jézusét sem vitte más helyette. A nő képes arra, hogy elpusztítson mindent önmagában, és a világban. De képes arra is, hogy teremtsen. Ugyan az az energia. A nő maga az élet és a halál, a tökéletes transzformátor, ha képes beleállni önnön erejébe. Mert egy nő, amikor elkezdi belső lélek utazását, elkezdi erejét magához venni. Leporolja lélekemlékeit, eldobja láncait, letapossa félelmeit, mélyen hálás értük, mert tudja, hogy ők az útjelzői csupán, de képes meghaladni önmagát. És az út beavatássá válik. Beavatás saját küldetésébe, azzá a csodálatos teremtő Istennővé válni, aki a lelke jogán lehet. Mert ez az Istennő ott él benned, ahogy bennem is. A rég múlt csalódásai, félelmei, sebzettsége elfeledtették, hogy ott él benned, de a sejtjeid emlékeznek. Mert belül érzed, lüktet benned a tudás, hogy hallhatatlan vagy, hogy képes vagy mindig, folyamatosan újjászületni, a romokból várat építeni, a gyengeségből erőt kovácsolni, a könnyekből koronát szőni.

Ha a nő elindul beavató útján, nem fordul már vissza többé, mert átlát az illúziókon, és érzékeli azt, ami a szem számára láthatatlan, nem képes már alárendelni magát, nem tűri a hazugságot, értékeli önmagát, és tisztában van vele, hogy ezt csak az úton előrehaladva lehetséges. Talán néha elfárad, és már tiszteli és szereti magát annyira, hogy megengedi magának a pihenést, tudja, hogy szükséges a feltöltődés, de amikor ez megtörténik, újra útnak indul, mert érzi szívében, és méhében, hogy az út soha nem ér véget, mindig van tovább, és tovább…

Minden egyes lépés egy vég, de egyben egy új kezdet is. Az újesztendő, egy új ciklus kezdete, telve van lehetőséggel a megbocsátásra, az elengedésre, az emelkedésre, és mélyreható változásokkal. Minél inkább követed a lelked hívását, annál közelebb kerülsz a valódi jólléthez, ami már nem külső körülményektől függ, hanem a belső Forrásodból táplálkozik.

Ha a tested is jelez már, hogy nem a Te utadon jársz, nem azt az életed éled, ami hozzád méltó lenne, akkor ne várj tovább, érdemes elindulni. Önmagunkat egy kényelmes fotelben nem lehet megismerni, és lelkünk sebeit sem fogjuk otthon ülve begyógyítani.

Ez az időszak már az Új élet megteremtésének kedvez, és kipörget mindent, ami nem kompatibilis a fejlődéssel, emelkedéssel.

Az átalakulás magában rejti, hogy a réginek vesznie kell, de építhetsz helyére újat, építhetsz bármit, ami tetszik, ami a Tiéd!

Ne fél elindulni. Minden, ami elégedetté tesz, ott vár a félelmeid, és a hitrendszered alkotta korlátok túl oldalán! J

Bátorság, hit, és bizalom, ennyire van szükséged, a többi majd jön magától.

Szeretettel:

Dia

 

Harmadik szem nyitva, szívcsakra csukva – hogy is van ez?

A 6. fő csakra, a homlokcsakra, vagy más néven harmadik szem.
Ez a csakra rejti a spirituális képességeinket, szokták belső látásnak, tisztánlátásnak, érzékelésnek is nevezni.

tisztanlatas

Mindenki nyitott harmadik szemmel születik, de általában ez csakra a legtöbb ember számára korán bezárul. Nem látjuk, nem érzékeljük, nem halljuk a láthatón túli világot. Ami sokkal inkább tűnt valóságosnak, és teljesnek, mint a látható világunk. Egy ködfátyol kerül elénk, és minden információ, amit egykoron lélekként birtokoltunk a feledés homályába merül.

Nem véletlenül. Életekkel ezelőtt talán Te is hozzáfértél a Tudáshoz, olvastál az elemekből, tudatában voltál önnön gondolataid teremtő energiájának, hitted, hogy Te is Isten vagy.

Aztán a karma örvényébe keveredve egyre több sérelem, és bántás ért, kezdted megtagadni, elfeledni képességeid, mélyre temetted magadban a Tudást. Nem csak a harmadik szemed, de a szíved is elkezdett bezárulni, a lélek elkezdte védeni magát. A védekezés azt az illúziót teremtette meg, hogy csak az a valóság, amit látunk, amit tapintunk, amit érzékszerveinkkel definiálni tudunk. A Hitet vallásokra cseréltük, a Teremtőt prófétákra, az Egységet kétségre, a Szeretetet félelemre.

Ahogy zárul be a szív, úgy zárul be a belső látás is. Így védi magát a lélek. Ez így van jól. Aki a belső látását, és spirituális képességeit újból visszavenni kívánja, először saját szívét szükséges újra megnyitni. Ez nem megy másként, önnön árnyékainkkal kell szembe nézzünk, fájdalmaink, sebeink begyógyításán keresztül, szívünk újra tanul szeretni, újra képes a Forrással együtt dobbanni. Párhuzamosan halad a két folyamat. Szeretettel, biztonságban, elfogadásban, szelíden, nem sietve.

Sajnos az idők kezdete óta léteznek olyanok, akiknek a harmadik szemük nyitva van, de a szívük fájdalmakkal, sérülésekkel terhelt, meg van kövesedve. Így a rajtuk keresztül érkező információk, tudás, energiák nem hozzák át a Forrás szeretetét. Mondanivalójuk rideg, felsőbbrendű, kioktató, kéretlen, és sokszor értelmetlen.

Keresd azokat a gyógyítókat, tanítókat, segítőket, szellemi vezetőket, akik szavait a fény és a szeretet esszenciája járja, akik egyenrangú partnerként kezelnek, akik alázattal közelítenek, akik határozottak, de nem tolakodóak, és csak akkor osztanak tanácsot, ha kérdezed őket. Amíg egy magát spirituális léleknek mondott ember érzések nélkül állít, riogat, vagdalkozik, nem látja a szavai, mondatai, cselekedetei következményét, csak a spirituális egóról beszélhetünk.

A lélek szabad, és nem vágyik másra csak szeretni!

Esze ágában sincs viszonyítgatni, és félelmet, vagy kirekesztést generálni, uralkodni, fölényeskedni, odamondani.

Kívánok mindenkinek éberséget, hogy megtalálja, azokat a lélek-segítőket, akik szívük szent teréből dolgoznak, nem pedig saját egójuk erősítésére használják fel a hozzájuk fordulókat.

Szeretettel:

Dobi Dia

Év- és ciklusindító Bőség Teremtő Meditáció

Új Évi fogadalmak helyett készülj fel tudatosan az új évre!

teremtes_meditacio

2017 egy 1-es rezgésű év, egy teljesen új ciklus kezdete, tele új lehetőséggel, és új feladatokkal. Mi is ezek, és mi, az ami Rád vár ebben az évben?

A válasz benned van. Jósolni nem fogok, de a saját képeid, belső hangod segít Neked abban, hogy ráláss ezekre.

Minél inkább vagy képes kinyitni magad az újra, annál több csoda tud megérkezni az életedbe!

Egy izgalmas élet veszi kezdetét, új kihívásokkal találod szemben magad. Ez az időszak az, amikor tisztáznod kell magadban céljaidat, konkrétan meg kell fogalmaznod magadban azokat, és el kell indulnod azon az úton, amely a megvalósításukhoz vezet.

Tény, hogy dolgos hónapok következnek, mert keményen meg kell dolgoznod, a vágyott sikerekért, és életed nagyon mozgalmassá válik. A fő szempont, hogy legyél elég rugalmas.

A fizikai erőd nőni fog, hogy céljaidért tenni tudj. Extra energiákra bukkansz magadban, de ezekre szükséged is lesz. Idáig valószínűleg bizonytalan voltál, vagy képtelen arra, hogy megtedd a kellő lépéseket a változások felé. Most azonban elég önbizalommal, és erővel rendelkezel ahhoz, hogy véghez vidd azt, amit elterveztél. Ez az időszak nem alkalmas arra, hogy elidőzz a múlton, lépned kell. Viszont meglehetősen egyszerű lesz számodra, hiszen a múlt problémái, csalódásai komoly sérüléseket hagytak benned. Jelentős változás következik be az életedben, és az eddigi gondok is eltűnnek.

Olyan időszak előtt állunk mindannyian, amit érdemes kihasználnunk, ebben segít neked ez a meditáció és az azt megelőző beszélgetés!

A részvételi díj: 3000 Ft

 

Időpont: 2017. 01. 12. 19:00-20:30-ig

Előzetes bejelentkezés szükséges: Dobi Dia, telefonon: +36 30 479 8225 vagy e-mailben: info@pillangosziget.hu

 

Búcsúzik a 2016-os esztendő, egy újabb szakasz zárul le…

welcome_2017

Az év utolsó napjához értünk. Az idei év embert próbáló volt mindannyiunk számára. Sok megoldandó helyzetet és kihívást tartogatott számunkra az élet. Sok veszteséget élhettünk meg, fizikai és lelki szinten. Talán jó ideje már te is azt kívánod, legyen már végre vége!

Együttérzek veled, de tudd, hogy mindennek célja volt, és hamarosan saját bőrödön fogod tapasztalni a hatását, az eddigi hozzáállásodnak. Okkal történt minden, és ami elveszett, ami elmúlt, annak nincs helye az életedben, nem kell már, hogy helye legyen, egyszerűen hagyd távozni, adj időt és teret magadnak a változásra. Minél kevésbé állsz ellent, annál gyorsabban, és fájdalom mentesen fog végbemenni ez a folyamat. A ragaszkodás az emberi lét természetes velejárója, ez ellen sem kell küzdened, de légy tisztában vele, hogy csak az ego ragaszkodik a régihez, mert fél az újtól, mert nem bízik eléggé, a Sorsban, Istenben, magában, a világban. Talán azoknak a táborát erősíted, akik nagyon is várják, sőt siettetnék a változásokat, az átalakulást, mert a jelenlegi helyeztük nem kielégítő.

Bárhogy is éled meg a jelen helyzeted, állj meg ma vagy holnap egy kis időre, és figyelj befelé. Tedd fel magadnak a kérdést: hol tartok most az életemben? Látom-e az irányt, amerre az utam visz, van –e bennem kapaszkodó, ami segíthet a tájékozódásban, ha úgy érzem eltévedtem. Tavaly ilyenkorhoz képest haladtam előre? Vajon a saját utamon járok? Sikerült fejlődnöm? Vagy teljesen darabokra hullott az elmúlt esztendőben az életem?

Ami fontos, ne ítélkezz! Tudatosíts, légy őszinte magadhoz, légy objektív, és légy nyitott a válaszokra. Mert úton vagy, ahogy mindenki más ezen a bolygóm. Fejlődni, tanulni tapasztalni jöttél, nem várhatod, hogy tökéletesen csináld a dolgokat, és ne várd el magadtól azt sem, hogy azonnal tudj mindent, engedd meg magadnak a hibázás lehetőségét! Az élet természetes velejárói a krízisek. Ezekben tanulhatsz meg magadról fontos dolgokat, így ismered meg igazán önmagad, így formálódik a hozzáállásod a világhoz. 2016 számos lehetőséget kínált számunkra az önismeretre, az önmeghaladásra, a változásra, a változtatásra. Hideg szelek fújnak, a változás szelei. Ha kilépsz, érzed az arcodon, a testeden, néha szinte csontig hatol. Ami most zajlik, energetikai szinten is, azt a teljes transzformáció. Szinte lerágja az élet a húst rólunk, csak a csontjaink maradnak, a váz, de tartalom a forma változóban van.

Milyen legyen az új alakod? Milyennek szeretnéd látni magad, az emberi kapcsolataid, az életed, a hivatásod? Vajon tudod-e már azt, hogy mi a léted valódi célja? Mi az a feladat, amit ebbe a testbe inkarnálódva kibontani jöttél? Mi az, amit tovább viszel, és mi az, amit végleg el kell engedj?

Az elmúlt hónapok pontosan mutatták az irányt, ha figyeltél, és merted meghallani a szíved szavát már tudod, mi következik, merre indulj tovább. Mered élni az álmaid? Van erőd, hogy megvalósítsd a céljaid? Hiszel és bízol magadban feltételek nélkül? Akkor is, amikor a külső körülmények mind ellened szólnak? Megtanultad magad eléggé szeretni és elfogadni? Képes vagy önmagadnak a vélt vagy valós hibáidért megbocsátani? Elengedtél már minden elvárást, neheztelést, haragot másokkal szemben?

Ha még nem, talán itt az ideje megtenned. Mert ha önként rakod le a vállakról a terheket, amiket cipelsz, akkor lesz esélyed önmagaddal kapcsolódni, önmagadat táplálni, önmagaddal együtt lenni, és haladni az úton, amire a lelked hív.

Szánj időt arra, hogy megvizsgáld, hol tartasz jelenleg, mi az, ami vagy ki az, aki még hátráltat, és jelöld ki céljaid, álmodd meg a vágyai? Ha nem írod le őket, nem fogalmazod meg önmagad számára is egyértelműen, és világosan, akkor hogyan akarod elérni őket?

Sok lehetőség fog érkezni az életünkbe. Ha nem vagy elég éber, akkor problémának, szívatásnak, nettó kicseszésnek fogod ezeket érzékelni. De ha nyitott vagy, akkor meglátod bennünk a potenciált a szint lépésre, a lezárásra, az újra, kinek mi aktuális éppen. Ismétlem, minden érted történik, és még ha úgy is tűnik, hogy nem, hidd el nekem, a megfelelő időben! Feküdj fel az áramlatra, hagyd, hogy letépjen minden róla a viharos szél, ami már nem te vagy, átrendezzen mindent, és idővel már csak azt fogod érezni, hogy egy lágy szellő simogat.

Legyen elképzelésed, hogy mi a jó neked, de engedd be a lehetőségét annak is, hogy az égiek jobban tudják, és talán pont az ellenkezőjét kell megtapasztalnod a vágyaidnak, hogy megtudd, valójában mire van szükséged.

Hagyj fel a címkézéssel, nincs jó vagy rossz, helyes és helytelen! Utazás van, tapasztalás. Élni jöttünk ide, ismerkedni, boldogulni, örömöt átélni. Nincs abban semmi rossz, ha elbuksz, állj fel! Ahogy ez sem bűn, ha rossz döntést hozol. Javítsd ki a hibát! A lényeg az, hogy csináld! Légy rugalmas, légy nagyon éber, és reagálj gyorsan, ne ragaszkodj, ne görcsölj!

Nem lesz könnyű a jövő év, senki nem ígéri, hogy mindenki számára diadalmenet lesz. De ha teszed a dolgod, várod a feladatokat, játékosan, kíváncsian állsz bele a problémának tűnő helyzetekbe, sok élménnyel, és magas önbecsüléssel zárod majd az évet. A csoda benned van, ahogy változáshoz szükséges teremtő erő is. Éld meg a saját istenséged, teremts új világot magadnak, lépj bele bátran az új évbe! Ha így teszel, minden támogatás megérkezik majd hozzád!

Köszönöm, hogy egész évben velem tartottál, remélem jövőre is találkozunk, bízom benne, hogy egyre több olvasómmal találkozom majd személyesen is, valamilyen formában!

Legyen áldott az új év, sikert és boldogságot kívánok, ami általában akkor jön, ha teszel is érte!

Szeretettel:
Dobi Dia

Méhünk tisztítása, ápolása saját érdekünk!

A női méh egy méregtelenítő szerv, amely fizikai szinten tárolja el a mérgeket, érzelmi szinten az emlékeket, az energiákat. Itt lakozik a női teremtőerő, az ősi női bölcsességünk, de ott tárolódnak a kreatív energiáink is. Innen ered minden Teremtés, innen ered maga az Élet!

meditacio_pillangosziget
Ugye érzed már Te is, milyen fontos szervünk, és mekkora jelentősége van? Évszázadok óta vagyunk elválasztva a méhünktől, a saját női erőközpontunktól. Pont ezért ez a legérzékenyebb területünk, a legtöbb blokkolt energia, fájdalom lenyomat, energetikai ciszta itt tárolódik. Testi és lelki sérüléseink lenyomata itt őrződik.

A szerveztünk egy ideig elraktároz minden blokkot, emléket, traumát. DE van egy pont, amikor telítődik a méhünk is, amikor azt mondja elég! Ekkor megjelennek a testi tünetek, a különféle problémák az életünkben!

Amikor már túl sok negatív hatás, alacsony rezgésű energia halmozódott fel ezen a területen, azt vesszük észre, hogy betegek vagyunk. De nem ritkák a szexuális zavarok, csökkent libidó, a párkapcsolati nehézségek, terméketlenség, függőségi viszonyok, áldozati szerepek. Nem érezzük magunkat elég jónak, elég értékesnek, elég vonzónak. Eltűnik életünkből a szenvedély. A nő, akinek gyengélkedik a méhe gyakran labilis, depresszióra hajlamos, gyakran érez bűntudatot, szégyent. Fizikai szinten nem ritka az alhas és a csípő körüli zsírpárna, jelezvén a tudatalatti távolságtartást, félünk közel engedni a másik nemet.

Ez a program lehetőség nekünk Nőknek, hogy gyógyítsuk magunkat, és egymást. Tisztítjuk a méhünket, és töltjük is. Kapcsolódunk ehhez a szent térhez, tesszük mindezt azért, hogy több örömet, termékenységet, kreativitást élünk meg. Szexuális életünkre is pozitív hatással lehet a program.

Tarts velünk akkor is, ha olyan fizikai tünetek jelentkeznek életedben mint a vérzési rendellenesség, hormon problémák, orgazmus problémák, polip, mióma, ciszta, húgyúti fertőzések, gombás fertőzések, spontán vetélés.

Érdemes eljönnöd, ha túl vagy már egy vagy több, abortuszon, ha ez eddig szexuális partnereidet el szeretnéd engedni a testedből, ha szeretnél több önbizalomra szert tenni, ha úgy érzed a női minőségedben erősödnél, szeretnél egy fontos változást behívni az életedbe.

Olvass a programról részletesen:
http://pillangosziget.hu/mehtisztisztito_es_gyogyito_program/

Várlak szeretettel! 🙂

2017, valami új kezdete, a siker és az önbizalom éve

valatozas_2017Mit jelent ez számodra?

A jövő év egészen biztosan valami újnak a kezdetét hozza be az életedbe. 2017 egy új – kilenc éves – ciklus kezdete. Ez azt jelenti, hogy egy izgalmas élet veszi kezdetét, új kihívásokkal találod szemben magad. Ez az időszak az, amikor tisztáznod kell magadban céljaidat, konkrétan meg kell fogalmaznod magadban azokat, és el kell indulnod azon az úton, amely a megvalósításukhoz vezet.

Valószínűleg nehéz hónapok következnek, amikor is sok kihívással fogsz találkozni, de minden lehetőséget meg fogsz kapni ahhoz, hogy éledben valódi változások történhessenek. Ezt persze nem adják ingyen, keményen kell dolgozni mindenért, életed nagyon mozgalmassá válik, minden hirtelen, a semmiből bukkan elő.

Az egyes évben tudjuk lerakni a következő kilenc év alapjait, érdemes tehát megfontoltan, körültekintően cselekednünk. Ha az érezzük itt az idő bizonyos dolgok megtételére nem habozzunk sokat! Sok változás jön, és mi is az átlagosnál dinamikusabbak leszünk, a fizikai erőnk megnövekszik, teherbírásunk szint úgy. Ha eddig bizonytalan voltál, vagy képtelen arra, hogy megtedd a kellő lépéseket a változások felé, akkor az élet belefog sodorni ezekbe a helyzetekbe, kiprovokálja belőled az aktivitást.

2016, a nagy lezárások ideje

Talán te is tapasztalod, hogy mennyi érzelem, probléma bukkan felszínre, mennyi kapcsolat fut zátonyra, sorra jönnek a csontvázak a szekrényből elő. Az élet egyes területein pedig végre révbe értél. Sok elengedésre van szükség, hogy folytatni tudd az utad. Ez az időszak már nem alkalmas arra, hogy elidőzz a múlton, lépned kell. Minden arra ösztökél, hogy kilépj a komfort zónádból, és tegyél végre magadért, azért, hogy jobban érzed magad a bőrödben, az életedben. Mindez azért történik, mert az idei év készíti elő a 2017-es év eseményeit. Teli kézzel ugye nehéz bármit is megfogni. Ezért szükséges mindent elengedni, aminek lejárt az ideje.

Most kulcsfontosságú az, hogy elég önbizalommal, és erővel rendelkezz ahhoz, hogy véghez vidd azt, amit elterveztél. Valóra váltsd a régóta dédelgetett álmaid.

“Sosem lehet átkelni az óceánon, amíg a part szem elől tévesztésétől rettegünk.” Christopher Columbus

Van elég önbizalmad ehhez?

Ha felmerül benned a kérdés, hogy meg tud-e csinálni mindezt? Valóban képes leszel-e tenni magadért, akkor valószínűleg még nem megingathatatlan a hited önmagadban. De ne keseredj el! Az önbizalom fejleszthető. Természetesen pozitívan hatnak ránk a külső megerősítések is, de soha ne feledd: ha valaki fel tud emelni, akkor ő a sárba is tud döngölni.

Ahhoz, hogy hosszú távon sikeres, és kiegyensúlyozott légy, fontos megtalálnod a belső középpontod, a saját erőforrásod, a hited, az önbizalmad erősíteni kell. Nem csak gondolatban, gyakorlati szinten is, a mindennapi életedben is érezned kell, hogy megállíthatatlan vagy, hogy képes vagy változni, és változtatni.

A pozitív gondolatok, a motiváló videók, a lelkesítő blog bejegyzések adnak egy löketet, de igazi változást nem generálnak benned. Az önsegítő könyvek hasznosok, de csak elméleti síkon tudsz rájuk támaszkodni. Egy kínos szituációban nem biztos, hogy hasznát veszed az olvasottaknak.

Hogyan tegyél szert több önbizalomra?

Építsd fel magad a nulláról. Bárhol is tartasz most, hidd el, mindig van hová fejlődni. Ez munka, igen, tudom… Kitartást, erőt, elszántságot és energia befektetést igényel. Viszont megéri! Mert minden perc, amit önmagad fejlesztésére szánsz, életed végéig honorálja magát. A tudást, az információt, a hited, bizalmad magadban nem vehetik el tőled. Ne függj tovább a külvilág véleményétől, vedd a saját kezedbe az irányítást, légy végre saját életed főszereplője, lépj ki a reflektorfénybe! Ha csak a háttérből szemléled az eseményeket, soha nem lehetsz igazán boldog, és szabad.

Hogy honnan tudom? Onnan, hogy pontosan 9 évvel ezelőtt én is válaszút előtt álltam, és akkor beleálltam a változtatásba. Azóta gyökerestől változott meg az életem, mert vállaltam a kockázatot. A biztos utat a járatlan cseréltem, és végig bíztam benne, hogy elvezet majd valahova. Nem volt könnyű, de soha egy percig nem bántam meg, hogy így döntöttem.

Most már Te is tudod, hogy milyen nagyszerű és ritka lehetőséget kínál számunkra a 2017-es év. Minden támogatást megkapsz céljaid megvalósításához.

Mire lesz szükséged a sikeres évkezdéshez?

  • Engedd el ragaszkodásodat, mondj búcsút mindennek, aminek lejárt az ideje az életedben!
  • Az a kapcsolat, ami nem épít, nem táplál, nem ad, az valójában elvesz!
  • Szabadulj meg a régi kacatoktól, szelektáld ki a ruháidat, adományozd el a felesleges darabokat, rendezd át a lakást, csinálj egy nagytakarítást még az évvégén!
  • Ne bánkódj, ha emberek távoznak az életedből, bízz benne, hogy kapsz majd helyettük újakat, akik jobban passzolnak az aktuális személyiségedhez!
  • Mind végig tartsd szem előtt, ha egy ajtó becsukódik, három másik kinyílik.
  • Tisztázd magad előtt mit értél ebben az évben a céljaid közül, és mi az, ami még várat magára!
  • Írd össze a terveidet, céljaidat, vágyaidat 2017-es évre vonatkozóan! (munka, magánélet, párkapcsolat, megjelenés)
  • Higgy magadban, és tudd, hogy képes vagy ezeket a célokat elérni!

Ha úgy érzed, egyedül nem megy. A félelmeid, a kétségeid erősebbek, mint a bizalom magad felé, akkor szánj 3 hetet az átalakulásra! Gyere a november 19-én megrendezésre kerülő Önbizalom falatkák Nőknek workshopunkra, és rakd le segítségünkkel az önbizalmad alappilléreit, az ott kapott házi feladatok, és a munkafüzet segítségével garantáljuk Neked a változást.

Kezd sikeresen az újévet, és ezt az új kilenc éves ciklust!
A kulcs minden esetben benned van, mi segítünk megtalálni! Ne csak sodródj az életben, légy Te magad a Változás!

A Nők ébresztése…

Miért tartom fontosnak a női csoportokat, a nők ébresztését? Miért dolgozom javarészt nőkkel?

A női csoportoknak van egy különleges megtartó ereje. Nők egymást nagyon tudják támogatni, és talán életünk során már mindnyájan tapasztaltuk, nagyon tudjuk ölni egymást. Konkurálni, eltaposni, elárulni…

Sok éve kezdetem önismereti utazásom, és az elején fel sem merült bennem, hogy én ezzel komolyabban foglalkozzak, netán másokon segítsek. Számtalanszor kaptam az infót, hogy a nőiséggel van dolgom, azt kell fejlesszem.

Akkor nem értettem ezt. Azt sem tudtam teljesen megfogalmazni, mi a nőiesség és a nőiség között a különbség. Mert van különbség! Rengeteg! Bár ma is látom, hogy ez a két fogalom még sokaknál mindig összemosódik. A nőies nő leginkább a külsőségek és az attitűd tekintetében vált nővé. Belső világa, lelkülete, világhoz való hozzáállása még ettől függetlenül lehet inkább férfias, vagy mondjuk úgy, ettől még nem válik élővé általa a női minőség.

A nőiség egy misztérium, varázslat, mely átformál, átalakít, ami sugárzik, lüktet sejtszinten, belülről ragyog ki a külvilág felé. Egyfajta minőség, mely külsőségekben csak alig, vagy egyáltalán nem nyilvánul meg. Mégis a kisugárzás révén egyértelmű, vitathatatlan, és stabil.

Hiszem, hogy mindenkinek van egy útja. Valaki gyárilag tartalmazza az alapfelszerelést és az extrákat is, hogy ilyen frappáns hasonlattal éljek. Van, akinek nagyon sok belső munka, külső segítség, testi-lelki átalakulásra van szüksége ahhoz, ahogy Nővé váljon. Ami belül megszületik, azt kívülről is látható.

Na de visszakanyarodva a történetemhez. Az élet nálam úgy alakította, hogy a külsőség előbb létezett, mint a mély belső átalakulás. A belső folyamat mai napig tart. És valószínűleg soha nem ér véget. Hiszen az élet állandó körforgás, fejlődés. Szeretek valahova tartani. Bár ezen a téren tudatosan már rég nincs célom. Annyit tettem, akartam, vágytam, dolgoztam, görcsöltem. Aztán amikor elengedtem, akkor arra figyeltem fel, hogy olyan annyira sikerült a bennem élő női minőséget meggyógyítani, hogy már más nőknek is tanítom. Pedig soha nem volt ez kimondott célom.

Hálás vagyok a Sorsnak, hogy lágyan, gyengéden, de határozottan erre az útra terelt.Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy női közösségekben tevékenykedhetek. Olyan közösségekben, ahol egymás elfogadása, támogatása, tartása van jelen. Nincsenek előítéletek, nincs versengés, nincs bántás. Egyszerűen csak jelen vagyunk, és áramlik egy fura megfoghatatlan, de mégis melengető, jóleső energia.

Tudom, hogy voltak olyan életeim, ahol ezt nem tudtam megvalósítani. Emlékeszem, hogy voltak olyan életeim, ahol ez nagyon is ment, amikor ebben a legjobb voltam. A lélek emlékszik. teszi a dolgát, azt, amihez a legjobban ért, azt amivel a legtöbbet tud segíteni, a társain, az embereken, a világom, és nem utolsó sorban önmagán.

Szeretek nőkkel foglalkozni. Segíteni nekik abban, hogy ők is emlékezzenek a saját fényükre, áldás, hogy meg az a képességem, hogy a lelküket megérintsem. Köszönettel tartozom azért hogy módomban áll változni, és változtatni.

Hiszem, hogy a Nők fogják megmenteni a Földet. Fontos, hogy egyre több nő ébredjen tudtára saját erejének, mely biztonságos, stabil és alkotó. Ébred valami nagyszerű, nemes, tápláló, és transzformáló erő a térben. Tudom, hogy változás már elindult, és megállíthatatlan.

A kérdés az, hogy Te mikor érzed meg a hívást, amikor a lelked jelez, mert jelezni fog. Ebben Te is bizonyos lehetsz. De biztatlak, ha érkezik a hívás, állj bele! Nem könnyű, tudom, de mégis ez a legjobb dolog, ami történt velem 🙂

szakralis_no_pillangosziget

A boldog párkapcsolat ok vagy okozat?

A párkapcsolat kétségtelenül a legnépszerűbb és leginkább tárgyalt téma az életünkben. Ha nincs azért, ha van, de nem kielégítő azért. Mindent megteszünk, hogy legyen, aztán sok mindent teszünk azért, hogy még jobb legyen, és működjön, és őszintén szólva elég sokat foglalkozunk azzal is, hogy a már kihűlt, vagy nem funkcionáló kapcsolatot, és a szakítást kiheverjük, feldolgozzuk.

Az áhított boldog párkapcsolat amolyan drót nyúl, ami eléggé motiváló ahhoz, hogy megtegyünk lépéseket, erőn felül teljesítsünk bizonyos helyzetekben, olyankor is, amikor magunkért egy fűszálat nem tennénk keresztbe. Egy bizonyos pontig azt gondolom ez így rendben van. Egy másik lélek, akivel arra szerződtünk, hogy tükröt tartunk egymásnak, akivel azt vállaltuk, hogy tanítjuk egymást nagyon nagy húzóerő tud lenni. Sok esetben nem is kell konkrét személy, elég a hiánya ahhoz, hogy hegyeket mozgassunk odébb azért, hogy a vágyott minőséget magunkénak tudhassuk…

Mindenki másképp képes fejlődni. Van, akit a szenvedés, a hiány, a fájdalmak visznek előre. Ez ad egy fajta belső erőt, és inspirál változásokra. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni… tartja a mondás is. Sokáig hittem én is, hogy ez csak így működhet. Amíg nem fájt, addig nem változtattam, vagy nem eléggé. Annyira nem láttam magam tisztán, oly mértékben tápláltam egy illúziót, hogy tényleg azokat a tapasztalásokat vonzottam be az életembe, amik fájdalmasak, keserűek, ugyanakkor intenzíven hordozták magunkban a transzformáció lehetőségét. Sokáig barátkoztam a gondolattal, hogy ez nem feltétlenül kell, hogy így legyen. Önmagammal, és az árnyékaimmal lehet fájdalom nélkül is szembesülni. Fényben is lehet változni, és a szeretet a legnagyobb transzformáló erő.

Hosszú időbe telt, amíg eljutottam oda, hogy magamért tegyek meg lépéseket, nem azért, hogy a páromnak megfeleljek, hogy egyáltalán legyen párkapcsolat az életembe, vagy hogy a szeretett férfit megmentsem. Nehezemre esett magamat az első helyre tenni. Ma már tudom, azért nem működtek a kapcsolataim, mert nem voltam önmagam. Nem szerettem, tiszteltem, és becsültem magam feltételek nélkül, nem tudtam elfogadni azt, aki vagyok. Próbáltam a másik kedvére változni, ő róla szólt minden, és ha nem volt Ő, akkor a hiánya körül forgott minden gondolatom. Óhatatlanul nagy terhet tettem a férfira, kimondatlanul, és persze nem tudatosan. De tőle vártam, hogy én jól legyek, hogy el legyek fogadva, hogy érezzem értékes vagyok, hogy kellek, a kapcsolattól, hogy teljes legyek és boldog.

Senkinek nem feladata engem teljessé, elégedetté, boldoggá, örömtelivé, szerethetővé tenni. Kizárólag egy valaki feladata, és felelőssége ez: az ENYÉM! Amíg ez nem megy, addig mástól is hiába várom. Az esetek többségében csalódni fogok. Amint bent, úgy kint…

A szerelem, a párkapcsolat nem lehet az ok. Az ok minden esetben TE vagy! Cél, vágy, szándék lehet, azzá válhat, ha úgy érzed szívből, hogy ez Téged táplál, előre visz, az út, amin jársz, hogy ezt “megszerezd” ad Neked. A paradox az, hogy amikor már nem ez az okod, már nem akarod ezt, csak jársz az utadon, magadért, magadtól, hirtelen megkapod, megérkezik a vágyott Társ, a szerelem magától. Valójában már most is ott élnek benned, vagy épp veled. Csak amíg nem nem váltasz nézőpontot észre sem veszed.

Ha szeretettel, önmagadért jársz az úton, mész el gyógyításokra, önismereti programokra, megérkezel ön-mag-adhoz. És akkor a boldog párkapcsolat már nem ok lesz, hanem “egyszerűen” okozat.

Keresd meg magadban azt az ártatlan, csillogó szemű gyermeket, aki hitte, hogy létezik számára TÁRS, aki tudta, hogy a legjobbat érdemli, és nem is kételkedett, hogy egy napon meg is fogja kapni. Ez a gyermek lesz a kulcs ahhoz, hogy a megfelelő Partnert beengedd az életedbe, vagy a meglévő kapcsolatodban éld meg az áhított harmóniát.

Áldás!

parkapcsolat_pillangosziget

 

Az Anya-Seb

Az anyák és lányok közötti nehézségek és megoldandó problémák nagyon gyakoriak, mégis, nyíltan nem beszél erről senki sem. A tabu az, ami meggátolja, hogy beszéljünk az anya-sebből származó fájdalomról, s így az árnyékban, rejtve marad, ahol egyre tovább erjed és fekélyesedik anélkül, hogy ránéznénk.

Pontosan mi az anya-seb?

Az anya-seb a női létnek az a fájdalma, amit a patriarchális kultúrákban a nők generációról generációra továbbadnak egymásnak. És ebben benne foglaltatnak azok a diszfunkcionális kiútkereső mechanizmusok is, amikkel feldolgozni próbáljuk ezt a fájdalmat.

Az anya-seb a következő fájdalmakból tevődik össze:

  • Összehasonlítás: az érzés, hogy nem vagyok elég jó
  • Szégyen: az a folyamatos háttér-érzés, hogy valami nem stimmel velem
  • Ön-kicsinyítés:  Az érzés, hogy kicsire kell összehúznod magad ahhoz, hogy szeressenek
  • Nem múló bűntudat afelett, hogy többre vágysz, mint amid van

 

Az anya-seb a következő módokon nyilvánulhat meg:

  • Nem vagy teljes, kiteljesedett önmagad, nehogy mások ettől fenyegetve érezzék magukat
  • Nagyon jó viselése annak, ha mások rosszul bánnak veled
  • Érzelmi óvatosság
  • Versengés más nőkkel
  • Ön-szabotázs
  • Túlzott merevség és domináns attitűd
  • Az olyan problémák, mint az evési zavarok, depresszió, függőségek

Mai patriarchális, férfi-domináns kultúránkban a nők arra vannak kondicionálva, hogy kevésnek érezzék magukat, nem pedig értékesnek és olyannak, akik megérdemlik a jót. Ezt a „kevés vagyok” érzést nők számtalan generációja építette már be magába és adta tovább az utána következőknek, illetve mindez most is zajlik.

A nőket elnyomó kulturális atmoszféra a lányokat egy „kettős csapdába” helyezi.

Leegyszerűsítve arról van szó, hogy ha egy lány internalizálja az anyja nem-tudatos hitrendszereit (amik a „nem vagyok elég jó”-nak valamilyen formája), akkor ezzel megszerzi az anyja jóváhagyását; viszont saját magát és a benne rejlő lehetőségeket pedig elárulja.

Ugyanakkor, ha úgy dönt, hogy nem internalizálja az anyjának a saját korlátaiban való nem-tudatos hitét, hanem (f)elismeri saját erejét és lehetőségeit, akkor vállalja, hogy az anyja ezt nem-tudatosan saját személye elutasításának veheti.

A lány nem akarja azt kockáztatni, hogy esetleg elveszti az anyja szeretetét és jóváhagyását, ezért inkább ezeknek a korlátozó, nem-tudatos hiedelmeknek az internalizálását választja, ami a hűség egy formája, illetve az érzelmi túlélésének biztosítása.

Azért tűnhet veszélyesnek egy nő számára az, ha kihozza magából és az életéből maximálisan a lehetőségeket, mert ezzel azt kockáztatja, hogy az anyja valamilyen módon elutasítja.

Ez azért van, mert a lány nem-tudatosan megérezheti azt, hogy az ő kiteljesedése szomorúságot vagy haragot válthat ki az anyjából, mivel neki a saját életében sok mindent fel kellet adnia magából. Az anyja iránt érzett együttérzés, a neki való megfelelési vágy, és a konfliktustól való félelem hatására így hát végül lehet, hogy meggyőzi magát arról, hogy biztonságosabb, ha összehúzza magát és kicsi marad.

Az anya-sebbel való szembesülés elleni egyik leggyakoribb érv, hogy „A múlt az múlt.” Csakhogy a múlt elől sosem menekülhetünk el igazán, nem temethetjük el. A jelenben él, a mindennapi akadályaink és problémáink formájában. Ha kikerüljük azt, hogy szembesüljünk és foglalkozzunk az életünk egy egyik legfontosabb és legalapvetőbb kapcsolatához kötődő fájdalommal, ezzel az egyik legnagyobb lehetőséget veszítjük el arra, hogy felfedezzük, kik vagyunk valójában, és hogy őszintén és örömmel megélhessük igaz lényünket.

Az anya-sebet átfonó sztereotípiák

  • „Nézd meg, mennyi mindent tett érted az anyád!” (elsősorban másoktól jön)
  • „Az anyám annyi mindent feláldozott értem. Annyira önzőség lenne tőlem, ha én megtehetném, amit ő nem tudott. Nem akarom, hogy rossz legyen neki.”
  • „Lojalitással tartozom anyámnak, bármi áron. Ha megharagítom, azt fogja gondolni, hogy nem értékelem őt eléggé.”

A lány azért félhet önmaga és lehetőségei kiteljesítésétől, mert lehet, hogy fél attól, hogy hátra hagyja az anyját. Lehet, hogy attól fél, hogy az anyja fenyegetőnek fogja érezni álmait és ambícióit. Lehet, hogy attól fél, hogy az anyja kényelmetlen érzéseket fog táplálni irányában, mint pl. irigység vagy harag. Mindez általában egyáltalán nem tudatos, és nyíltan nem ismerjük el és nem beszélünk róla.

Mindnyájan éreztük már az anyánk által cipelt fájdalmat. És valamennyire mindannyian arra gyanakszunk, hogy részben mi tehetünk az ő fájdalmáról. És ebben gyökerezik a bűntudat. Ez érthető, ha figyelembe vesszük egy gyermek korlátozott kognitív fejlettségét, amelyen keresztül saját magát érzékeli minden dolog okaként. Ha felnőttként nem nézünk rá erre a nem-tudatos hiedelemre, akkor meglehet, hogy még mindig hordozzuk magunkban, és ennek eredményeképp még mindig nagyban korlátozzuk magunkat.

Az igazság az, hogy egyetlen gyerek se tudja megmenteni az anyját.

A lány részéről meghozott SEMMILYEN áldozat nem kompenzálhatja mindazt a sok nehézséget és veszteséget, amit az anyjának el kellett szenvednie az évek során, pusztán abból kifolyólag, hogy nőként és anyaként él ebben a kultúrában. Mégis, nagyon sok nő teszi éppen ezt egészen kicsi kora óta: hoznak egy nem-tudatos döntést arról, hogy nem fogják elhagyni vagy elárulni az anyjukat azzal, hogy „túl sikeresek”, „túl okosak” vagy „túl kalandvágyóak” lesznek. Ezt a döntést kiváltó tényezők a szeretet, a lojalitás, és a tény, hogy valóban szükségünk van az anya jóváhagyására és érzelmi támaszára.

Sokan összetévesztjük az anyánkhoz való hűséget az ő sebei iránti hűséggel, és így részt veszünk saját magunk elnyomásában.

Ezek a dinamikák egyáltalán nem tudatosak, és folyamatosan működésben vannak. Még a legegészségesebb, támogatóbb anya-lánya kapcsolatban is jelen lehet ez a dinamika valamilyen szinten, pusztán amiatt, hogy nőként vagyunk ebben a kultúrában. Azon lányok számára pedig, akiknek az anyja komoly gondokkal küszködik (függőségek, mentális bajok, stb.), ennek a hatása rendkívül romboló és alattomos lehet.

Az anyáknak fel kell vállalniuk a felelősséget, és elgyászolni a veszteségeiket.

Anyának lenni ebben a kultúrában elmondhatatlanul nehéz feladat. Sok nőtől hallottam már, hogy „Senki nem mondja el neked, milyen nehéz lesz” és „Semmi nem készít fel arra, amikor hazaérsz a babával, és leesik, mire is vállalkoztál.” Kultúránk, főként az Egyesült Államokban, nagyon szigorú az anyákkal, kevés támogatást kínál, sokan pedig egyedül nevelik gyermekeiket.

Társadalmunk ki nem mondott üzenete az anyák felé:

  • Ha az anyaság nehéz, arról te tehetsz.
  • Szégyelld magad, ha nem vagy szuper-ember.
  • Vannak „természetes anyák”, akiknek az anyaság könnyű. Ha te nem vagy ilyen, akkor valami nagyon mélyen nem stimmel veled.
  • Képesnek kéne lenned, hogy az egészet sikeresen kezeld: legyenek jól nevelt gyerekeid, legyél szexuálisan vonzó, legyen sikeres karriered, és stabil házasságod.

Azok az anyák, akik valóban annyi minden feláldoztak azért, hogy kultúránkban gyermekeket neveljenek, tényleg elutasításként élhetik meg, ha a gyerekük túlhaladja azokat az álmokat, amiket maguknak lehetségesnek gondoltak. Lehet, hogy van benned egy olyan érzés, hogy a gyerekeid tartoznak neked, hogy neked jár valami, vagy megerősítést vársz a gyerekeidtől; ami a manipuláció igen finom, de erőteljes formája. Ennek a dinamikának az lehet a hatása a lányok következő generációjára, hogy ők is inkább kicsik maradnak, hogy az anyjuk továbbra is érezze az ő anyai identitásának elismerését és megerősítését; egy olyan identitásét, amiért annyi mindent feláldoztak, és amiért olyan kevés támogatást és elismerést kaptak cserébe.

Az anyák tudat alatt mély haragot projektálhatnak gyermekeik felé, kifinomult módokon. Csakhogy ez a harag valójában nem a gyerekek ellen irányul. Ez a harag az ellen a patriarchális társadalom ellen irányul, ami azt követeli a nőktől, áldozzák fel és maximálisan zsigereljék ki magukat a gyereknevelés oltárán.

És hát egy gyerek, akinek szüksége van az anyjára, gyakran hozza meg azt a döntést még kora-gyerekkorban, hogy saját magát feláldozza annak érdekében, hogy valahogy enyhítsen az anyja fájdalmán. Ez a korai döntés gyakran az oka a háttérben húzódó problémáknak, amire gyakran sokkal később, már felnőtt korban derül csak fény.

Az anya-seb azért él, mert az anyák számára nincs egy olyan biztonságos tér, ahol feldolgozhatnák az azokkal az áldozatokkal kapcsolatos dühüket, amiket a társadalom vár el tőlük.  Illetve azért, mert a lányok nem-tudatosan még mindig attól félnek, hogy ha nem hozzák meg ugyanazokat az áldozatokat, mint az előző generációk, akkor az az elutasításukhoz fog vezetni.

 

Társadalmunkban nincs olyan biztonságos tér az anyák számára, ahol kiadhatnák a haragjukat. Így hát igen gyakran nem-tudatosan ennek célpontjává a gyerekek válnak. A lányunk egy ideális célpontja az anya haragjának, mert a lánynak még nem kellett feladnia emberi mivoltát az anyaságért cserébe. A fiatal lány emlékeztetheti az anyát a saját, meg nem élt lehetőségeire. És ha a lány elég értékesnek érzi magát ahhoz, hogy elutasítson bizonyos olyan patriarchális előírásokat, amiket az anyának le kellett nyelnie, akkor ez könnyen aktiválhatja az anya felszín alatti haragját.

 

Természetesen a legtöbb anya a legjobbat akarja a gyerekének.

Csakhogy, ha egy anya nem dolgozta még fel saját fájdalmát, és nem fogadta el azokat az áldozatokat, amiket meg kellett hoznia, akkor a lányának nyújtott támogatást át fogják szőni olyan üzenetek nyomai, amik finoman szégyent, bűntudatot és kötelesség-érzetet ültetnek el a lányban. Ezek a legjóindulatúbb szituációkba is beszivároghatnak, általában valamilyen kritika formájában, vagy olyan módon, hogy az elismerés az anyáé legyen.  Általában nem a kijelentés tartalma hordozza a felszín alatti neheztelést, hanem az az energia, amivel átadásra kerül. A módja annak, hogy egy anya ne irányítsa haragját a lányára, és ezzel ne adja át az anya-sebet az, hogy az anya teljesen elgyászolja a saját veszteségeit. Illetve az, hogy gondoskodik róla, hogy ne a lánya legyen az első számú érzelmi támasza.

Az anyáknak el kell gyászolniuk mindazt, amit fel kellett adniuk, amit szerettek volna, de már sosem lehet az övék, amit a gyerekeik sosem adhatnak meg nekik, és a helyzetük igazságtalanságát. Ámde, bármilyen igazságtalan és méltánytalan legyen is, nem a lány felelőssége, hogy kárpótolja az anyát az elszenvedett veszteségeiért, vagy hogy kötelezve érezze magát arra, hogy ő is ugyanígy feláldozza magát. Az anyák részéről elképesztő erőt és integritást igényel, hogy minderre képesek legyenek. És az anyáknak támogatásra van szükségük ebben a folyamatban.

Az anyák akkor szabadítják fel a lányaikat, amikor tudatosan feldolgozzák a saját fájdalmukat anélkül, hogy azt a lányuk problémájává tennék. Így az anyák megadják a lányuknak a szabadságot arra, hogy bűntudat, szégyen vagy kötelesség-érzet nélkül menjenek az álmaik után. Amikor az anyák tudtukon kívül úgy hatnak a lányukra, hogy az felelősnek érezze magát a veszteségeikért, és osztozzon a fájdalmukban, akkor ez egy diszfunkcionális összegabalyodást generál, ami által a lányban megerősödik az a nézet, hogy nem érdemli meg az álmait.  Illetve alátámasztja azt nézetét is, hogy az anyja fájdalma valahogyan az ő hibája. Ez pedig olyan sokféle módon nyomoríthatja meg őt…

A patriarchális kultúrában felnövő lányok úgy érzik, választaniuk kell a kiteljesedés, erejük felismerése és a szeretet között. 

A legtöbb lány a szeretetet választja a kiteljesedés helyett, mivel igen erősen azt érezhetik, hogy ha maximálisan kiteljesednek és megélik lehetőségeiket, akkor ezáltal elveszthetik a számára fontos emberek, főleg az anyjuk szeretetét. Így hát a nők kicsik és kiteljesületlenek maradnak, és nem-tudatosan tovább adják az anya-sebet a következő generációnak. Nőként él bennünk egy olyan homályos, de erőteles háttér-érzés, hogy a kiteljesedésünk kárt fog tenni a kapcsolatainkban. És hát a nőknek azt tanítják, hogy a kapcsolatokat értékeljék mindenek fölött. Ragaszkodunk kapcsolataink morzsáihoz, miközben a lelkünk lehet, hogy mélységesen vágyakozik lehetőségeink megvalósítására. De az igazság az, hogy pusztán a kapcsolataink sosem tudják megfelelően pótolni az arra való éhségünket, hogy teljes életet élhessünk.

Az anya-lánya kapcsolat középpontjában álló hatalmi dinamika tabu téma, ám ez a kulcs-probléma az anya-sebbel kapcsolatban.

Ennek egy nagy része a felszín alatt zajlik, mivel kultúránkban rengeteg tabu és sztereotípia él az anyasággal kapcsolatosan:

  • Az anyák mindig támogatóak és szeretőek
  • Az anyáknak sosem szabad haragot vagy neheztelés érezniük a lányuk felé
  • Az anyák és lányok legjobb barátnők kellene, hogy legyenek

Az a sztereotípia, miszerint „egy anyának mindig csupa szeretetnek kell lennie”, megfosztja a nőket az emberi mivoltuktól. Mivel a nőknek nincs megengedve, hogy teljes emberi lények legyenek, a társadalom jogosnak érzi, hogy nem adja meg a maximális tiszteletet, támogatást és a szükséges forrásokat az anyáknak. Az igazság az, hogy az anyák igenis emberi lények, és minden anyának vannak olyan pillanatai, amikor nincs tele szeretetettel. És az is igaz, hogy vannak olyan anyák is, akikben az idő nagy részében egyszerűen nincsen szeretet, vagy függőségek, mentális problémák vagy más nehézségek miatt. Amíg nem vagyunk hajlandóak szembe nézni ezekkel a kényelmetlen igazságokkal, az anya-seb mindig ott lesz az árnyékban, és továbbra is tovább fogjuk adni generációról generációra.

Valamilyen mértékben mindannyiunkban ott dolgozik a patriarchátus. Magunkba kellett engednünk, hogy túléljünk ebben a kultúrában. Amikor készen állunk rá, hogy teljes mértékben szembe nézzünk vele saját magunkban, akkor a másokban, így az anyánkban lévővel is szembe nézünk. Lehetséges, hogy ez lesz az egyik legszívszorítóbb helyzet, amivel szembe találjuk magunkat. De amíg nem vagyunk hajlandóak eljutni ide, és foglalkozni az anya-sebbel, addig nagyon magas árat fizetünk a béke és kiteljesedettség illúziójáért.

Mi az ára annak, ha nem gyógyítjuk be az anya-sebet?

Az ára annak, ha nem gyógyítjuk be az anya-sebet, az, hogy életünk végéig a következőkkel kell együtt élnünk:

  • Az a homályos, de átható érzés, hogy „Valami nincs rendben velem”
  • Az, hogy sosem teljesítjük be lehetőségeinket, a sikertelenség vagy rosszallás miatti félelmünkben
  • Gyenge határok, és bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy kik is vagyunk
  • Nem érezzük magunkat érdemesnek vagy képesnek arra hogy megteremtsük, amire igazán vágyunk
  • Nem érezzük magunkban eléggé biztonságban ahhoz, hogy teret foglaljunk a világban, és kinyilatkoztassuk igazságunkat
  • Úgy rendezzük az életünket, hogy „nehogy felkavarjuk az állóvizet”
  • Ön-szabotázs, amikor közel kerülünk egy áttöréshez
  • Nem-tudatosan az anyánk engedélyére és jóváhagyására várunk, mielőtt a kezünkbe vesszük a saját életünket.

Mi a kapcsolat az anya-seb és az isteni női minőség között?

Sok szó esik manapság arról, hogyan „testesítsük meg az isteni női minőséget”, illetve hogy „hogyan legyünk felébredett nők”. De a valóság az, hogy nem lehetünk az isteni női minőség erejének hordozói addig, amíg nem foglalkoztunk azokkal az eltemetett érzéseinkkel, miszerint száműzve érezzük magunkat a Női Minőségtől.

Nézzünk szembe a ténnyel: Az Istennővel való első találkozásunk anyánk személyében történt. Amíg össze nem szedjük a bátorságunkat, hogy megtörjük a tabut, és szembe nézzünk az anyánkkal kapcsolatban megélt fájdalmainkkal, addig az isteni női minőség is csak egy mese, egy fantázia arról, hogy megment minket az anyánk, aki azonban soha nem jön el. Ez pedig spirituális éretlenségben tart bennünket. El kell választanunk magunkban az emberi anyát az archetípustól annak érdekében, hogy igaz hordozói lehessünk ennek az energiának. Le kell építenünk magunkban a hibás struktúrákat, mielőtt olyan új struktúrákat építhetnénk, amik meg tudják tartani. Amíg ezt meg nem tesszük, egy olyan csapdában tartjuk magunkat, amiben kiteljesedésünk sosem hosszú életű, és helyzetünkre az egyetlen értelmes magyarázatnak az tűnik, ha magunkat okoljuk.

Ha elmulasztjuk, hogy elismerjük az anyánk fájdalmának erőteljes hatását az életünkre, bizonyos mértékben továbbra is gyerekek maradunk.

A maximális kiteljesedésünkhöz és erőnk felismeréséhez szükséges, hogy ránézzünk az anyánkkal való kapcsolatunkra, és összeszedjük a bátorságunkat, hogy elkülönítsük a saját személyes hiedelmeinket, értékrendünket és gondolatainkat az övétől. Ehhez pedig arra van szükség, hogy átérezzük az afölötti gyászt, hogy végig kellett néznünk az anyánk fájdalmát, illetve, hogy átengedjük magunkon és feldolgozzuk az ennek eredményeképp létrejött saját, jogos fájdalmunkat. Ez egyáltalán nem könnyű; viszont ez a valódi szabadság kezdete.

Ha egyszer „elfájjuk” ezt a fájdalmat, akkor átalakíthatjuk, és többé nem fog akadályokat képezni az életünkben.

Mi történik tehát akkor, ha a nők begyógyítják az anya-sebet?

Ahogy gyógyítjuk az anya-sebet, a hatalmi dinamika is egyre inkább helyre áll, mivel a nők már nem kérik egymástól, hogy kicsik maradjanak annak érdekében, hogy ezzel csökkentsék a saját fájdalmukat. A patriarchátusban való élet fájdalma többé már nem tabu. Nem kell többé szerepet játszanunk, és maszkok mögé bújnunk, amik elrejtik a fájdalmunkat, és azt a látszatot keltik, hogy könnyedén kezeljük a dolgokat. Így a fájdalom jogosultságot nyer, aminek köszönhetően alkalmunk nyílik elfogadni, feldolgozni, integrálni, és végül bölcsességgé és erővé alakítani.

Ahogy a nők egyre inkább feldolgozzák az anya-seb fájdalmát, olyan biztonságos tereket hozhatunk létre a nők számára, ahol kifejezhetjük valódi fájdalmunkat, és végre támaszra lelhetünk. Az anyák és a lányaik kommunikálhatnak egymással az attól való félelem nélkül, hogy valódi érzéseik a kapcsolatukban törést okoznának.  A fájdalomnak nem kell többé a felszín alá és árnyékba mennie, ahol manipuláció, versengés és önutálat formáját ölti. Fájdalmunkat teljesen elgyászolhatjuk, hogy aztán szeretetetté válhasson, olyan szeretetetté, ami egymás odaadó támogatásának, és mély ön-elfogadásnak a formáját ölti, megadva a szabadságunkat, hogy merészen őszinték, kreatívak, és kiteljesedettek legyünk. Amikor begyógyítjuk az anya-sebet, elkezdjük felfogni azt, hogy az anya jól-léte mennyire szédítő mértékben van hatással a gyermekére, főképp kora-gyerekkorban, amikor az anya és a gyerek még egy egységet alkot. Az anyánk az alapja annak, hogy kivé válunk: az első hiedelmeink az ő hiedelmei, az első szokásaink az ő szokásai. Mindennek egy része annyira nem a tudatos szférában zajlik, hogy alig lehet rálátni.

Az anya-seb végső soron nem az anyánkról szól. Hanem arról, hogy hogyan fogadjuk el magunkat és adottságainkat szégyen nélkül.

Azért foglalkozunk az anya-sebbel, mert kritikus részét képezi ön-kiteljesítésünknek, és annak, hogy IGENT mondjunk a lehetőségre, miszerint igenis azokká az erős és hatalmas nőkké válhatunk, akikké válnunk rendeltetett. Az anya-seb begyógyítása végső soron arról szól, hogy elismerjük és megtiszteljük azokat az alapokat, amiket az anyánktól kaptunk az élethez, hogy aztán teljesen annak a kreatív és különleges életnek a létrehozására fókuszálhassunk, amire igazán, őszintén vágyunk, és amiről tudjuk, hogy képesek vagyunk létrehozni.

Az anya-seb begyógyításából származó előnyök:

  • Érzelmeink tudatosabb és gyakorlottabb kezelése. Érzelmeinket bölcsesség és információ forrásaként láthatjuk.
  • Egészséges határok kialakulása, amik segítenek legteljesebb és legjobb önmagunk létrehozásában.
  • Egy olyan stabil „belső anya” létrehozása, aki feltétel nélküli szeretetett, támogatással és vigasszal látja el a fiatalabb részeinket.
  • Tudjuk magunkról, hogy kompetensek vagyunk. Úgy érezzük, hogy bármi lehetséges, és nyitottak vagyunk a csodákra és minden jóra.
  • Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a belső jóságunkkal, és képesek vagyunk mindenbe beletenni, amit csinálunk.
  • Mély együttérzés és megértés magunk és mások felé.
  • Nem vesszük magunkat olyan komolyan.  Nincs már szükségünk külső megerősítésre ahhoz, hogy jónak érezzük magunkat. Nincs rá szükségünk, hogy folyton bizonyítsunk másoknak.
  • Bízunk az életben, hogy megkapjuk tőle, amire szükségünk van.
  • Biztonságban érezzük magunkat a bőrünkben, és szabadon önmagunk vagyunk.
  • És még annyi minden más…

Amint elindulunk ezen a gyógyulási folyamaton, lassan eltávolítjuk azt a projekciókból szövődő sűrű ködöt, ami miatt meg vagyunk rekedve, és tisztábban láthatjuk, elismerhetjük és szerethetjük önmagunkat. Többé már nem cipeljük anyánk fájdalmának terhét, ami miatt kicsiként tartottuk magunkat.

Magabiztosan beleléphetünk saját életünkbe, azzal az energiával és vitalitással, amivel megvalósíthatjuk vágyainkat, szégyen és bűntudat helyett szenvedéllyel, erővel, örömmel, magabiztossággal és szeretettel. Minden egyes ember szívének legelső sebesülése az anyával, a női minőséggel történt.  És ennek a sebnek a begyógyítása által szívünk felülemelkedik a folyamatos védekezés és félelem megalkuvó helyzetén, a szeretet és az erő egy teljesen új szintjére, ami összeköt minket magának az Életnek az isteni lényegével. Onnantól kezdve pedig kapcsolódva vagyunk ahhoz az archetipikus, kollektív szívhez, ami minden lényben ott él, és annak a valódi együttérzésnek és szeretetnek a hordozóivá és sugárzóivá válunk, amire a világnak jelenleg igencsak szüksége van. Így tehát az anya-seb tulajdonképpen egy lehetőség,  és egy beavatás az isteni női minőségbe. Ezért olyan fontos hát nekünk nőknek, hogy begyógyítsuk az anya-sebet: A mi személyes fejlődésünk és az élet lényegéhez való visszakapcsolódásunk a női minőségen keresztül, hatással van az egészre, és kollektív fejlődésünket segíti.

FORRÁS:
Az eredeti cikk: Bethany Webster: Why it’s crucial for Women to Heal the Mother Wound
Webcím: http://womboflight.com/2014/01/18/why-its-crucial-for-women-to-heal-the-mother-wound/
Fordította: spreadthelight

anya-seb

 

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás