Engedlek…(ikerlélek páromnak)

Ne haragudj, hogy nem voltam őszinte veled, és én is megbocsátom, hogy nem voltál őszinte velem.
Ne haragudj, hogy gyáva voltam, és én is megbocsátok neked, mert túl gyáva voltál.
Ne haragudj, hogy nem tudtam kimutatni, amit irántad érzek, és megbocsátom neked, hogy soha nem tudtad kimutatni, amit irántam érzel.
Ne haragudj, hogy bántottalak, én is megbocsátom neked, hogy újra és újra bántottál.
Ne haragudj, hogy nem vállaltam fel a kapcsolatot veled, és megbocsátom, hogy te sem vállaltál fel engem.
Ne haragudj, hogy elárultalak, és megbocsátom, hogy te is elárultál.
Ne haragudj, hogy a ragaszkodásommal magamhoz láncoltalak, és megbocsátom, hogy ragaszkodásoddal te is magadhoz kötöttél.
Ne haragudj, hogy csalódtál bennem, és megbocsátom, hogy minduntalan csalódnom kellett benned.
Ne haragudj, hogy olyan sok fájdalmat okoztam neked, és megbocsátom, hogy az okozott fájdalmakkal darabokra törted a szívem.

Köszönöm, hogy tanítottál, és hálás vagyok, hogy taníthattalak.
Köszönöm, hogy tükröt mutattál, és hálás vagyok, hogy tükrözhettelek.
Köszönöm, hogy nem szerettél, hálás vagyok, hogy én szerethettelek.
Köszönöm, hogy általad újra tanulhatok szeretni, első sorban önmagamat.
Hálás vagyok, hogy megtanítasz tisztelni, első sorban önmagamat.
Köszönöm, hogy magadhoz engedtél, amikor az szolgálta a fejlődésemet, és köszönöm, hogy újra és újra ellöktél, amikor arra volt szükségem.

Amíg nem ismeretelek, nem tudtam milyen az valakit igazán, tiszta szívből, Lélekből szeretni, és nem ismertem azt, hogy mennyire vagyok képes valakit gyűlölni.
Amíg nélküled voltam, nem tudtam milyen a veled.

Te vagy az ősfájdalom, a veszteség, a végzet, de Te vagy számomra a teljesség, a beteljesülés, és az újjászületés is.
Te vagy számomra a minden, és a semmi, a tátongó üresség.
Te vagy minden, ami én, és minden, amit én elfogadni nem tudok magamban, a világban.
A hiányod tanít, érlel, bölcsebbé tesz. A veled fáj, mardos, és sajog.

Téged kerestelek, de közben magamat találtam meg.
Téged akartalak, de közben magamat vágytam szeretni.
Te vagy a kezdet, és Te vagy a vég.

Megbocsátok, köszönöm, most engedlek, szeretlek! Minden térben és időben, örökkön-örökké, életeken át!

ikerlelek

 

Új Év, Új célok

2016_celok

Vége van az évnek

Az év vége mindig lehetőséget nyújt arra, hogy összegezzünk, levonjuk a következtetéseket, és új célokat határozzunk meg. Én jó ideje meg is teszem mindezt, írásban, és az eredmény sem marad el, sokkal hatékonyabbnak érzem, mint amikor ez elmaradt, vagy csak a fejemben végeztem ezt a kis év végi summázást. A szó elszáll, az írás megmarad. Ha időt szánsz a kidolgozásra, megtérül hamarosan, ezt garantálom! 🙂

A CÉLOK KONKRÉT CSELEKVÉSI TERV NÉLKÜL CSAK VÁGYAK MARADNAK!

2016, új év, új lehetőségek

Fontos, hogy az egyes életterületeket külön vizsgáljuk. Nem csak a célokat érdemes összeírni, hanem tudatosíthatjuk az eddigi eredményeket, sikereket. Ez önbizalommal tölt el, és jó estben elégedettséget, és mély hálát érezhetünk azért, mert már eddig is nagyon sok mindent elértünk. Sok esetben a siker magától értetődő, a tökéletes az alap. Pedig ez nincs így!

Az apró lépések művészete

Az apró lépések visznek el a nagy célokig. Néha állj meg, és tudatosítsd magaddal, hogy honnan indultál, hová mész, és per pillanatban épp hol tartasz. Sokszor abba a hibába esünk, hogy túlságosan nagy a szakadék a jelenlegi helyzetünk, és a vágyott állapot között. Örök kétely, és csalódottság lesz rajtunk úrrá, egy darabig kitartunk, de olyan távolinak érezzük a végcélt, hogy idejekorán feladjuk. Tanuld meg a kis lépésekben való gondolkodást, az ebben rejlő folyamatos haladást.

Tudatosan, célirányosan

Most pedig következzen egy konkrét útmutatás, hogy érdemes célokat meghatározni, úgy, hogy azok valóban meg is tudjanak valósulni. Ha eleve az esélytelen nyugalmával indulsz neki évednek, akkor nem is számíts átütő sikerre. Persze az ahogy esik, úgy puffan dolognak is megvan a maga romatikája, de ha konkrét célok, és nem csak álmaid vannak, akkor javaslom, hogy veselkedj neki a tudatos jövő tervezésnek.

CÉLKITŰZÉS 7 PONTBAN:

1. A célom megfogalmazása

Mindig jelen időben, kijelentő módban fogalmazom meg, mintha már megvalósult volna. kerüljük a szeretném, vágyom rá, talán, ha stb. szavakat. Ha már a megfogalmazásban sem tudjuk meghatározni azt  bizonyos célt, akkor hogyan akarjuk, hogy bekövetkezzen?

Fontos, hogy konkrét, és reális legyen, inspiráló, a mondat legyen rövid, tömör, és mindenki számára egyértelmű.

Minden esetben jelöljünk ki határidőt a megvalósulásra!

 2. Képzeld el a magvalósulást!

Van KÉP-ed hozzá? 🙂  Ha igen az jó jel.

AMIT MEGTUDSZ ÁLMODNI? MEG IS TUDOD VALÓSÍTANI!

Ha nincs képed, akkor próbálkozz újra és újra, találd meg azt a célt, amit képzeletben el is tudsz érni.

Érezd az érzést, amit akkor fogsz érezni, amikor megvalósul ez a cél. Add át magad a pillanatnak!

MINDEN TEREMTÉSI FOLYAMAT ÜZEMANYAGA AZ ÉRZELEM!

 3. Vedd számba a külső és a belső erőforrásokat, amik a célod eléréséhez rendelkezésedre állnak!

 4. Szedd össze, mire van még szükséged? (szervezni, vásárolni, tanulni kell még hozzá)

 5. Írd össze a külső és belső akadályozó, gátló tényezőket!

 6.  Step by step térkép készítése, azaz bontsd le a nagy célod, kisebb lépésekre, rész célokra!

 Legyen benne minden olyan mérföldkő, ami szerinted szükséges része a megvalósulásnak.

 Írd le mit teszel még ma, vagy legkésőbb ezen a héten azért, hogy ez a megvalósulási folyamat elindulhasson!

 A jövő hónapban, majd hétfőn, majd ekkor vagy akkor, majd ha úgy alakul, úgy hozza a Sors, a szerencse, nem megfelelő. Konkrét célhoz, konkrét ütemterv szükséges.

 7. Tedd fel magadnak a következő kérdést: Mi a célom célja?

Minden célunknak van egy mögöttes, magasabb rendű célja! Légy őszinte magadhoz, és vedd észre, hogy a célod megvalósulása mihez segít még hozzá, milyen ügy érdekében teszed? Lehet hogy egy bizonyos cél azért nem tud megvalósulni, mert rossza  mögöttes indok, nem elég hatásos a motiváció.

Soha nem félj felül írni egy célt, ha menet közben rájössz, hogy nem is ez a valódi célod.

Ez egy elég határozott, maszkulin módja a tudatos év kezdésnek, célmeghatározásnak, a spirituális szemléletet, teljesen mellőzi. Előnye, hogy egyszerű, hatékony, könnyen lemérhető a sikeressége, és hétköznapi, kézzel fogható célok esetében kiválóan alkalmazható.

Kívánok Neked sikeres és boldog új esztendőt, amiben minél több célod és vágyad tudod realizálni!

 

 

Gyógyul a férfi minőség

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az elmúlt 24 órában 2 férfit is masszirozhattam. Számomra nagy öröm, amikor egy férfi úgy dönt, hogy bele áll a küldetésébe, elkezdi követni a Lélek hívását. Rengeteg sztereótípia, maszk, kollektív salak, sok-sok elcsúszas nehezíti az útjukat. Nagyon dicséretes, és reményt keltő számomra, hogy vannak férfiak, szerencsére egyre többen, akik elég bátrak ahhoz, hogy Lélekben lemeztelenedjenek egy gyógyítás során.

Bizonyára nem lehet könnyű. A férfi alapvetően szellemi erőt képvisel, és testi valamint teremtő ereje révén az anyagban van otthon. A Lélek birodalma, az érzések, számukra ingoványos talaj. Többnyire nincs mintájuk rá, hogyan kell kezelni az érzéseket, hogyan lehet kapcsolódni a szexualitáson kívül egy nővel, hogyan tudnak kapcsolódni saját énrészeikkel, fájdalmaikkal. Nekünk ebben több rutinunk van. A Nő egyik legfontosabb küldetése, hogy ebben a vállalásban a Férfit támogassa, segítse őt visszatalálni a Lélekforrásához. Alázattal, szelíden, türelmesen, nem manipulálva.

Hálás vagyok, hogy ebben az inkarnaciòban ismét vállaltam ezt a nemes feladatot. Hiszem, hogy a Lelkével kapcsolódott, felébredt Férfi, még több férfit fog felébreszteni. Hiszem, hogy a számuk egyre csak nő a jövőben, és így kollektív szinten tud náluk is átbillenni valami. Ahogy gyógyul a női minőség, úgy ébredezik a férfi, és szép lassan transzformálódik a sok egyéni és közös lélekmunka is az anyagban. Hiszem, és bízom, hogy nem is oly sokára, számos Férfi és Nő, Lélekpárok, Dualpárok, ikerlángok találnak egymásra, élnek egyenrangú (nem egyenjogú!!!)párkapcsolatban, gyógyítva ezzel egymást és a Földet.

Férfi és Nő Teremtő Pár. Együtt. Közösen. Harmóniaban. KETTEN EGYÜTT! Isten és Istennő.

egylelek

A testem beszél: izomfeszültség

Ahogy arról már beszámoltam, ismét gőzerővel vetettem bele magam a testedzésbe. Fontos, hogy a nagy izommunkát megfelelő mennyiségű, és minőségű nyújtás is kiegészítse, így ma Stretching órán jártam. Hatalmas felismerésekkel lettem gazdagabb. Csodálatos, hogy a testünkön keresztül milyen könnyen érthetjük meg a lelkünk üzenetét, ha kicsit ráhangolódunk.

A nyújtás során gyakran feszítő fájdalmat éreztem, a hosszú kihagyás miatt részben, plusz nagyon feszesek, görcsösek az izmaim. A nyújtás során próbáltam ezt a feszültséget elengedni, és belelazulni egy-egy pózba. De annyira féltem, a fájdalomtól, ami az ellazulást megelőzi, hogy inkább ellentartottam. Ha kicsit beleengedtem magam, akkor azt éreztem szétszakadok, elviselhetetlen az érzés, már-már sírni tudtam volna, pedig azzal is tisztában vagyok, ha engedem, akkor szép lassan nyúlik az izomszövet, a fájdalom oldódik, és utána sokkal könnyebb lesz, fizikailag is és érzelmileg is. Mégis hatalmas görcsök, remegések közepette tudtam csak belemenni a pozíciókba, megengedni az izomnak, hogy lazuljon.

Hirtelen felfedeztem az analógiát az elmúlt időszak érzelmi történeivel. Sokszor oly annyira elszeretnénk kerülni a fájdalmat, hogy észre sem vesszük, hogy már eleve egy görcsös, feszült, fájdalmas állapotban létezünk. Annyira a mindennapok része, annyira hozzászoktunk, hogy el sem merjük engedni. Ragaszkodunk hozzá, mert a miénk, talán már el is felejtettük milyen enélkül a feszültség, görcsösség nélkül élni. Nehéz beleengedni magunkat egy új, ismeretlen állapotba, mert félünk mi lesz a következménye. Az elme folyamatosan azt hiteti el velünk, hogy a régi jobb, az biztos, már ismerjük, nem ideális, de mégis megtanultunk vele együtt élni. Az új, az más, az kiszámíthatatlan, az félelmetes. A változtatás kezdetben fájdalommal jár. A küzdelem önmagunkban zajlik, vajon beleállunk, vagy menekülünk.

Az óra után természetesen jobban érzetem magam, oldottabb lett az izomzatom, és picit én is megkönnyebbültem. Nagyon hálás vagyok a testemnek, hogy tanít, és mutatja az irányt. Magamnak pedig azért mondok köszönetet, mert veszem a jelzéseit, és rálátok tudatallatti működéseimre a leghétköznapibb szituációkban is. 🙂

A mai nap tanulsága: ne élj görcsben, feszültségben, ami ugyan nem elviselhetetlenül fájdalmas, de még sem komfortos. Ha jön a helyezt, add oda magad, a kezdeti fájdalom tovatűnik, engedd el, ami nem szolgál, ahhoz már ne ragaszkodj, és a végén elégedettség és laza érzet lesz a jutalmad!

Áldás!

shoelace

A Test szentsége

Önismereti úton immáron 8 éve járok, a spirituális fejlődésem valamivel később, 4-5 évvel ezelőtt kezdődött. 2014-ben azonban új világot ismertem meg, felsőbb dimenziókkal léptem kapcsolatba, szép lassan eltávolodtam a régi életemtől és a barátaimtól. Na nem szándékosan, egyszerűen így alakult. A földi dolgok egyre kevésbé érdekeltek, a testem és a külsőm sokadlagos lett számomra, csak a szellemi fejlődésemre összpontosítottam.

Azzal védekeztem, hogy a szép test, az állandó edzés, a diéta nagyon felszínes dolog, nem számít hogyan nézünk ki, hiszen az értékes kapcsolódások Lélekből történnek. Ami igaz is, de magamnak sem vallottam be, hogy valójában belefáradtam a folytonos készenletbe, abba, hogy kihozzam magambol a maximumot, minden szinten. Lusta voltam tenni magáért, igényem sem volt rá, hogy tetszek.

Elmaradtak az edzések, rendszertelenül és rossz minőségű ételeket ettem. Mindenezt az önelfogadás jegyében…Micsoda önámítás?!

Spirituális úton járóknál ez nem ritka jelenség. Van némi meghasonulás bennünk. A szellemi tanok annyira hívnak, az érzelmek fontosabbak lesznek mint a fizikai megtapasztalasok, és ha nincs, aki visszarántson a talajra, könnyedén el lehet szállni. Nincs erő, és nincs még rutin a test-lélek-szellem egységét megélni a hétköznapokban.

Ha épp nem élünk párkapcsolatban, hajlamosak lehetünk lemondani a szexualitásról is, és nem azért mert bűnös, vagy tisztátalan, egyszerűen csak egyre távolabb kerülünk a hús-vér férfiaktól és a testi szerelmet is valami furcsa, megfoghatatlan köd veszi körül. Vágyunk egy nagyszerű lélektársra, a tökéletes egyesülésre. Ez többnyire egy illúzió, ami a mindennapok része lesz, és ami sajnos mellőzi a realitást.

Nekem egy év kellett hozzá, hogy tudatosuljon bennem, hogy élek, testben, itt a Terrán. Ezalatt az egy év alatt az izomzatom leépült, az állóképességem drasztikusan lecsökkent, a vonzó külsőm pedig teljes átlagos lett. Előtte évekig gondoztam, ápoltam a testem, kiemelt figyelmet fordítottam a megjelenésemre. Jólszitált attraktív fiatal nő voltam, akire azonnal felfigyelt a többség. Közel tíz év munkájának gyümölcsét hagytam elveszni. Ma már rálátok, hogy nem tudtam összeegyeztetni a spirituális életemet azzal, hogy dekoratív, szexuálisan sugárzó nő is lehetek. Pedig talán ez a legjobb példa, amit a többi nőnek mutathatok. Takargatni, eltorzítani, ami van, a legnagyobb butaság, és nem is túl motiváló! Azt hittem, úgy hitelesebb leszek az emberek szemében.

Pár hete megfogalmazodott bennem az igény, hogy változtatni szeretnék. Nem azért, hogy ismét több férfi figyelmét keltsem fel, egyszerűen azért, mert azt éreztem túlságosan eltávolodtam a testemtől és a földi léttől. Pedig ide inkarnálódtam, ebbe a tér-időbe, és ebbe a testbe. Kinek teszek vele jót, ha lemondok az élet élvezetéről, a testem nyújtotta megtapasztalasokról, élvezetekről? Senkinek!

Kötelességem jól táplálni a testem, mozgatni, ápolni, kényeztetni és nem utolsó sorban hagyni őt pihenni, töltődni, és minden formájában szeretni!

Megbékéltem vele. Nem úgy néz ki, amivel elégedett vagyok, de bő egy évet hagytam neki, hogy a jelenlegi formáját elérje, így lehetek olyan nagyvonalú, hogy hagyok neki időt a visszaváltozásra is. Türelmes leszek vele és elfogadó, hiszen ő a legfőbb szövetségesem, aki végig kísér a fogantatásom pillanatától a halálom órájáig.

Az élet pedig mindig kiváló rendező, mutatja az utat, amerre lépni érdemes. Miután megszületett bennem mentálisan a döntés, hogy változtatni fogok, megajándékozott egy olyan tapasztalással is, ami a végső lökést megadta. Megjelent a térben egy férfi energia, aki kibillentett. Sokszor elég néhány óra ahhoz, hogy egy régóta halogatott lépést megtegyünk.

Nagyon hálás vagyok ennek a férfinek, hogy ráébresztett, NŐ vagyok! Van testem, és vannak vágyaim. Az elmúlt egy évben lettek korlátaim, gátlásaim, és rádöbbentett, hogy valójában mennyire nem tudom magam elfogadni így, ahogy vagyok. Ha magam nem szeretem és becsülöm eléggé, mástól hogyan várjam ezt?

10 napja újra elkezdtem edzeni, szaunázok, keresem az új frizurám, és nagyon jól érzem magam a bőrömben, a plusz 10 kilóm ellenére. Tisztelem a testem, és tudom, hogy a szellememmel együtt fejleszthetem. Lehetek vonzó nő és gyógyító egyszerre! 🙂

Köszönöm ezt a tanítást, ígérem nem feledem…

Szeresd Te is a tested, mert ez az egy van belőle! 😉

Áldás!

dobi_diana_test

Gyógyulás női körben a Szomatodráma segítségével

szomatodrama gyogyitonap noknek

A mai digitális világában sokszor már csak virtuálisan kapcsolódunk egymással. Drasztikusan lecsökkent a valódi találkozások és őszinte, mély beszélgetések száma. Értékük ezzel szemben egyre nő, hiszen, ami ritka, az drága kincs!

Folytunk rohanunk, és nem hagyunk magunkra elegendő időt. Mindenkinek meg akarunk felelni, és közben figyelmen kívül hagyjuk a saját igényeinket. Elmaradnak a meghitt közösségi élmények, a bizalommal teli megnyílások, elfeledjük az adni tudás velünk született képességét.

Csak rajtunk múlik, hogy mire szánunk időt! A mi kezünkben a döntés, hogy kijelöljünk egy napot, mikor senki mással nem törődünk, csak a számunkra legfontosabb személlyel: önmagunkkal! Ez egy belső engedély, amikor merem azt csinálni, amihez kedvem van. Úgy határozok, hogy felvállalom önmagam, az igényeimet, az álmaimat, az elakadásaimat, a hiányaimat. Azt üzenem a világnak, a környezetemnek, de legfőképp önmagamnak, hogy „Én is fontos vagyok!”, „Én is megérdemlem a figyelmet!” , „Én is számítok!”.

Ehhez szükségünk lehet egy megfelelő helyre, és a megfelelő alkalomra, ahol bátran ki tudunk tárulkozni, beszélhetünk a félelmeikről, a vágyainkról, ahol jelen van az intimitás. A Gyógyító Játékok során megjeleníthetjük a konfliktusainkat, kereshetjük az elveszett harmóniát, és ami talán a legfontosabb, megélhetjük az érzéseinket. Ez egy olyan fórum, ahol megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy igazán őszinték, és nyitottak legyünk.

A női közösségek sajátossága, hogy használják a bennük rejlő támogatóerőt és az asszonyi bölcsességet. Ezt a tudást minden nő sejt szinten őrzi. Egy női csoportban hatványozottan van jelen a szeretetteljes figyelem és egymás segítése. A Gyógyító Nap során lehetőséget biztosítunk, arra, hogy szembenézz egy benned zajló konfliktussal, vagy rátekints egy betegségedre, kapcsolatba kerül saját női minőségeddel, és megtapasztalt a benned rejlő lelkierőt, átéld, milyen az, amikor a megtartanak.

Annyiszor tapasztaljuk, hogy egy jó időben, jó helyen elejetett mondat valakiben komoly változást tud elindítani. Egy Játék során átélt érzések nem csak a Főszereplőt, hanem más Szereplőket is gyógyíthatnak. A másik története lehetne akár az én történetem is. Nem vagy egyedül…

A Nő feladata az, hogy érezzen, azaz szíven keresztül lássa, és értse meg a világot. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, önmagukat célszerű jobban megismerni, elfogadni és megszeretni. Te magad légy a változás, amit a világodban látni szeretnél!

Ehhez kínálunk segítséget, és támogatást Neked a Gyógyító Napon, január 27-én!

Hitelesség

Nemrégiben egy baráti társasággal töltöttem az estém. Fogyasztottam alkoholt, jól éreztem magam, magánemberként érkeztem oda, azért mentem, hogy lazítsak, kicsit elengedjem magam. Hamar szembesültem azzal, hogy egyeseknek milyen elvárásaik vannak egy terapeutával kapcsolatosan. Aki segítő, azaz szellemi dolgokkal is foglalkozik, azt sok esetben szentként kezelik. Bizonyos dolgokhoz nincs joga, bizonyos módon nem illik viselkednie. Hiteltelennek lettem felcímkézve.Egy fajta példakép mások számára. Részben jogosan!

A hitelesség számomra alapvető emberi érték, bármilyen szakmát is válasszunk, de egyéb emberi kapcsolatokban is jó, ha valaki hiteles tud maradni.

De mi is a hitelesség?

A hitelesség számomra az, ha tisztában vagyok azzal, hogy ki vagyok én (EGO szinten és Lélek szinten). Ismerem az erényeimet, a hibáimat, elfogadom magam, törekszem a fejlődésre, a maximális teljesítményre, de nem ostorozom, és büntetem magam, ha nem vagyok tökéletes. A cselekedeteim engem tükröznek, a gondolataim és érzésvilágom átüt rajtuk, és amit teszek és kommunikálok összhangban van egymással(kongruencia).
Hiteles számomra az az ember, aki tud és mer önmaga maradni minden körülmények között, még akkor is, ha ebből esetleg hátránya származik. Nem akar másnak látszani, mint ami. Vállalja a tettei következményét.

Elgondolkodtam, ha valaki éppen önmagát adja, hogyan lehetne hiteltelen? Kérdés, mennyire vagyok tisztában azzal, hogy ki vagyok én? Ismerem a személyiségem rejtett aspketusait? Megbékéltem velük, vagy tagadásban, netán elfojtásban vagyok velük? Ha valaki hiteles, akkor már nem hibázhat, nem hozhat rossz döntéseket, annak mindig tökéletesnek kell lennie? Szerintem nem! Nem attól leszek hiteles, hogy megfelelek elvárásoknak, egy illúzónak, kreálok egy képet magaról, és felteszek egy maszkot, mert az előbb utóbb lefeslik.

Hiteles mindig csak a saját értékrendem szerint lehetek. Mások mércéjéhez felnőni lehet, néha inspiráló, de esetenként csak az elégedettlenség és önutálat biztos receptje lesz.

Ma más oldalról is megtalált ez a téma, ezúttal az én hitem ingott meg egy általam nagyra tartott személy hitelességét illetően. Pedig nem történt más, csak felruháztam őt tulajdonságokkal, amivel bizonyos szerepekben nem rendelkezik, és talán ott nem is feladata, hogy rendelkezzen vele. De ő is ember. Húsvér, érző lény, aki tapasztalni jött a Terrára, ahogy mindjájan.

Minden esetre érdemes törekedni a hitelességre, de a legfontosabb, önmagunk számára tudjunk hitelesek maradni, minden körülmények között!

1600856-bigthumbnail

Találkozásom a Szomatodrámával: egy szerelem, ami azóta is tart! :)

Néhány éve törekszem a tudatos létezésre. Test-lélek-szellem egységét megélni. Persze nem mindig volt ez így. Nem volt számomra egyértelmű, hogy a testem jelzései minden esetben a lelkem jelzései, pedig viszonylag korán, tiniként kezdetem pszichoszomatikus tüneteket produkálni. Nem tudtam minden esetben beazonosítani, hogy egy betegség, testi tünet hátterében belső, érzelmi konfliktus áll. Mára már ez teljesen nyilvánvaló, hiszen heti szinten tapasztalom ezt a saját bőrömön, és tapasztalom ezt mások által is, mindezt java részt a Szomatodráma módszerének megismerésének köszönhetem. Testemmel való viszonyom javult, nyitottabb lettem, elfogadóbb, megengedőbb.

Mi vezetett idáig? Az első mérföldkő a testemmel való kapcsolatom elmélyítésében a transzperszonális légzésterápia volt. A következő nagy áttörés, a Szomatodráma módszerének megismerése volt. A Szomatodráma kezdetben ez nem volt más számomra, mint egy fura szó, egy szimpatikus férfi szájából. 2013 májusában hallottam először, egy Nyitott Akadémia előadáson Buda Laci szájából, aki „beugrós” előadó volt egy egész napos programon, Böjte Csaba testvér helyett érkezett. Elhagyta ez a számomra tökéletesen ismeretlen szó a száját: Szomatodráma. Nem is sejtettem, hogy mit is takarhat ez, nem is hangzott túl jól, és nagyjából 2 perc után el is felejtettem. Pár hónap múlva dráma módon megjelent az emlékezetemben.Nem hagyott nyugodni, így utánajártam mit takar, és vajon mi dolgom vele.

Néhány percet töltöttem a honlapon, amikor kikristályosodott bennem a gondolat: én ezt a módszert megtanulom! Örömmel konstatáltam, hogy erre van is lehetőség, sőt két héten belül indult is egy kurzus, az alapképzés. Bizonyos voltam benne, hogy ez a módszer számomra adni fog valami hasznosat. Konkrét elvárásom nem volt felé, nem tudtam, hogy miért van rá szükségem, hogy ezt a képzést elvégezzem, de határozottan éreztem, nekem dolgom van vele!

Ekkor kezdődött a mi „kapcsolatunk”. Ma már bizton állíthatom, szerelem volt első hallásra. Egy módszer, ami új utat nyitott nekem az önismeretben, az önelfogadásban. Egy terápia, ami működik, amiben minden egyes alkalom, minden egyes játék egy CSODA számomra. Találtam egy helyet, ahol a szívemre volt szükség, nem az eszemre. Egy olyan közösséget, ami be- és elfogadásra törekszik. Immáron két éve tanulom a Szomatodráma módszerét, és a kezdeti lelkesedésem semmivel nem hagyott alább.

Nekem testemmel sokáig teljesen közömbös volt a viszonyom. Nem szerettem, nem is utáltam, egyszerűen csak használtam. Természetesnek vettem, hogy van, hogy jól működik, hogy általában egészséges, hogy tudok vele sportolni, hogy a fiúknak tetszik. Mivel családomban mindenki hízékony, talán az egyetlen kapcsolatom vele a folyamatos háború volt. Harc a kilók ellen, állandó küzdelem, hogy tökéletesen fessek, folyamatos elvárások, harag, düh, csalódottság, ha nem így történt, és kevés öröm. Különösebb elismerést sem éreztem iránta, hálát meg végképp nem. Nem voltam rá büszke, mert nem is tudtam, hogy az is lehetnék! Nem dicsértem, nem köszöntem meg neki semmit. Nem volt rá mintám. Mai szemmel, kizsigereltem. Rideg voltam vele, és hálátlan. Tulajdonképpen nem voltam tudatában annak, hogy ő szolgál engem, hogy általa jelenhetek meg itt a Földön.

A Szomatodrámázás forduló pontot jelentett ebben számomra. A módszer megmutatta, hogy lehetne másképp is: én is a testem egyek vagyunk, összetartozunk, lehetnénk akár barátok is. De mindenképp érdemes minimum a szövetséges pozícióra törekednem vele, ha már úgy is folyamatos törekvésben vagyok. Realizáltam, hogy ő az egyetlen kísérőm a születésem pillanatától fogva a halálom pillanatáig. Nem elhanyagolható tény! Még sem veszünk erről a fontos szempontról tudomást. Az ok valószínűleg ismét ugyanaz, nincs információk arról, hogy ez lehetséges!

Hálás vagyok a Szomatodráma módszerének, hogy ezt a szemléletváltást meghozta számomra a testemmel kapcsolatban. Amióta ez a módszert gyakorlom, sokkal közvetlenebb a viszonyulásom a testemhez. Természetesebb. Tudok őszinte hálát érzetni, képes vagyok értékelni a legapróbb dolgokat. Nem tökéletes a viszonyunk, hazudnék, ha azt állítanám, hogy az. De ez csak rajtam múlik. Azon, hogy képes vagyok-e megengedni neki, hogy olyan legyen, amilyen. Azon a ponton, amikor képes vagyok elfogadni őt pont olyannak, amilyen ő valójában, akkor helyre áll köztünk a rend, megbékélünk. A testem „csak” tükröz engem, egy adott pillanatban.  Mutat belőlem valamit. Olyan pontosan jellemez, mint semmi más. Talán emiatt nehéz eseteként őt tolerálni. Fáj az igazság, fáj látni, fáj érezni, amit megmutat rólam, belőlem, bennem.

Amikor szimbiózisban élünk, figyelek rá, táplálom, kényeztetem, edzem, öltöztetem, egy szóval eggyé válok vele, akkor ő rendszerint meghálálja a gondoskodást. Gyönyörűen kivirágzik, sugárzik a világban. Ilyenkor nagyon büszke vagyok rá, és jól érzem magam benne. Azt érzem, jól tükröz engem. Jól vagyunk egymással, jól vagyunk a világgal. Nagyra becsülöm ilyenkor, és végre ki mondom neki tiszta szívből, őszintén: köszönöm kedves testem, hogy befogadtál, hálás vagyok, hogy minden egyes nap meg tudom tapasztalni rajtad keresztül az Életet!

A helyzet mára szerencsére odáig fajult, hogy ebben a folyamatban másokat is tudok támogatni, kísérni. Ez hatalmas adomány! Nagyon sok ember éli le úgy az életét, hogy haragban van a testével, elégedetlen vele, kifejezetten ellenségként tekint rá. Ha megtanítjuk nekik, hogy vehetik fel a testükkel a kapcsolatot, akkor ez a viszony tud változni. Ha a betegségemre nem büntetésként tekintek, nem gondolom azt, hogy ez a testem részéről ez nettó szívatás, akkor nagyobb eséllyel tudok újra egészséges lenni. Ha a tünetem számomra nem negatív előjelű, hanem egy üzenethordozó, egy jelzés, figyelmeztetés egy komolyabb veszély előtt, akkor az életem tud megváltozni. Egy teljesen új nézőpont számomra ez a módszer, amiben hatalmas potenciál van, ráadásul a nap 24 órájában alkalmazható, szabadon dönthetek róla, hogy mikor fordulok felé, és mikor alkalmazom.

Azt hiszem a módszerben lévő szabadság az, ami még engem megfogott. Alkalmazhatom magamon, másodmagammal, csoportban, bármikor, és szinte bármilyen esetben. Csak is kizárólag rajtam múlik, hogy amellett döntök, hogy kapcsolódok a testemmel, vagy inkább elkülönülök tőle. És valójában ezt a döntést nap, mint nap meghozzuk, csak nem tudatosan.

A Szomatodráma számomra egy lehetőség. Lehetőség a változásra, és a változtatásra. Lehetőség arra, hogy egy számomra kedvezőtlen állapotot megszüntessek. Lehetőség, hogy egy vágyott állapotba eljussak, amennyiben ez lehetséges. Lehetőség arra, hogy elfogadjam a jelen helyzetet. Lehetőség arra, hogy érezzek, tapasztaljak, kísérletezzek. Lehetőség számomra arra, hogy az elkülönülés helyett az összetartozást válasszam, hogy az izoláció helyett, megtanuljak kapcsolódni. Lehetőség számomra, hogy az ítélkezés, a címkézés helyett inkább elfogadásban legyek. Lehetőség, hogy az elmém zakatolását felváltsa a belső békém csendje. Lehetőség, hogy agyalás helyett szívből cselekedhessek. Lehetőség a megnyílásra elfojtott érzések felé, elfelejtett énrészek felé, mások felé. Lehetőség arra, hogy önmagam legyek. Lehetőség a szeretetre, a tiszteletre, az együttérzésre.

Amikor játszom, érezek, áramlok, egy szóval ÉLEK! Talán ezért vagyok a leghálásabb.

testi_mesek_szomatodrama

Te hogyan szeretnéd, hogy szeressenek?

Nagyon sok kapcsolat megy el azon, hogy nem jól szeretjük a másikat. Nem csak a szerelmi kapcsolatokra gondolok, szoros barátságok, és vérségi kapcsolatnál is gyakran előfordul, hogy nem tudják a felek egymást igényeit kielégíteni. Egyáltalán nem is igazán tudják mi is a másik fél igénye. A nagyobb probléma, hogy a sajátunkkal sem vagyunk teljes mértékben tisztában.

Ha a másikkal a saját hiányainkat, és kielégületlenségünket akarjuk betölteni, az sem igen helyén való, de ennek a bejegyzésnek most nem ez a témája. Azért a társas kapcsolódások során azért szerencsés, ha jól érzem magam a kapcsolatban, ha érzem, hogy szeretve vagyok, ha érzem, hogy fontos vagyok, ha érzem, hogy értékelnek.

Igen ám, de vajon Te tudod pontosan, hogy mire vágysz? Meg tudod fogalmazni, hogy mikor érzed úgy, hogy törődnek veled? Nagyjából talán tudsz válaszolni, de lehet hirtelen semi nem jut eszedbe. Ne izgulj, nem vagy ezzel egyedül! 🙂

Vannak úgy nevezett Szeretet nyelvek, amik segítenk tájékozódásban, az alaposabb önismertben, és segítségükkel könnyedén meg tudod állapítani, milyen fajta szeretet kinyilvánítástól érzed majd magad a jobban a bőrödben.

Az öt szeretetnyelv (Five Love Languages) egy pár- és pszichoterápiai fogalom, amelyet Gary Chapman amerikai keresztény író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó alkotott meg 1992-ben.

Az öt szeretetnyelv a következő:

– elismerő szavak
– minőségi idő
– ajándékozás
– szívességek
– testi érintés

Számodra is lesznek elsődlegesek, és olyan is akad, ami kevésbé fontos.

Egy online teszt segítségével könnyedén fény derülhet a saját sorrendedre.

Viszont, az, hogy Te már tudod minek örülnél, hogy éreznéd kellőképpen fontosnak az emberi kapcsolataidban, az nem elég ahhoz, valóban meg is kapd a számodra szükséges figyelmességeket.

Kezdj el erről kommunikálni! Verbálisan, vagy nem verbálisan. Nyilván a megfelelő helyen és időben. Próbáld a szeretteid számára egyértelművé tenni, hogy minek örülsz, és mi az, ami kevésbé hoz lázba. Hidd el, az ő életüket is meg fogod könnyíteni!

Gondolj csak bele, ha utálod a kelkáposzta főzeléket, de ezt anyukádnak soha nem mondod meg, sőt, talán még meg is dícséred, ő joggal fogja azt gondolni, hogy ezzel a kis kedvességgel ő kiválóan gondoskodik rólad, kvázi szeret. Közben az évek telnek, és talán megfogalmazódik benned, hogy Anyukád milyen rossz fej, mindig azt a rohadt, undorító főzeléket főzi, amit ki nem állhatsz. Nem igaz, hogy ennyire nem figyel rád. Mikor inkább arra vágysz, hogy menjetek el együtt színházba. Egy olyan anyuka, aki szereti a gyerekét, az közös programokat csinál vele, vagy drága ajándékokat vesz, mormogsz magadban. Meggyőzöd magad évek

alatt, hogy anyukád nem is szeret igazán, nem vagy elég fontos, ő meg mindent belead, azt gondolja a világ leggondoskodóbb Anyja, csak még sincs köztetek igazi kapcsolódás.

Nagyon sokszor találkozom ezzel a kérdéskörrel. Meggyőződésem, hogy az emberek 70-80%-a egyáltalán nincs azzal tisztában, hogy a másikat mivel tudja boldoggá tenni. És ott maradunk egy kapcsolatban kielégítetlen vágyakkal, kiüresedve, mert közben mi végig adtunk, csak éppen azt érezzük semmit nem vagy alig kaptunk. Pedig mindenki próbálkozott, a maga módján, magából, az eddig tapasztalataiból kiindulva. És a keserű felismerés: ez sem volt elég, nem voltam elég neki!

Ne hagyd, hogy így legyen! Tegyél ellene. Tudd meg, mi a Te szeretet nyelved, és fogalmazd meg ezt mások számára is! Tudd meg mi a számodra fontos emberek szeretet nyelve, és szeresd őket úgy, ahogy nekik jó, nem ahogy szerinted kéne!

Meglátod, az emberi kapcsolatid javulni fognak, és egyre több szeretetet fogsz megtapasztalni a mindennapi életedben!

És ne feledd, adva kapunk! Ahhoz, hogy szeretet kapj, először adnod kell! 😉

Love-vs-Logic

A testem a lelkem otthona

Második éve tanulom a Szomatodráma módszerét. Minden egyes alkalom egy csoda számomra. Ez egy olyan módszer, amely a testi tünetekre néz rá, a szervi elváltozások, fájdalmak, betegségek adják a kiindulási pontot. Ezeken a napokon nekem is lehetőségem nyílik találkozni a testemmel.

A testemmel sokáig teljesen közömbös volt a viszonyom. Nem szerettem, nem is utáltam, egyszerűen csak használtam. Természetesnek vettem, hogy van, hogy jól működik, hogy általában egészséges, hogy tudok vele sportolni, hogy a fiúknak tetszik. Mivel családomban mindenki hízékony, talán az egyetlen kapcsolatom vele a folyamatos háború volt. Harc a kilók ellen. Állandó edzés, mert azt vártam el magamtól, hogy mindig tökéletes legyen a formám. Nem haragudtam a testemre, akkor még elképzelni sem tudtam, hogy elhízhatok, hogy lehet nem tökéletes, de különösebb elismerést sem éreztem iránta, hálát meg végképp nem. Nem voltam rá büszke, mert nem is tudtam, hogy az is lehetnék. Nem dicsértem, nem köszöntem meg neki semmit. Nem volt rá mintám. Mai szemmel, kizsigereltem. Rideg voltam vele, és hálátlan. Tulajdonképpen nem voltam tudatában annak, hogy ő szolgál engem, hogy általa jelenhetek meg itt a Földön, az anyagi világban. Ebben az időben még nem voltam tudatos.

Az idő előre haladtával egyre inkább eltávolodtunk egymástól. Én elhanyagoltam őt, megfeledkeztem róla, ő pedig egyre többet lett beteg. Nem működött velem együtt. Legalábbis akkor azt hittem.
Ma már tudom, hogy én nem működtem vele együtt. Magammal nem működtem együtt, az idő tájt önmagamat (én-magomat) vesztettem el. Az egyensúly felborult. A testem csak üzent. Sok év kellett, hogy rájöjjek, amikor a testem üzen, akkor valójában a lelkem üzen. Ma már azt is tudom, hogy a lelkem a testemen keresztül nyilvánul meg, azaz a testen keresztül tud kommunikálni  a lélek. Ha jól van, ha működik, ha egészséges, ha laza, ha energikus, akkor is üzen. Köszi szépen, most rendben van. Ha beteg, ha fáradt, ha sérült, akkor is. Hello, figyelj rám, mert velem most valami nem oké.

Idővel elkezdtem egyre jobban figyelni rá, és dekódolni az üzeneteit. Sokáig abba a hibába estem, hogy vádoltam őt, vagy magamat. Bűnbakot kerestem. Azt hittem a betegség valami büntetés, valami szörnyű tragédia. Ma már tisztában vagyok vele, hogy ez is csak egy jel, egy nagyon finom kommunikációs forma. Őszinte, nyílt, és sokszor nyers. A test nem beszél mellé, nem köntörfalaz! Nem akar más színben feltűnni, nem akar elsikálni dolgokat, egyszerűen csak megmutatja a maga egyszerű, és kijózanító valóságát. Minden tünet ébresztő. Ébresztő nekem, hogy figyeljek oda magamra, mert eltávolodtam a lelkemtől. Kibillentem az egyensúlyból, és változtatnom kell.

Számomra a Szomatodráma hozta meg a nagy áttörést a testemmel kapcsolatban. Amióta ez a módszert gyakorlom, sokkal közvetlenebb a viszonyulásom a testemhez. Természetesebb. Tudok őszinte hálát érzetni, képes vagyok értékelni a legapróbb dolgokat. Nem tökéletes a viszonyunk, hazudnék, ha azt állítanám, hogy az. De ez csak rajtam múlik. Amikor leszek képes megengedni neki, hogy olyan legyen, amilyen, és amikor végre képes leszek elfogadni őt pont olyannak, amilyen ő valójában, akkor helyre áll köztünk minden. Hiszen ő csak tükröz engem, egy adott pillanatban.  Mutat belőlem valamit. Olyan pontosan jellemez, mint semmi más. Talán emiatt nem tudom eseteként tolerálni őt. Fáj az igazság, fáj látni, fáj érezni, amit megmutat rólam, belőlem, bennem.

Vannak időszakok, mikor szimbiózisban élünk. Mikor figyelek rá, táplálom, kényeztetem, edzem, öltöztetem, egyszóval eggyé válok vele. És ő ilyenkor rendszerint meghálálja a gondoskodást. Gyönyörűen kivirágzik, sugárzik a világban. Ilyenkor nagyon büszke vagyok rá, és jól érzem magam benne. Azt érzem, jól tükröz engem. Jól vagyunk egymással, jól vagyunk a világgal.

Az utóbbi időben eltávolodtam tőle. Túlságosan nagy fókuszt kapott a szellemiség az életemben. Eltávolodtam az anyagi síktól, és szép lassan elveszettem a kapcsolódást a testemmel. Már nem jól ettem, egyre kevesebbet mozogtam. Nem érdekelt hogyan festek, és mit viselek. Azzal takaróztam, hogy ha sokat foglalkozom a testemmel, akkor felszínes vagyok. Edzeni, szépítkezni nem valami spirituális dolog. Valójában csak lusta voltam. És nem voltam tudatos. Ismét elvesztettem a fókuszt. Annyira erősen koncentráltam a lelkemre, és hogy ő jól legyen, hogy elfeledkeztem a legfontosabbról: a testem a lelkem otthona! Amíg itt élek, rajta keresztül tapasztalok. Ha a testem elhanyagolom, a lelkem sem lehet épp. Talán ez a spirituális út egyik nagy útvesztője. Elfelejtjük megbecsülni a testet, az örömöket, az egészségünket. Azt hisszük ő csak egy szükséges rossz, amit magunkkal kell cipelni az úton. Pedig valójában ő „cipeli” a lelkem magával egy életen át.

Így hát kimondom neki tiszta szívből, őszintén: köszönöm kedves testem, hogy befogadtál, hálás vagyok, hogy minden egyes nap meg tudom tapasztalni általad az Életet!

pillango sziget

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás