Őszi napsütés

Gyengéden simogatja a nyakam szél,
Forrón perzseli tarkóm a fény.
Lágy sugarak pajkos táncot járnak a vízen,
Egy fehér sirály nézi őket a partról szelíden.

Szabadság illatot szimatolok a levegőben,
Úgy érzem, valami nagydolog van készülőben.
Nyugodt vagyok, de a vérem belül pezseg,
Menekülnék, mint vakáció előtti napon a gyerek.

Ambivalens ez az érzés, hiszen lelkemben minden rendben,
Mégis ezer féle aggasztó gondolat kavarog a fejemben.
Becsukom hát a szemem, kifelé már nem tekintek,
Bent van úgy is minden válasz, csak nem tudom, kinek higgyek.

Az ész az úr, vagy a szív szava az igaz?
Jaj, édes Isten, miért vagy Te ilyen ravasz?
Nehéz lecke ez egy magamfajtának.
Semmi másnak nem élni, csak a mának.

De tanulom már! És azt is hogyan,
Hiszen csak így élhetek boldogan.
Ma már tudom nincsen élet napfény nélkül,
A madár is csak akkor szabad, hogyha röpül.

oszi napsutes

 

Nyílj meg!

Szeretem a különböző jós és egyéb kártyacsomagokat használni, mindig különleges izgalommal tölt el, hogy adott kérdésre, milyen választ kapok a lapokból. Nem mintha a válaszok nem bennem lennének, de kíváncsi vagyok, az égiek vajon mit üzennek nekem abban a pillanatban.
Egy problémás élethelyzettel kapcsolatban egy hét alatt már harmadszorra húztam a „Nyílj meg!”kártyát, de valahogy nem akartam megérteni a jelentését.

Keressem telefonon fel az illetőt, vagy írjak neki? Mégis hol? Facebookon, viberen, esetleg e-mailen, vagy dobjak rá egy sms-t, azt biztos megkapja. Nincs könnyű dolga az ember lányának, ha napjainkban a megfelelő kommunikációs csatornát próbálja megtalálni… Legyek vicces, vagy határozott, térjek rögtön a tárgyra, vagy csak langyos felszínes beszélgetéssel puhatolózzak nála? Mit fog szólni? Örülni fog? Megretten? Kihátrál? Pillanatok alatt kérdések tucatjai lepték el az agyam.
Elég nyitottnak és őszintének érzem magam. Már nem érdekel, hogy mit gondol az illető személy velem kapcsolatban, úgy érzem, teljesen felmerem vállalni magam előtte, most mégis mit akar ez a kártya??? Mit akarnak nekem üzenni ezzel?
Kezdeményezzek én? Már megint én? Jajj, ne már! Amúgy is, az olyan erős férfi energia, nem akarok én nyomulni! Aztán valahogy abba maradtak a kérdések, egyszerűen a Sorsra bíztam magam. Ha úgy kell lennie, találkozunk, és akkor majd őszintén felfedem magam, az érzésimet, a gondolataimat, a vágyaimat.
Lefeküdtem, átgondoltam a dolgaim, beszélgettem picit a Jóistennel, az Angyalaimmal, és akkor egyszer csak bevillant egy kép. Egy rózsabimbót láttam, ami éppen gyönyörű virággá nyílik. Hát ez az! Erről van itt szó, kérem!

1279943084

Maga a megnyílás aktív, de utána a nyíltság teljesen passzív. A rózsa várja megfelelő időt, és amikor úgy érzi, hogy készen áll, kinyílik a Világra. Nem azért, hogy megcsodálják szépségét, nem azért, hogy megszagolják finom illatát, hanem mert tudja, hogy ez a dolga, sejtszinten belé van ez programozva. Isten erre teremtette. Ez a természet rendje. És nem foglalkozik vele, hogy szebb színű-e, mint a szomszédja, hogy elég illatos-e, egyszerűen csak kinyílik. És várja, hogy megszagolják, hogy gyönyörködjenek a szépségében, azok, akik arra Őt érdemesnek tartják. Nem akar másnak látszani, nagyobb fejű lenni, vagy még vörösebb, egyszerűen ő „csak” egy rózsa. Lehetne kevesebb tüskéje, akkor talán többen érintenék, de lehetne több is, akkor senki nem tudná leszakítani. De Ő épp olyan rózsa, amilyennek lennie kell.
Valami fontosat értettem meg az éjjel. A megnyílás nem egyenlő a kezdeményezéssel, az őszinteségi rohamokkal, a közlési kényszerrel. Nem is egy mesterségesen generált folyamat, és soha nem egy bizonyos cél elérése érdekében történik. Egyszerűen egy természetes, lágy, passzív folyamat, amiben felvállalom magam a világ előtt, és megmutatom magam a világnak, várom, hogy közelebb jöjjön hozzám az, aki vonzónak, szépnek, értékesnek talál. Nem akarok hatni a környezetemre, de bizonyos emberekre mégis fogok. Hogy milyennek lát valaki a megnyílás után, azt nem fontos, az az Ő magánügye. Én csak megnyílok, virágzok, illatozok, mert ez a dolgom. A többit meg a Teremtőre bízom…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A változás szele

Ez idei év sokunknak komoly kihívásokat, és megoldandó feladatokat, esetenként durva szembesüléseket hozott. Ezek a nehéz, néha megoldhatatlannak tűnő feladatok szeptembertől egyre inkább sűrűsödnek. Vannak napok, amik engem is elhagy a hitem, megkérdőjelezem azt, hogy vajon jó úton járok? Valóban a saját utamon járok? Megéri változni, változtatni, másképp élni, tudatosan előre haladni? Hiszen első ránézésre nem hogy javulnának a dolgok az életemben, hanem minden egyre kilátástalanabb, a talaj egyre ingoványosabb.

Aztán behunyom a szemem, veszek néhány mély levegőt, és próbálom kívülről szemlélni a helyzetem. Ha valamit meg akarunk szerelni, mert elromlott, vagy mert a teljesítménye már nem az igazi, akkor ahhoz előbb szét kell szedni. Darabokra. És ha már minden apró pici darabot átvizsgáltunk, kitisztítottunk, akkor lehet újra összerakni az a bizonyos dolgot. Persze lehet egyes alkatrészeket ki kell cserélni újra, szebbre, hatékonyabbra. Vagy egyszerűen ki kell dobni, mert már nincsen rá szükség. Logikusan hangzik, a saját életünkre levetítve mégis ijesztő tud lenni a folyamat.

Pedig pontosan ez zajlik az én életemben is, és azt gondolom sokunk életében. Bizonyos dolgok ideje lejárt, bizonyos alkatrészeinket le kell porolni, ki kell fényesíteni, át kell cserélni és van, amit sajnos ki kell dobni. Az alkatrész lehet frizura, ruhatár, egy személyiségjegy, egy munkahely, a párunk, vagy egy régi barát. Új ruhákat, szebb sminket, divatos hajszínt beszerezni könnyebb. Viszont az egyéb életterületek megváltoztatása is aktuális. Ha nem lépjük meg most, akkor az élet újra elénk tolja a változás lehetőségét. Először csak finomon, kedvesen, gálánsan. Ha nem reagálunk, akkor egy napon az arcunkat is beletolja, hogy „hello, vedd már észre magad!” Nem azért mert rossz fej, vagy kegyetlen, hanem azért mert nincs más lehetősége. Ahogy nekünk sem, ha hosszú távon boldog és elégedett életet szeretnénk élni. Változz, és változtass!

Az elvonulás, a csend, a befelé figyelés mindig segít. Ha kicsit magasabb nézőpontból próbálod szemlélni a helyzeted, eltávolodsz a problémádtól, akkor sok esetben megjönnek a válaszok is. Az igazi válaszok!  Nem az elmédből, hanem a szívedből. Bízz ezekben a hangokban, az ő iránymutatások vezet egy boldogabb, szeretetteljesebb jövő felé.

Nekem legtöbbet a légzés segít ebben. Amikor a vivation légzéstechnikát alkalmazom, enyhe transzállapotot érek el. Az ego működése háttérbe szorul, a tudatalatti emlékek, érzések előtérbe kerülnek. Ilyenkor utat tudok engedni az igazi érzéseimnek, felerősödik az intuícióm. Ebből a magasabb perspektívából már látom az összefüggéseket, világossá válik, mi miért történik. Egyszerűen megérzem, mire van szükségem, mit kell tennem, és mikor. Nem ragadok bele a problémámba, hanem a felülről figyelem az eseményeket. Olyan mintha a testemen kívülről vizsgálnám az életem. Világosan érezhető milyen döntésnek milyen következménye van, mit kell megtennem, és mi az, ami jó döntésnek tűnik fejben, de ezen a szinten érezhetően ártana nekem. Jó ideje minden fontos kérdést, ami az én életemet illet, ezzel a módszerrel vizsgálok meg. Ha kibillenek az egyensúlyomből, kétségek gyötörnek, elkezdek kapkodni. Agyból akarom megoldani a felmerülő problémákat. Általában ezek a megoldások nem hoznak eredményt. Egyre távolabb löknek a valódi céljaimtól, a szívemtől, ön-magamtól. Ilyenkor gyorsan felkeresem a saját kis belső templomom, veszek néhány mély elengedő légzést, majd elkezdek ütemesen lélegezni, és figyelni. A belső hangom még nem hagyott cserben. Így könnyebb az utamon járni. Hol sétálva, hol bukdácsolva, de folyamatosan haladva… 🙂

Legyen áldott minden változás, ami bennünk, és körülöttünk zajlik!

wind-of-change

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás