Tag Archives: Érzelem

A boldog párkapcsolat ok vagy okozat?

A párkapcsolat kétségtelenül a legnépszerűbb és leginkább tárgyalt téma az életünkben. Ha nincs azért, ha van, de nem kielégítő azért. Mindent megteszünk, hogy legyen, aztán sok mindent teszünk azért, hogy még jobb legyen, és működjön, és őszintén szólva elég sokat foglalkozunk azzal is, hogy a már kihűlt, vagy nem funkcionáló kapcsolatot, és a szakítást kiheverjük, feldolgozzuk.

Az áhított boldog párkapcsolat amolyan drót nyúl, ami eléggé motiváló ahhoz, hogy megtegyünk lépéseket, erőn felül teljesítsünk bizonyos helyzetekben, olyankor is, amikor magunkért egy fűszálat nem tennénk keresztbe. Egy bizonyos pontig azt gondolom ez így rendben van. Egy másik lélek, akivel arra szerződtünk, hogy tükröt tartunk egymásnak, akivel azt vállaltuk, hogy tanítjuk egymást nagyon nagy húzóerő tud lenni. Sok esetben nem is kell konkrét személy, elég a hiánya ahhoz, hogy hegyeket mozgassunk odébb azért, hogy a vágyott minőséget magunkénak tudhassuk…

Mindenki másképp képes fejlődni. Van, akit a szenvedés, a hiány, a fájdalmak visznek előre. Ez ad egy fajta belső erőt, és inspirál változásokra. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni… tartja a mondás is. Sokáig hittem én is, hogy ez csak így működhet. Amíg nem fájt, addig nem változtattam, vagy nem eléggé. Annyira nem láttam magam tisztán, oly mértékben tápláltam egy illúziót, hogy tényleg azokat a tapasztalásokat vonzottam be az életembe, amik fájdalmasak, keserűek, ugyanakkor intenzíven hordozták magunkban a transzformáció lehetőségét. Sokáig barátkoztam a gondolattal, hogy ez nem feltétlenül kell, hogy így legyen. Önmagammal, és az árnyékaimmal lehet fájdalom nélkül is szembesülni. Fényben is lehet változni, és a szeretet a legnagyobb transzformáló erő.

Hosszú időbe telt, amíg eljutottam oda, hogy magamért tegyek meg lépéseket, nem azért, hogy a páromnak megfeleljek, hogy egyáltalán legyen párkapcsolat az életembe, vagy hogy a szeretett férfit megmentsem. Nehezemre esett magamat az első helyre tenni. Ma már tudom, azért nem működtek a kapcsolataim, mert nem voltam önmagam. Nem szerettem, tiszteltem, és becsültem magam feltételek nélkül, nem tudtam elfogadni azt, aki vagyok. Próbáltam a másik kedvére változni, ő róla szólt minden, és ha nem volt Ő, akkor a hiánya körül forgott minden gondolatom. Óhatatlanul nagy terhet tettem a férfira, kimondatlanul, és persze nem tudatosan. De tőle vártam, hogy én jól legyek, hogy el legyek fogadva, hogy érezzem értékes vagyok, hogy kellek, a kapcsolattól, hogy teljes legyek és boldog.

Senkinek nem feladata engem teljessé, elégedetté, boldoggá, örömtelivé, szerethetővé tenni. Kizárólag egy valaki feladata, és felelőssége ez: az ENYÉM! Amíg ez nem megy, addig mástól is hiába várom. Az esetek többségében csalódni fogok. Amint bent, úgy kint…

A szerelem, a párkapcsolat nem lehet az ok. Az ok minden esetben TE vagy! Cél, vágy, szándék lehet, azzá válhat, ha úgy érzed szívből, hogy ez Téged táplál, előre visz, az út, amin jársz, hogy ezt “megszerezd” ad Neked. A paradox az, hogy amikor már nem ez az okod, már nem akarod ezt, csak jársz az utadon, magadért, magadtól, hirtelen megkapod, megérkezik a vágyott Társ, a szerelem magától. Valójában már most is ott élnek benned, vagy épp veled. Csak amíg nem nem váltasz nézőpontot észre sem veszed.

Ha szeretettel, önmagadért jársz az úton, mész el gyógyításokra, önismereti programokra, megérkezel ön-mag-adhoz. És akkor a boldog párkapcsolat már nem ok lesz, hanem “egyszerűen” okozat.

Keresd meg magadban azt az ártatlan, csillogó szemű gyermeket, aki hitte, hogy létezik számára TÁRS, aki tudta, hogy a legjobbat érdemli, és nem is kételkedett, hogy egy napon meg is fogja kapni. Ez a gyermek lesz a kulcs ahhoz, hogy a megfelelő Partnert beengedd az életedbe, vagy a meglévő kapcsolatodban éld meg az áhított harmóniát.

Áldás!

parkapcsolat_pillangosziget

 

Apák napjára

Apám nem volt tökéletes, mégis rajongásig imádtam. Féltem tőle, sokszor bántott, de mindig vigyázott rám, és gondoskodott is rólam, minden egyes napon, amit közösen töltöttünk. Nem volt megfelelő férfi minta, igazán jó férj sem. DE tudom, hogy minden áldott pillanatban a tőle telhető maximumot adta, Nekem, nekünk. Évekig haragudtam, rá, hogy csak ilyen kevés időt jutott nekem belőle, éveken át éreztem fájdalmat, amiatt, hogy ilyen korán elvesztettem. Éveken át hibáztattam, hogy nem volt elég jó Apám. Éveken át hittem el, hogy minden Férfit elvesztek, akit így szeretek. Ma már tudom, hogy számomra ő volt a tökéletes választás. Elég jó volt, Nekem. Én választottam őt, én kértem, hogy tanítson, tőle kaptam meg igen korán a legintenzívebb beavatásaimat, amikért szívemből hálás vagyok. Ma már tudom, azokkal tanított a legtöbbet nekem az életről, önmagamról, amiért a legjobban neheztelten rá.

Igen, hiányzik még ma is, és jó lenne, ha még itt lenne. De nincs, mert így döntött. Tisztelem érte. Nem haragszom, nem hibáztatom, nem várok el, egyszerűen csak köszönöm, hogy vállalt engem, és a közös történetet. Nekünk ebben az életben ennyi jutott. De tudom, hogy még találkozunk! És ha két Lélek között ilyen erős a kapocs, akkor nem marad más csak a Szeretet. <3

Becsüld meg az édesapád, amíg él, akár milyen is a viszonyotok, akár milyen embernek is tartod, Ő a Te Mestered! Légy hálás minden tapasztalásért, és Tanításért, tudd, hogy Te kérted tőle. Olyan sok időt pazarolunk el a közösből haragra, neheztelésre, elvárásokra, büntetésekre. Ha minden mögött a Szeretetet kezded el keresni, rálátsz egy nagyobb rendre, így talán akkor könnyebb a sértettséget is elengedni.

Ha pedig már nem él Édesapád, nyújts egy gyertyát neki, és ápold a szívedben az emlékét, gondolj rá hálával és szeretettel.

Szeretlek Apa! Büszke vagyok, hogy a Lányod lehetek, és büszke vagyok arra, a Nőre, akivé válhattam Általad, de már Nélküled! <3

apa-lanya

 

Félek, ha meglátsz, majd nem tetszem…

A párkapcsolat a legerőteljesebb tükör, amivel találkozhatunk. Talán egy kapcsolódásunk sem tud benyomni rajtunk annyi gombot, mint a Párunk. Valójában erre is szerződtünk, hónapokra, évekre, vagy életre, hogy segítsük egymást a fejlődésben. A félelmeim, a hiányaim, a zsigeri reakcióm csak egy másik fél tudja ilyen markánsan előcsalogatni.

Hogy miért van erre szükség? Miért kellenek a drámák, a jelenetek, a kétségek, a sírások, a nagy összeveszések és a nagy kibékülések? Azért, hogy rávilágítsanak arra, amit eddig nem tudtál magadról, vagy esetleg sejtetted, de nem tulajdonítottál nagy jelentőséget ezeknek. Egy kis szellő talán még jól is esik, ha hideg, akkor kellemtelen, de pár óra múlva már nem is emlékszel rá. Egy nagy viharról napokig beszélünk, egy tornádót már el is neveznek, fel is jegyeznek.

Így van ez valahogy a párkapcsolatokban is. Ha jön valaki, aki kiforgat minket a “négy sarkunkból”, akkor azt nehéz figyelmen kívül hagyni. lehet őt szeretni, lehet őt gyűlölni, de egy biztos, valami fontos leckét hoz számunkra, valami fontos dolgot tanít nekünk. Első sorban önmagunkról. Persze ezt nehéz néha felismerni, főleg, ha érzelmileg nagyon érintve vagyunk a témában, de félretesszük az EGO-t, és levesszük a szemünk elől a napellenzőt, akkor akár hálásak is lehetünk! Miért? Azért mert egy másik ember szemüvegén keresztül minden esetben másképp láthatjuk önmagunkat is.

Mégis gyakran menekülünk ezekből a helyzetekből. Ami kimozdít a komfortzónánkból, az kiszolgáltatottá tesz. Az ismeretlen talaj az bizonytalanná tesz, aki bizonytalan, akinek kétségei vannak, az fél. Sok ember ilyenkor támad, sokan inkább menekülőre fogják a dolgot….Ismét jön a kérdés: de miért?

felelem

Az, hogy valaki előtt megmutassuk a sebezhetőségeinket, őszintén feltárjuk a hiányosságainkat, felvállaljuk magunkat, az nagyon ijesztő. Testben lemeztelenedni egy dolog, a nagy kihívás Lélekben meztelenné válni egymás előtt. Megmutatni azt, aki vagyok, maszkok, és szerepek nélkül. Megtenni mindezt úgy, hogy sokszor mi magunk sem vagyunk felkészülve arra, akik a lelkünk mélyen vagyunk. A legnagyobb Kincset véleményem szerint mégis ezek a kapcsolatok rejtik. Azok a kapcsolódások, amik csontig hatolnak, amik az ösztön lényünket felébresztik, amikben mi magunk sem ismerünk magunkra. Ezekben a kapcsolatunk kezdünk el igazán élni, ezek a kapcsolódásokban kezd el az kibomlani, hogy mi végre is születtünk le ide, ebbe a testbe. Ennek ellenére lehet továbbra is ijesztő ez a kaland, érthető, ha tele vagy félelemmel, aggódsz, hogy mi lesz, ha a valódi Lényed nem tetszik a Nagy Ő-nek. Igen ez is benne van a pakliban. Igen, a közös utazás egy pontján kiderülhet, hogy Te sem az vagy már, mint akinek gondoltad magad, de akkor is add meg neki az esélyt! Mi van, ha így is kellesz? Mi van, ha a sebezhetőséged még vonzóbbá tesz az ő szemében? Mi van akkor, ha válaszként ő is ledobja álarcait, és ott áll majd veled szemben, tele kétségekkel, félelmekkel, hibákkal, és erényekkel?

Tudod mi lesz? Igazivá váltok! Hitelessé, önmagok és egymás szemében…Félelmetes, ijesztő, kockázatos, tudom. De hiszem, hogy ez járható út, hiszem, hogy ez maga a Csoda!

Élet és halál kapui

Minden Lélek céllal érkezik a Föld nevű bolygóra. Ez nem büntetés, nem száműzetés, nem is jutalom, ha Te is itt vagy, és olvasod a soraim, akkor a Te döntésed volt, hogy a Terrára inkarnálódj. Úgy döntöttél, hogy eljössz ide tapasztalni, érzéseket átélni. Ehhez választottal magadnak családot, lakhelyet, testet és sok-sok szereplőt az életedhez. Lélekként összeállítottak egy tervet, amit szeretnél végrehajtani. Rendezni szeretnéd az adósságaid más Lelkek irányába és talán más Lelkek is rendezik feléd az adósságukat.

Továbbra sem beszélek sem büntetésről, sem jutalomról. Az univerzum az ok-okozat elvén működik. Bármit teszünk, annak valamilyen hatása, következménye van. Ez mindig is így volt és mindig is így lesz.

A Lélek célja hogy vállalásait, feladatait megcsinálja. Ehhez keresi az utat, a lehetőségeket, a segítőket, támogatókat. Ha ezek a célok távolodni kezdenek, az eredeti vállalások elúszni látszanak, a Lélek elkezd figyelmeztető jelzéseket adni a Személyiségnek. Ez lehet egy baleset, egy betegség, egy tragikus esemény. Ezzel próbálja biztosítani, hogy a terv újból előtérbe kerüljön, legyen esély azt megvalósítani.

Ha ennek ellenére sem történik változás, de úgy érzi még van esély elérni a vágyott célt, amit maga elé tűzött, akkor újabb figyelmeztetés következik. Azonban ha a Lélek és az égiek azt érzik esélytelen, hogy ebből a tervből bármi is kisüljön, a Lélek úgy dönt elhagyja ezt a testet. Egy következő inkarnációban fogja a kívánt tapasztalatokat begyűjteni.

Ha a lélek úgy dönt, hogy marad, akkor nagyon gyakran szintugrás következik. Akkor talán új feladatokat is vállal. Ehhez mindig kap szükséges támogatást.

Ha a kilépés mellett dönt a lélek akkor is megértően szeretettel fogadják döntését az égiek. Nincs harag, nincs hibáztatás, nincs kirekesztés, nincs büntetés sem.

Szabad akaratunkból lépünk az Életbe és szabad akaratból is távozunk.

Figyelj hát, hogy megleld a célod, és járd az utad! A legjobb iránytű mindig a szíved lesz. Ha jó emberekkel és szép élményekkel gazdagodsz akkor jó ösvényen jársz. Ha sok a buktató és akadály, a rossz érzések dominálnak benned, betegség, balesetek, tragikus esetek kísérik lépteid, akkor valószínűleg letévedtél s helyes útról. De ne csüggedj! Bármikor visszatalálhatsz, a szabad akarat ad erre is lehetőséget. Csak kérdezd a szíved, hogy merre menj! A halkan, de biztosan súgja majd a választ.

szabad akarat

Mit tegyek, ha az ikerlángom nem tudja a fizikaiban választani a kapcsolódást?

Talán Te is tapasztalod a bőrödön, hogy megtaláltad az ikerlángodat, még sem sikerül egyesülni vele, még ha ezt a Két lélek vállalta is egykoron. Talán még nincsen kész rá, vagy ő nem jár spirituális úton fogalma nincs róla, hogy mi is ennek a földön túli szerelemnek a feladata, hogy milyen akadályok felszámolása szükséges ahhoz, hogy valóban párkapcsolat, vagy család lehessen ebből a kapcsolódásából.

Mária Magdolna Fénymesternő segítségét kértem, hogy magyarázza el nekem, hogy lehet, hogy az egyik fél dolgozik magán, tesz a kapcsolati terhek tisztulásáért, halad az útján, még a  másik fél úgy tűnik, fényévekre le van maradva.

Talán a következő sorok Neked is segíthetnek, amennyiben hasonló helyzetben jársz:

A Lélek meghasad. Egy napon a dualitásba vágyott, megélni, megtapasztalni a Földi lét kihívásait. Nem tudta, nem láthatta előre mit fog tenni, meddig tud a tudatossága süllyedni, hisz mindennél jobban vágyott tapasztalni. Tapasztalni a hiányt, majd az abból adódó újra egyedülést. Nincs jó vagy rossz döntés, vég nélküli utazás van, megtapasztalás. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál.

Amikor a lélek úgy dönt, hogy megtapasztalja önmagát, a saját árnyékait, a saját mélységeit, a Fény küldöttei, mi Égiek, tenni semmit nem tudunk, egyszerűen elfogadjuk, hogy Ő választotta ezt a tapasztalást, és szeretetünk soha nem szűnik felé. Mindig sugározzuk a Szeretetet és a Fényt felé, hogy a Lélek egy napon, amikor készen áll rá, újra elkezdjen emlékezni, és tudjon emelkedni. Emelkedni fel vissza a Fénybe, az Ő hazájába, ahonnan Ő jött. Ne kérdezd hát, hogy meddig tart ez a folyamat, mert ez minden esetben a Lélek szabad döntése. Ne kérdezd, hogy miért alakult így? Egyszerűen a Lélek hozott egy döntést, és elkezdte annak a megtapasztalását. Nincs más dolgod Neked sem, mint sugározni felé a Fényt és a Szeretetet.  Hinni benne. Tartani őt a Szívedből érkező őszinte szeretettel! Minél inkább tudod őt ott megtartani, annál inkább fog tudni emlékezni az Ő lélek küldetésére. De az rajta áll, hogy tudja-e azt választani. Neked nem áll jogodban eltéríteni őt az útjáról, amit ide a Földre kibontani jött, nem áll módodban befolyásolni őt.

Minden alkalommal, amikor ítélkezel felette, amikor lemondasz róla, amikor megvetéssel gondolsz rá, amikor úgy érzed, hogy csalódtál benne, akkor ő is csalódik magában, és még mélyebbre süllyed a megtapasztalásban. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy hiszel és bízol benne, a Lélekben, aki ezt a megtapasztalást választotta. Ő választotta, meg is tudja oldani. Talán nem látod most még, hogy hova is vezet ez. A Lélek minden esetben a saját megtapasztalását járja, saját útján keresztül fogja meggyógyítani önmagát. Ha nem ebben az életben, akkor egy következő életben. Neked semmi más dolgod nincs, csupán, hogy higgy és bízz benne, és hagyd őt szabadon tapasztalni. Küld felé a Szeretetet, ami nem feltételekhez kötött. Ami akkor is jár neki, ha azt választja, hogy bántja, megsebzi, vagy megsemmisíti önmagát, hogy elfordul a Fénytől. Tartsd tiszteletben az Ő döntését!

Az elme azt mondja, hogy olvass be neki, hogy vágd az igazadat az arcába, hogy kezdeményezz, konfrontálódj. A Lélek azt mondja, hogy várj türelemmel egészen addig, amíg ő képes befogadni a Fényed, a Szereteted, amikor ő kéri ki a véleményed, a tanácsod. Várd ki, amikor olyan közel lesztek, hogy a Te tükrödben önmagát kezdi el látni. Várd ki a pillanatot, amikor ő kéri, hogy szembesítsd önmagával.

Minden alkalommal, amikor arra emlékezteted Őt, hogy nem elég jó, akkor pontosan arra emlékezteted, amit feledni szeretne. Ha szeretnéd őt emelni, a bizalmadat kell neki odaadni. Erre az elme megint azt mondja, ne tedd! Előbb bizonyítson, tegyen le valamit az asztalra, akkor majd talán bízol benne, akkor majd szeretheted. de valójában ez nem így működik! Előbb kell neki megnyitni a szíved, és sugároznod felé a szeretetet.

Az elme sokszor lehiteti veled, hogy külön vagy, hogy jobb vagy nála, tudatosabb…. De a Lélek nem viszonyítja magát senkihez, a Lélek csak megtapasztalja önmagát, nem minősíti, hogy ez jó, vagy rossz, hogy szép vagy csúnya. Egyszerűen csak létezik, és halad.

Szeretettel tudod a Lélekpárod változtatni, anélkül, hogy megváltoztatni akarnád. A Lélek minden pillanatban tud választani, hogy a Fény mentén halad, hogy választ-e Téged, a közös utazást, vagy választja inkább azt az utat, amin jelenleg is jár. Ne tedd a saját boldogságodat az ő választásától függővé! Egyszerűen csak adj teret magadban annak a hatalmas szeretetnek, ami irányába kitörni készül. a Többi nem a Te dolgod.

Tudom, az elme megint azt mondja, oly sokat adtam már neki, és nem kaptam semmi viszonzást. De ez nem lényeges. A valód szeretet nem vár viszonzást. A valódi szeretet az, amikor adom, mert adni szeretném, és nem érdekel, hogy a másik mit kezd vele. Amíg méricskéled az adott és kapod szeretet mennyiségét, valójában azt jelenti, hogy nem szereted őt feltétel nélkül, tele vagy félelemmel, hogy átver, hogy kihasznál. De Te csak szeresd!

ikerlang_pillangosziget

Nőnek lenni…

Nőnek lenni kiváltság, isteni kegy, csodás ajándék. Ma már így gondolom, ma már tudom értékelni, hogy nőként inkarnálódam. Ma már tudom szeretni a nőiségemet. Őszintén hálásnak lenni azért, hogy teremteni tudok, hogy módomban áll életet adni, hogy tudok egy romantikus filmen sírni, hogy egy rossz frizura el tudja az egész napom rontani, hogy egy új cipő az estém be tudja aranyozni, hogy órákig tudok az érzéseimről csacsogni…

Régebben azt hittem, hogy a nőiség, az a nőies külsővel egyenlő. Ha magassarkúban járok, szép hosszú a hajam, rózsaszín körmeim vannak, akkor nő vagyok. Nem értettem miért jönnek azzal folyton a férfiak, hogy éljem meg a női energiáim, váljak igazi nővé, hogy lágyuljak. Fel voltam háborodva, hogy miért baj az ha valaki határozott, racionális, szeret irányítani, vannak céljai, és minden körülmények között önálló tud maradni. Valójában baj nincs is ezzel. De ha női testbe születtem, annak oka van… talán nem kéne férfiként élnem.

Sok év kellett hozzá, hogy kimunkáljam magamban a NŐ-t. Aki megértő, aki sokkal inkább érzelmes, mintsem logikus, aki lágy, kedves, csendes, ha kell, elfogadó és befogadó. Aki tud türelmesen, passzívan várni, mert Lélekben erős, nem a fizikaiban. Megtalálam magamban a Szépséget, ami túlmutat a kilókon, a ruhamárkákon, a hajszínen, és tűsarkú cipőkön. találtam valakit, aki ÉN vagyok. Az örök utazó. Aki tele van Hittel, Reménnyel, aki tud és mer szeretni. Megtaláltam a Nőt, aki szembeszáll a félelmeivel, a saját árnyákaival, hogy a Fénybe menjen, utat mutatva ezzel Nő-véreinek.

Nő vagyok, szabad, független, örök, álmodozó…Szenvedélyes szajha, egy ártatalan szűz, egy harcias amazon, és egy naiv kislány. Ez mind én vagyok. Mindegy mi vagyok. MINDEGY VAGYOK!

A teremtő Isten és Istennő áldjon minden Nőt eme jeles napon! 🙂

noikor

Egy erős Férfi

Egy erős férfi nem ijed meg egy erős nőtől!
Egy erős férfi a kihívást látja benne, nem az akadályt.
Egy erős férfi értékeli a nő erejét, szövetségesként és nem vetélytársként kezeli.
Egy erős férfi együtt harcol egy erős nővel ha kell, nem ellene.
Egy erős férfi tisztában van a saját erejével, így nem szükséges fitoktatnia.
Egy erős férfi nem játszmázik, nem akar dominálni, mert tudja, hogy az erős nő enélkül követi.
Egy erős férfi bízok az erős nőben, mert már megtanult bízni magában.
Egy erős férfi nem akar minden nőt meghódítani, mert érkeli azt az egyet, aki az ő lelkét szereti.
Egy erős férfi nem akar már bizonyítani mindenkinek, hajlandó erejét a világ szolgálatába állítani.
Egy erős férfi mer látszódni, és nem akar már álarcok mögé bújni.
Egy erős férfi mer igazán, tiszta szívből szeretni, mert tudja, hogy ereje a szeretetből fakad.
Egy erős férfi nem akar könnyű prédákat bezsebelni, mert tudja, hogy mennyit ér.
Egy erős férfi mer oltalmazója és támasza lenni az erős nőnek, mert megtapasztalta, hogy ez sokszorozza meg az erejét.

pillangosziget

Ikerlélek szerelem: mikor engedjem el?

Sokan járunk abban a cípőban, hogy megvan a Lélekpárunk, megismerjük, majd felismerjük Őt. Talán része az életünknek, de mégsem teljesedik ki a szerelem, talán nem is része már a mindennapokban, a kapcsolat megszakad. De ott van köztünk az a láthatatlan szál, ami összeköt, amin keresztül a sejteinkben is érzezzük őt, tudjuk mi történik vele, mi zajlik benne éppen, anélkül, hogy beszélnénk vele. De Ő még sem jön. Nem tud meg érkezni az életünkben.

Ilyenkor felvetődik a kérdés: meddig várjak rá? Egyáltalán várjak rá? Vagy engedjem el? Hogyan lehet az ikerlángomat elengedni?
Én a saját példámról tudok beszélni. Amikor azt vettem észre, hogy én szép lassan megszűntem, mint Nő létezni, élő halottá váltam, csak azért, mert Ő nem jön, akkor úgy döntöttem, hogy az Életet választom. Ha kell, akkor nélküle! Hogyan lehetnék benne egy Szerelemben, amikor nem élek? Hogyan vonzhatnám be Őt, vagy bárki mást, amikor belül meghaltam.

Ha egy kapcsoldóás már nem épít, nem táplál, akkor szerintem érdemes elengedni, Az elengedés pedig nem azt jelenti, hogy le is kell mondani róla. Egyszerűen engedd el az akarást, azt a késztetést, hogy kontrolláld őt vagy a kapcsolat létrejöttét, engedd el azt az illúziót, amilyennek szerinted ennek a kapcsolatnak lennie kell, engedd el a vágyaidat, engedd el a félelmeidet….Van olyan forgatókönyv, hogy ebben az inkarnációban nem lesztek egy pár. Na és akkor mi van? Te élsz, létezel, és felelős vagy a saját boldogságodért. Ha kell, nélküle…

Tudom nehéz, és nem egy pillant műve az, több napos, hetes, vagy akár hónapos folyamat. De engedd el, a csalódottságod, a hiábavalóságod, és mindazt, ami nem hozzád tartozik! Ha dolgod van vele, akkor megtalál, vagy a Sors tálcán kínálja majd eléd. Ahelyett, hogy őt üldöznéd, találd meg ön-MAG-adat!

Az ikerlélek kapcsolatok egyik legnagyobb ajándéka ez, amikor őt keresve, kutatva, megleled önmagadat! 🙂

ikerlelek

 

Ikerlélek kapcsolódás – amikor a másik hiánya tanít!

Sokan keresik mostanában az ikerlángjukat, valóságos spirituális trenddé kedz válni. Fantasztikus, földöntúli szerelmet, harmóniát, és hollywoodi happy end-et várnak ettől a kapcsolattól. Igen, létezik ilyen is, amikor a felek valóban EGYLÉLEK-ként élik a mindennapokat, már nincsenek játszmák és csalódások. Azonban ez a ritkább. Sokan jelen pillanatban nem élnek együtt az ikerlélek párjukkal. Imserik, de szerelem köztük nem tud beteljesedni.

Van, hogy pont a másik hiánya tud igazán motiválni, akkor fejlődsz, amikor ő nincs veled. Fáj, mardos, kemény, tudom…én is ezt éltem. Igazságtalannak tűnik, igen, tudom…én is így éreztem.
De hidd el, ha jobb lenne mindkettőtök számára együtt, akkor ő most melletted lenne. Ha úgy terveztétek volna meg az életterveteket, hogy közösen haladjatok, akkor ő most a párod lenne, a fizikaiban is.

Rengeteg energiát vagyunk képesek arra pazarolni, hogy az ellen harcoljunk ami van. Hibáztatunk, siránkozunk, mert dühösek vagyunk, szomorúak, csalódottak, és tehetetlenek. Nem működik vele, és fájó nélküle. Haragszunk magunkra, a másikra, az égiekre. Mert hát ilyen szörnyűségét csak felelős valaki!?
De engedj meg egy jó tanácsot: ne okolj senki, egyszerűen fogadd el ezt a helyzetet, ne áll neki ellent! Vedd számba mindazt, amit tanultál általa, amit megtapsztaltál mellette, vagy éppen az által, hogy nincs melletted.

Hány gyógyítóhoz jutottál már el “miatta”? Hány tanfolyamon jártál, csak hogy a szerelmetek be tudjon teljesedni? Lehet, hogy hajat változtattál, vagy éppen lefogytál, kimozdultál, vagy épp befelelé kezdtél figyelni, csak hogy őt megszerezd, csak hogy ez a Szerelem kibontakozzon végre!

Tedd fel magadnak a kérdés: önmagamért mindezt megtettem volna? Az én válaszom minden kérdésre: NEM! Magamért semmit, Ő érte mindent. De ha ő én vagyok, akkor végülis mindent magamért tettem! És ez a csodálatos, hogy ez a szerelem, ami egyelőre nem manifesztálódik az anyagban, olyan helyekre visz el a külvilágban, és a saját belső világomba, amiről eddig álmodni sem mertem. Az együtt töltött hónapok alatt nem tanultam annyit magamról, mint amióta nem része az életemnek. A távolság motivál, a hiánya épít és táplál. Ma már tudom, ő a távollétével tud nekem a legtöbbet segíteni. És nagyon hálás vagyok neki ezért, mert bizonyára nem lehet könnyű távol lenni attól, akit a legjobban szeret. De így beszéltük meg, még a világok közti térben…

Bármikor eszedbe jut a hiánya, mindig gondolj arra, hogy ezzel is mennyi mindent ad. Talán többet, mint amit per pill a fizikaiban adni lenne képes. smile hangulatjel

Köszönöm a tanítást! Szeretlek, minden térben és időben, életeken át!

ikerlelekpár

Engedlek…(ikerlélek páromnak)

Ne haragudj, hogy nem voltam őszinte veled, és én is megbocsátom, hogy nem voltál őszinte velem.
Ne haragudj, hogy gyáva voltam, és én is megbocsátok neked, mert túl gyáva voltál.
Ne haragudj, hogy nem tudtam kimutatni, amit irántad érzek, és megbocsátom neked, hogy soha nem tudtad kimutatni, amit irántam érzel.
Ne haragudj, hogy bántottalak, én is megbocsátom neked, hogy újra és újra bántottál.
Ne haragudj, hogy nem vállaltam fel a kapcsolatot veled, és megbocsátom, hogy te sem vállaltál fel engem.
Ne haragudj, hogy elárultalak, és megbocsátom, hogy te is elárultál.
Ne haragudj, hogy a ragaszkodásommal magamhoz láncoltalak, és megbocsátom, hogy ragaszkodásoddal te is magadhoz kötöttél.
Ne haragudj, hogy csalódtál bennem, és megbocsátom, hogy minduntalan csalódnom kellett benned.
Ne haragudj, hogy olyan sok fájdalmat okoztam neked, és megbocsátom, hogy az okozott fájdalmakkal darabokra törted a szívem.

Köszönöm, hogy tanítottál, és hálás vagyok, hogy taníthattalak.
Köszönöm, hogy tükröt mutattál, és hálás vagyok, hogy tükrözhettelek.
Köszönöm, hogy nem szerettél, hálás vagyok, hogy én szerethettelek.
Köszönöm, hogy általad újra tanulhatok szeretni, első sorban önmagamat.
Hálás vagyok, hogy megtanítasz tisztelni, első sorban önmagamat.
Köszönöm, hogy magadhoz engedtél, amikor az szolgálta a fejlődésemet, és köszönöm, hogy újra és újra ellöktél, amikor arra volt szükségem.

Amíg nem ismeretelek, nem tudtam milyen az valakit igazán, tiszta szívből, Lélekből szeretni, és nem ismertem azt, hogy mennyire vagyok képes valakit gyűlölni.
Amíg nélküled voltam, nem tudtam milyen a veled.

Te vagy az ősfájdalom, a veszteség, a végzet, de Te vagy számomra a teljesség, a beteljesülés, és az újjászületés is.
Te vagy számomra a minden, és a semmi, a tátongó üresség.
Te vagy minden, ami én, és minden, amit én elfogadni nem tudok magamban, a világban.
A hiányod tanít, érlel, bölcsebbé tesz. A veled fáj, mardos, és sajog.

Téged kerestelek, de közben magamat találtam meg.
Téged akartalak, de közben magamat vágytam szeretni.
Te vagy a kezdet, és Te vagy a vég.

Megbocsátok, köszönöm, most engedlek, szeretlek! Minden térben és időben, örökkön-örökké, életeken át!

ikerlelek

 

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás