Tag Archives: test

Emlélek Őrzője kozmetikumok – Mária Magdolna esszenciájával

Mária Magdolna segedelmével egy új lehetőséget kaptam, csatornája lehettem ismét, és megszületett a közös munkánkból egy termékcsalád. Az Ő csodás energiája járja át ezt a tápláló krémet, mely kifejezetten nők számára készült, május hónapban, hogy támogassa nőként nyílásukat, lelkünk kivirágzását, itt a Földön, a test templomunkon keresztül.

Mária Magdolna szavait tolmácsolom felétek:

“Az olajok illata kinyit benned egy ajtót. Átjáró ez az esszencia különböző lélek emlékekhez. Olyan emlékekhez vezet el ez a krém, amikor a női ragyogásodat nem tetted függővé mástól. Nem függtél sem a férfiak visszajelzésétől, mások dicséretétől, bókjaitól sem nőtársaid reakciójától.

Ez az esszencia egy lehetőség arra, hogy emlékezz, ragyogásod csak a Tiéd. És soha ne add oda másnak a a lehetőséget, hogy ő bírálja el az értékességedet.

Az esszenciában benne van egy nyitó kód. Azon női inkarnációid emléket nyitja fel, amikor ki mertél nyílni nőként a világra, megmertél mutatkozni, mertél láthatóvá, és szerethetővé válni, mindezt a sebezhetőség köntösébe burkolva.

Használd ezt a krémet reggel, vagy este. Közben kezd el figyelni, hogyan alakul át benned az önmagadról kialakított véleményed. Kezd el azt is figyelni, hogyan reagál rád a külvilág. Észreveszel-e valami változást?

Minden reggel vagy este, amikor megtisztított arcbőrödre felviszed, ne csak felkened automatikusan, ahogyan egy hagyományos arcápolóval tenned. Legyen ez egy kis rituálé, mozdulataid teljenek meg lágysággal, és szeretettel. Ne feledd minden egyes simítással, önmagad táplálod, önön női esszenciádat bontod ki az ujjaiddal. Éppen ezért a mozdulataid legyenek, finomak, lágyak, kecsesek, teljenek meg szeretettel. Meglátod, ezt a szeretetet, amit most magadnak adsz, százszorosan kapod majd vissza a külvilágtól is.

Kívánom, hogy nőként újra tanulj ragyogni, hiszen ez az egyetlen ami a feladatod, és amiért felelősséggel tartozol. Nem nekem, nem a világnak, hanem első sorban önmagadnak!

Áldás!”

Összetevői teljesen természetes anyagok, vegán termék. Nem tartalmaz semmilyen színezéket, tartósítószert, mesterséges anyagot, vagy kőolaj származékokat. Minden olaj 100%-os tisztaságú, legfinomabb minőség.

Az ARCKRÉM összetevői: natúr alapkrém illat- és színezékmentes, damaszkuszi rózsaolaj, geránium olaj, szegfűszeg olaj, cédrus olaj, fehér liliom olaj, rózsavíz, vörös szőlőmag kivonat, A vitamin, E vitamin, C vitamin, panthenol (B5 vitamin),  sárkányvér (antioxidáns), természetes krémesítő anyag
 

Illóolajok hatása a testre és lélekre:

szegfűszeg – afrodiziákum
cédrus segíti az elme kitisztulását
damaszkuszi rózsa – női esszencia, szívcsakra nyitás, magában hordozza a szépség, a harmónia, és a báj esszenciáját
fehér liliom-tisztaság esszenciája
geránium – kapcsolódás az érzelmekhez, legmélyebb érzelmeinket segíti felszínre

A krém könnyű, nem zsíros, minden bőrtípusra ideális, hamar felszívódik, a vitaminoknak köszönhetően tápláló.

Rendelhető nálam, ha úgy érzed szeretnéd nőiségét eképpen is ápolni, táplálni, írj nyugodtan!

Arckrém 30 ml 3.900 Ft
Arckrém 50 ml 4.900 Ft
****
A KOLLAGÉNES ARCÁPOLÓ összetevői: natúr alapkrém illat- és színezékmentes, damaszkuszi rózsaolaj, geránium olaj, szegfűszeg olaj, cédrus olaj, fehér liliom olaj, ligetszépe olaj, rózsavíz, vörös szőlőmag kivonat, A vitamin, E vitamin, C vitamin, panthenol (B5 vitamin),  sárkányvér (antioxidáns), természetes, növényi kollagén

Arcápoló kollagénnel 100ml 5.900 Ft
***
A TESTÁPOLÓ összetevői: natúr alapkrém illat- és színezékmentes, damaszkuszi rózsaolaj, geránium olaj, szegfűszeg olaj, cédrus olaj, fehér liliom olaj, rózsavíz, vanilia olaj, szőlőmagolaj

Testápoló 250ml 4.900 Ft

Minden összetevő természetes, 100%-os tisztaságú, mesterséges színezéket és tartósítószert, állati vegyületet valamint kőolaj származékokat nem tartalmaznak a termékek.

Használat előtt felrázandó. Száraz, hűvös helyen tárolandó. 25 C’  felett hűtőben tárolható.
 
Rendelés: Dobi Dia, info@pillangosziget.hu

A testem beszél: izomfeszültség

Ahogy arról már beszámoltam, ismét gőzerővel vetettem bele magam a testedzésbe. Fontos, hogy a nagy izommunkát megfelelő mennyiségű, és minőségű nyújtás is kiegészítse, így ma Stretching órán jártam. Hatalmas felismerésekkel lettem gazdagabb. Csodálatos, hogy a testünkön keresztül milyen könnyen érthetjük meg a lelkünk üzenetét, ha kicsit ráhangolódunk.

A nyújtás során gyakran feszítő fájdalmat éreztem, a hosszú kihagyás miatt részben, plusz nagyon feszesek, görcsösek az izmaim. A nyújtás során próbáltam ezt a feszültséget elengedni, és belelazulni egy-egy pózba. De annyira féltem, a fájdalomtól, ami az ellazulást megelőzi, hogy inkább ellentartottam. Ha kicsit beleengedtem magam, akkor azt éreztem szétszakadok, elviselhetetlen az érzés, már-már sírni tudtam volna, pedig azzal is tisztában vagyok, ha engedem, akkor szép lassan nyúlik az izomszövet, a fájdalom oldódik, és utána sokkal könnyebb lesz, fizikailag is és érzelmileg is. Mégis hatalmas görcsök, remegések közepette tudtam csak belemenni a pozíciókba, megengedni az izomnak, hogy lazuljon.

Hirtelen felfedeztem az analógiát az elmúlt időszak érzelmi történeivel. Sokszor oly annyira elszeretnénk kerülni a fájdalmat, hogy észre sem vesszük, hogy már eleve egy görcsös, feszült, fájdalmas állapotban létezünk. Annyira a mindennapok része, annyira hozzászoktunk, hogy el sem merjük engedni. Ragaszkodunk hozzá, mert a miénk, talán már el is felejtettük milyen enélkül a feszültség, görcsösség nélkül élni. Nehéz beleengedni magunkat egy új, ismeretlen állapotba, mert félünk mi lesz a következménye. Az elme folyamatosan azt hiteti el velünk, hogy a régi jobb, az biztos, már ismerjük, nem ideális, de mégis megtanultunk vele együtt élni. Az új, az más, az kiszámíthatatlan, az félelmetes. A változtatás kezdetben fájdalommal jár. A küzdelem önmagunkban zajlik, vajon beleállunk, vagy menekülünk.

Az óra után természetesen jobban érzetem magam, oldottabb lett az izomzatom, és picit én is megkönnyebbültem. Nagyon hálás vagyok a testemnek, hogy tanít, és mutatja az irányt. Magamnak pedig azért mondok köszönetet, mert veszem a jelzéseit, és rálátok tudatallatti működéseimre a leghétköznapibb szituációkban is. 🙂

A mai nap tanulsága: ne élj görcsben, feszültségben, ami ugyan nem elviselhetetlenül fájdalmas, de még sem komfortos. Ha jön a helyezt, add oda magad, a kezdeti fájdalom tovatűnik, engedd el, ami nem szolgál, ahhoz már ne ragaszkodj, és a végén elégedettség és laza érzet lesz a jutalmad!

Áldás!

shoelace

A Test szentsége

Önismereti úton immáron 8 éve járok, a spirituális fejlődésem valamivel később, 4-5 évvel ezelőtt kezdődött. 2014-ben azonban új világot ismertem meg, felsőbb dimenziókkal léptem kapcsolatba, szép lassan eltávolodtam a régi életemtől és a barátaimtól. Na nem szándékosan, egyszerűen így alakult. A földi dolgok egyre kevésbé érdekeltek, a testem és a külsőm sokadlagos lett számomra, csak a szellemi fejlődésemre összpontosítottam.

Azzal védekeztem, hogy a szép test, az állandó edzés, a diéta nagyon felszínes dolog, nem számít hogyan nézünk ki, hiszen az értékes kapcsolódások Lélekből történnek. Ami igaz is, de magamnak sem vallottam be, hogy valójában belefáradtam a folytonos készenletbe, abba, hogy kihozzam magambol a maximumot, minden szinten. Lusta voltam tenni magáért, igényem sem volt rá, hogy tetszek.

Elmaradtak az edzések, rendszertelenül és rossz minőségű ételeket ettem. Mindenezt az önelfogadás jegyében…Micsoda önámítás?!

Spirituális úton járóknál ez nem ritka jelenség. Van némi meghasonulás bennünk. A szellemi tanok annyira hívnak, az érzelmek fontosabbak lesznek mint a fizikai megtapasztalasok, és ha nincs, aki visszarántson a talajra, könnyedén el lehet szállni. Nincs erő, és nincs még rutin a test-lélek-szellem egységét megélni a hétköznapokban.

Ha épp nem élünk párkapcsolatban, hajlamosak lehetünk lemondani a szexualitásról is, és nem azért mert bűnös, vagy tisztátalan, egyszerűen csak egyre távolabb kerülünk a hús-vér férfiaktól és a testi szerelmet is valami furcsa, megfoghatatlan köd veszi körül. Vágyunk egy nagyszerű lélektársra, a tökéletes egyesülésre. Ez többnyire egy illúzió, ami a mindennapok része lesz, és ami sajnos mellőzi a realitást.

Nekem egy év kellett hozzá, hogy tudatosuljon bennem, hogy élek, testben, itt a Terrán. Ezalatt az egy év alatt az izomzatom leépült, az állóképességem drasztikusan lecsökkent, a vonzó külsőm pedig teljes átlagos lett. Előtte évekig gondoztam, ápoltam a testem, kiemelt figyelmet fordítottam a megjelenésemre. Jólszitált attraktív fiatal nő voltam, akire azonnal felfigyelt a többség. Közel tíz év munkájának gyümölcsét hagytam elveszni. Ma már rálátok, hogy nem tudtam összeegyeztetni a spirituális életemet azzal, hogy dekoratív, szexuálisan sugárzó nő is lehetek. Pedig talán ez a legjobb példa, amit a többi nőnek mutathatok. Takargatni, eltorzítani, ami van, a legnagyobb butaság, és nem is túl motiváló! Azt hittem, úgy hitelesebb leszek az emberek szemében.

Pár hete megfogalmazodott bennem az igény, hogy változtatni szeretnék. Nem azért, hogy ismét több férfi figyelmét keltsem fel, egyszerűen azért, mert azt éreztem túlságosan eltávolodtam a testemtől és a földi léttől. Pedig ide inkarnálódtam, ebbe a tér-időbe, és ebbe a testbe. Kinek teszek vele jót, ha lemondok az élet élvezetéről, a testem nyújtotta megtapasztalasokról, élvezetekről? Senkinek!

Kötelességem jól táplálni a testem, mozgatni, ápolni, kényeztetni és nem utolsó sorban hagyni őt pihenni, töltődni, és minden formájában szeretni!

Megbékéltem vele. Nem úgy néz ki, amivel elégedett vagyok, de bő egy évet hagytam neki, hogy a jelenlegi formáját elérje, így lehetek olyan nagyvonalú, hogy hagyok neki időt a visszaváltozásra is. Türelmes leszek vele és elfogadó, hiszen ő a legfőbb szövetségesem, aki végig kísér a fogantatásom pillanatától a halálom órájáig.

Az élet pedig mindig kiváló rendező, mutatja az utat, amerre lépni érdemes. Miután megszületett bennem mentálisan a döntés, hogy változtatni fogok, megajándékozott egy olyan tapasztalással is, ami a végső lökést megadta. Megjelent a térben egy férfi energia, aki kibillentett. Sokszor elég néhány óra ahhoz, hogy egy régóta halogatott lépést megtegyünk.

Nagyon hálás vagyok ennek a férfinek, hogy ráébresztett, NŐ vagyok! Van testem, és vannak vágyaim. Az elmúlt egy évben lettek korlátaim, gátlásaim, és rádöbbentett, hogy valójában mennyire nem tudom magam elfogadni így, ahogy vagyok. Ha magam nem szeretem és becsülöm eléggé, mástól hogyan várjam ezt?

10 napja újra elkezdtem edzeni, szaunázok, keresem az új frizurám, és nagyon jól érzem magam a bőrömben, a plusz 10 kilóm ellenére. Tisztelem a testem, és tudom, hogy a szellememmel együtt fejleszthetem. Lehetek vonzó nő és gyógyító egyszerre! 🙂

Köszönöm ezt a tanítást, ígérem nem feledem…

Szeresd Te is a tested, mert ez az egy van belőle! 😉

Áldás!

dobi_diana_test

A testem a lelkem otthona

Második éve tanulom a Szomatodráma módszerét. Minden egyes alkalom egy csoda számomra. Ez egy olyan módszer, amely a testi tünetekre néz rá, a szervi elváltozások, fájdalmak, betegségek adják a kiindulási pontot. Ezeken a napokon nekem is lehetőségem nyílik találkozni a testemmel.

A testemmel sokáig teljesen közömbös volt a viszonyom. Nem szerettem, nem is utáltam, egyszerűen csak használtam. Természetesnek vettem, hogy van, hogy jól működik, hogy általában egészséges, hogy tudok vele sportolni, hogy a fiúknak tetszik. Mivel családomban mindenki hízékony, talán az egyetlen kapcsolatom vele a folyamatos háború volt. Harc a kilók ellen. Állandó edzés, mert azt vártam el magamtól, hogy mindig tökéletes legyen a formám. Nem haragudtam a testemre, akkor még elképzelni sem tudtam, hogy elhízhatok, hogy lehet nem tökéletes, de különösebb elismerést sem éreztem iránta, hálát meg végképp nem. Nem voltam rá büszke, mert nem is tudtam, hogy az is lehetnék. Nem dicsértem, nem köszöntem meg neki semmit. Nem volt rá mintám. Mai szemmel, kizsigereltem. Rideg voltam vele, és hálátlan. Tulajdonképpen nem voltam tudatában annak, hogy ő szolgál engem, hogy általa jelenhetek meg itt a Földön, az anyagi világban. Ebben az időben még nem voltam tudatos.

Az idő előre haladtával egyre inkább eltávolodtunk egymástól. Én elhanyagoltam őt, megfeledkeztem róla, ő pedig egyre többet lett beteg. Nem működött velem együtt. Legalábbis akkor azt hittem.
Ma már tudom, hogy én nem működtem vele együtt. Magammal nem működtem együtt, az idő tájt önmagamat (én-magomat) vesztettem el. Az egyensúly felborult. A testem csak üzent. Sok év kellett, hogy rájöjjek, amikor a testem üzen, akkor valójában a lelkem üzen. Ma már azt is tudom, hogy a lelkem a testemen keresztül nyilvánul meg, azaz a testen keresztül tud kommunikálni  a lélek. Ha jól van, ha működik, ha egészséges, ha laza, ha energikus, akkor is üzen. Köszi szépen, most rendben van. Ha beteg, ha fáradt, ha sérült, akkor is. Hello, figyelj rám, mert velem most valami nem oké.

Idővel elkezdtem egyre jobban figyelni rá, és dekódolni az üzeneteit. Sokáig abba a hibába estem, hogy vádoltam őt, vagy magamat. Bűnbakot kerestem. Azt hittem a betegség valami büntetés, valami szörnyű tragédia. Ma már tisztában vagyok vele, hogy ez is csak egy jel, egy nagyon finom kommunikációs forma. Őszinte, nyílt, és sokszor nyers. A test nem beszél mellé, nem köntörfalaz! Nem akar más színben feltűnni, nem akar elsikálni dolgokat, egyszerűen csak megmutatja a maga egyszerű, és kijózanító valóságát. Minden tünet ébresztő. Ébresztő nekem, hogy figyeljek oda magamra, mert eltávolodtam a lelkemtől. Kibillentem az egyensúlyból, és változtatnom kell.

Számomra a Szomatodráma hozta meg a nagy áttörést a testemmel kapcsolatban. Amióta ez a módszert gyakorlom, sokkal közvetlenebb a viszonyulásom a testemhez. Természetesebb. Tudok őszinte hálát érzetni, képes vagyok értékelni a legapróbb dolgokat. Nem tökéletes a viszonyunk, hazudnék, ha azt állítanám, hogy az. De ez csak rajtam múlik. Amikor leszek képes megengedni neki, hogy olyan legyen, amilyen, és amikor végre képes leszek elfogadni őt pont olyannak, amilyen ő valójában, akkor helyre áll köztünk minden. Hiszen ő csak tükröz engem, egy adott pillanatban.  Mutat belőlem valamit. Olyan pontosan jellemez, mint semmi más. Talán emiatt nem tudom eseteként tolerálni őt. Fáj az igazság, fáj látni, fáj érezni, amit megmutat rólam, belőlem, bennem.

Vannak időszakok, mikor szimbiózisban élünk. Mikor figyelek rá, táplálom, kényeztetem, edzem, öltöztetem, egyszóval eggyé válok vele. És ő ilyenkor rendszerint meghálálja a gondoskodást. Gyönyörűen kivirágzik, sugárzik a világban. Ilyenkor nagyon büszke vagyok rá, és jól érzem magam benne. Azt érzem, jól tükröz engem. Jól vagyunk egymással, jól vagyunk a világgal.

Az utóbbi időben eltávolodtam tőle. Túlságosan nagy fókuszt kapott a szellemiség az életemben. Eltávolodtam az anyagi síktól, és szép lassan elveszettem a kapcsolódást a testemmel. Már nem jól ettem, egyre kevesebbet mozogtam. Nem érdekelt hogyan festek, és mit viselek. Azzal takaróztam, hogy ha sokat foglalkozom a testemmel, akkor felszínes vagyok. Edzeni, szépítkezni nem valami spirituális dolog. Valójában csak lusta voltam. És nem voltam tudatos. Ismét elvesztettem a fókuszt. Annyira erősen koncentráltam a lelkemre, és hogy ő jól legyen, hogy elfeledkeztem a legfontosabbról: a testem a lelkem otthona! Amíg itt élek, rajta keresztül tapasztalok. Ha a testem elhanyagolom, a lelkem sem lehet épp. Talán ez a spirituális út egyik nagy útvesztője. Elfelejtjük megbecsülni a testet, az örömöket, az egészségünket. Azt hisszük ő csak egy szükséges rossz, amit magunkkal kell cipelni az úton. Pedig valójában ő „cipeli” a lelkem magával egy életen át.

Így hát kimondom neki tiszta szívből, őszintén: köszönöm kedves testem, hogy befogadtál, hálás vagyok, hogy minden egyes nap meg tudom tapasztalni általad az Életet!

pillango sziget

Szeretem a testem!

Szeretem  a testem!

Vajon hányan tudjuk ezt a mondatot kimondani? Vajon hányszor gondoltuk ezt így, őszintén? Vajon mikor köszönted meg a testednek, hogy nap 24 órájában szolgál téged, működik, teszi a dolgát, hogy Te életben maradj, hogy dolgozhass, hogy sportolhass, hogy csókolhasd a szerelmed, hogy kisbabád lehet?

Dicsérsz, vagy kritizálsz?

Valljuk be őszintén, nem szoktuk a testünket dicsérni. Nem divatos, egyenesen ellenszenvesnek hathat, ha valaki „dicsekszik”, büszke magára, elégedett.  Sokkal előbb hozzuk szóba a plusz kilókat, a megereszkedett bőrt, a szarkalábakat. Gyakran méltatlankodunk, ha megbetegszünk, de ritkán hallani olyat, hogy valaki azzal kérkedik, hogy egészséges, épp minden testrésze. Valahogy a jó, az természetes.

„Még, jó, hogy nem vagyok beteg! Még jó, hogy nincs rajtam plusz 20 kiló!”
Ez az alap, ez a kiindulási pont, a testünktől elvárható minimum! Ha jól teljesít, akkor talán elviselem, nem bántom, megtűröm.

Büntetsz vagy jutalmazol?

De vajon ez így helyes attitűd? Csak akkor vagyok értékes, és akkor működöm jól, akkor felelek meg az elvárásoknak, ha minden tökéletes rajtam? Csak akkor tudom magam szeretni, és elfogadni, ha nincs rajtam szépséghiba, súlyfelesleg, és nem küzdök semmi féle betegséggel?  Ha nem vagyok tökéletes, akkor selejtes vagyok? Akkor jogom van utálni a testem?  Ostorozni magam?

Sajnos azt tapasztalom, hogy gyakran ez így van. A betegség az egy gonosz betolakodó, akit ki kell rakni, ki kell irtani! Mintha egy külső ellenség lenne, aki megszállt engem, úgy, hogy én arról mit sem tehetek, és úgy hogy nekem ahhoz semmi közöm nincs.

Ugyan így vagyunk a plusz kilókkal, a narancsbőrrel, az apró ráncokkal, bőrhibákkal, emberi tökéletlenségeinkkel. Irigykedünk más testekre, milyen csinosak, milyen feszesek, és milyen szépek. Azt gondoljuk, talán olyan testben könnyebb lenn boldognak lenni!  Másokat istenítünk, vagy másokhoz hasonlítjuk magunkat, és közben saját testünket, azaz önmagunkat becsméreljük.

Vállalod a felelősséget?

Ameddig csak gyártjuk a kifogásokat, a miérteket, egyszerűen hárítjuk a felelősséget. Valahogy nincs meg egyértelműen a fejünkben, hogy én és a testem összetartozunk. Kölcsönhatásban élünk. Bármit mondok, gondolok, érzek és teszek, az rá hatással van. Valahogy, valamikor megszakadt a kapcsolat a testünkkel. Magától értetődő, hogy van, létezik, működik, és szörnyen haragszunk rá, ha ellenáll, ha lázad, ha pihenésre van szüksége, ha elveszti az állóképességét, kibillen az egyensúlyból, beteg lesz, netán öregszik.

Ha elkezdjük újra felvenni vele a kapcsolatot, megpróbálunk összebarátkozni vele, közelebb kerülni hozzá, megérteni őt, az hatalmas előrelépést hozhat az életünkbe! Érezhető minőségi javulást idézhet elő, ha végre lesz egy olyan testünk, akinek értjük az üzeneteit, akit szeretünk, akit elfogadunk, akit nem bántunk többé. Akiért tudunk tenni, aki cserébe tökéletesen fog működni, és mesterfokon fog szolgálni, minden igényünket ki fogja elégíteni. Szerintem ez jó üzlet!

szeretem a testem

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás