Tag Archives: Vers

Szeretném, ha szeretnél

Szeretem a szemed, szeretem a szád,
szerető szívem minden hibát megbocsát.

Jöhetsz éjjel, jöhetsz nappal,
Jöhetsz némán, jöhetsz haraggal.

Beengedlek, mert itt a helyed nálam,
Rád vártam rég, mint meghódítandó állam.

Igázz le most, fékevesztett vadként,
Én meg hagyom magam, szelíden és önként.

Így kergetőzünk majd, a forró nyáron és a sötét őszben,
Neked nincs más dolgod, csak szeress nagyon mindeközben.

angyallany

Vége van a Nyárnak

Elmúlt a nyár,

elmúlt a vágy.

Te sem vagy itt,

Én sem kellek már.

 

Vajon mi történt?

ki tudja…

A szél fújt,

a vitorla hussan.

 

Szomorú az ősz,

sajog szívem, de hiába.

Reszketek, mint félénk kis őz,

Te talán mással mész a jövő nyárba.

 

Mit kéne tennem?

Vezess, kérlek, Isten!

Elfogyott lelkemből minden,

Rég nem dalolok már ihletetten.

 

Gyászolok, haldoklom megtörten.

Hol vagy most Te? Kiálltok fel, ríva.

Mit tettem én hogy így elhagyott az Isten?

Érzem mélyen belül, már nem vagyok az a Diva.

 

Dehogy hagyott Ő el!

Nézz fel az égre néha!

Szeret még mindig,

Ne légy ostoba és léha!

 

Itt vagyok még,

ülök a szobában csendben.

Bent egyre csak nő a Fény.

Ezen a télen is várok Rád, de már nem dideregve.

Gyermekemhez

Ha Rád gondolok, könnybe lábad a szemem,
érezlek itt bent, ahogy erősíted a Hitem.

Hiányzol, pedig még nem is láttalak.
Imádkozom, hogy tört át bennem a falakat.

A távolság a lelkünk közt hol nagy, hol elenyésző.
Minden nap könyörgök az Úrhoz, hogy ne legyen késő.

Gondolatban magamhoz szorosan ölellek,
s lám, most újra potyognak azok a könnyek.

Kitartóan várok Rád én Csöppem,
remélem a nyáron már itt ülsz az ölömben.

anya gyerekkel

Őszi napsütés

Gyengéden simogatja a nyakam szél,
Forrón perzseli tarkóm a fény.
Lágy sugarak pajkos táncot járnak a vízen,
Egy fehér sirály nézi őket a partról szelíden.

Szabadság illatot szimatolok a levegőben,
Úgy érzem, valami nagydolog van készülőben.
Nyugodt vagyok, de a vérem belül pezseg,
Menekülnék, mint vakáció előtti napon a gyerek.

Ambivalens ez az érzés, hiszen lelkemben minden rendben,
Mégis ezer féle aggasztó gondolat kavarog a fejemben.
Becsukom hát a szemem, kifelé már nem tekintek,
Bent van úgy is minden válasz, csak nem tudom, kinek higgyek.

Az ész az úr, vagy a szív szava az igaz?
Jaj, édes Isten, miért vagy Te ilyen ravasz?
Nehéz lecke ez egy magamfajtának.
Semmi másnak nem élni, csak a mának.

De tanulom már! És azt is hogyan,
Hiszen csak így élhetek boldogan.
Ma már tudom nincsen élet napfény nélkül,
A madár is csak akkor szabad, hogyha röpül.

oszi napsutes

 

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás