A változás szele

Ez idei év sokunknak komoly kihívásokat, és megoldandó feladatokat, esetenként durva szembesüléseket hozott. Ezek a nehéz, néha megoldhatatlannak tűnő feladatok szeptembertől egyre inkább sűrűsödnek. Vannak napok, amik engem is elhagy a hitem, megkérdőjelezem azt, hogy vajon jó úton járok? Valóban a saját utamon járok? Megéri változni, változtatni, másképp élni, tudatosan előre haladni? Hiszen első ránézésre nem hogy javulnának a dolgok az életemben, hanem minden egyre kilátástalanabb, a talaj egyre ingoványosabb.

Aztán behunyom a szemem, veszek néhány mély levegőt, és próbálom kívülről szemlélni a helyzetem. Ha valamit meg akarunk szerelni, mert elromlott, vagy mert a teljesítménye már nem az igazi, akkor ahhoz előbb szét kell szedni. Darabokra. És ha már minden apró pici darabot átvizsgáltunk, kitisztítottunk, akkor lehet újra összerakni az a bizonyos dolgot. Persze lehet egyes alkatrészeket ki kell cserélni újra, szebbre, hatékonyabbra. Vagy egyszerűen ki kell dobni, mert már nincsen rá szükség. Logikusan hangzik, a saját életünkre levetítve mégis ijesztő tud lenni a folyamat.

Pedig pontosan ez zajlik az én életemben is, és azt gondolom sokunk életében. Bizonyos dolgok ideje lejárt, bizonyos alkatrészeinket le kell porolni, ki kell fényesíteni, át kell cserélni és van, amit sajnos ki kell dobni. Az alkatrész lehet frizura, ruhatár, egy személyiségjegy, egy munkahely, a párunk, vagy egy régi barát. Új ruhákat, szebb sminket, divatos hajszínt beszerezni könnyebb. Viszont az egyéb életterületek megváltoztatása is aktuális. Ha nem lépjük meg most, akkor az élet újra elénk tolja a változás lehetőségét. Először csak finomon, kedvesen, gálánsan. Ha nem reagálunk, akkor egy napon az arcunkat is beletolja, hogy „hello, vedd már észre magad!” Nem azért mert rossz fej, vagy kegyetlen, hanem azért mert nincs más lehetősége. Ahogy nekünk sem, ha hosszú távon boldog és elégedett életet szeretnénk élni. Változz, és változtass!

Az elvonulás, a csend, a befelé figyelés mindig segít. Ha kicsit magasabb nézőpontból próbálod szemlélni a helyzeted, eltávolodsz a problémádtól, akkor sok esetben megjönnek a válaszok is. Az igazi válaszok!  Nem az elmédből, hanem a szívedből. Bízz ezekben a hangokban, az ő iránymutatások vezet egy boldogabb, szeretetteljesebb jövő felé.

Nekem legtöbbet a légzés segít ebben. Amikor a vivation légzéstechnikát alkalmazom, enyhe transzállapotot érek el. Az ego működése háttérbe szorul, a tudatalatti emlékek, érzések előtérbe kerülnek. Ilyenkor utat tudok engedni az igazi érzéseimnek, felerősödik az intuícióm. Ebből a magasabb perspektívából már látom az összefüggéseket, világossá válik, mi miért történik. Egyszerűen megérzem, mire van szükségem, mit kell tennem, és mikor. Nem ragadok bele a problémámba, hanem a felülről figyelem az eseményeket. Olyan mintha a testemen kívülről vizsgálnám az életem. Világosan érezhető milyen döntésnek milyen következménye van, mit kell megtennem, és mi az, ami jó döntésnek tűnik fejben, de ezen a szinten érezhetően ártana nekem. Jó ideje minden fontos kérdést, ami az én életemet illet, ezzel a módszerrel vizsgálok meg. Ha kibillenek az egyensúlyomből, kétségek gyötörnek, elkezdek kapkodni. Agyból akarom megoldani a felmerülő problémákat. Általában ezek a megoldások nem hoznak eredményt. Egyre távolabb löknek a valódi céljaimtól, a szívemtől, ön-magamtól. Ilyenkor gyorsan felkeresem a saját kis belső templomom, veszek néhány mély elengedő légzést, majd elkezdek ütemesen lélegezni, és figyelni. A belső hangom még nem hagyott cserben. Így könnyebb az utamon járni. Hol sétálva, hol bukdácsolva, de folyamatosan haladva… 🙂

Legyen áldott minden változás, ami bennünk, és körülöttünk zajlik!

wind-of-change

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás