Félek, ha meglátsz, majd nem tetszem…

A párkapcsolat a legerőteljesebb tükör, amivel találkozhatunk. Talán egy kapcsolódásunk sem tud benyomni rajtunk annyi gombot, mint a Párunk. Valójában erre is szerződtünk, hónapokra, évekre, vagy életre, hogy segítsük egymást a fejlődésben. A félelmeim, a hiányaim, a zsigeri reakcióm csak egy másik fél tudja ilyen markánsan előcsalogatni.

Hogy miért van erre szükség? Miért kellenek a drámák, a jelenetek, a kétségek, a sírások, a nagy összeveszések és a nagy kibékülések? Azért, hogy rávilágítsanak arra, amit eddig nem tudtál magadról, vagy esetleg sejtetted, de nem tulajdonítottál nagy jelentőséget ezeknek. Egy kis szellő talán még jól is esik, ha hideg, akkor kellemtelen, de pár óra múlva már nem is emlékszel rá. Egy nagy viharról napokig beszélünk, egy tornádót már el is neveznek, fel is jegyeznek.

Így van ez valahogy a párkapcsolatokban is. Ha jön valaki, aki kiforgat minket a “négy sarkunkból”, akkor azt nehéz figyelmen kívül hagyni. lehet őt szeretni, lehet őt gyűlölni, de egy biztos, valami fontos leckét hoz számunkra, valami fontos dolgot tanít nekünk. Első sorban önmagunkról. Persze ezt nehéz néha felismerni, főleg, ha érzelmileg nagyon érintve vagyunk a témában, de félretesszük az EGO-t, és levesszük a szemünk elől a napellenzőt, akkor akár hálásak is lehetünk! Miért? Azért mert egy másik ember szemüvegén keresztül minden esetben másképp láthatjuk önmagunkat is.

Mégis gyakran menekülünk ezekből a helyzetekből. Ami kimozdít a komfortzónánkból, az kiszolgáltatottá tesz. Az ismeretlen talaj az bizonytalanná tesz, aki bizonytalan, akinek kétségei vannak, az fél. Sok ember ilyenkor támad, sokan inkább menekülőre fogják a dolgot….Ismét jön a kérdés: de miért?

felelem

Az, hogy valaki előtt megmutassuk a sebezhetőségeinket, őszintén feltárjuk a hiányosságainkat, felvállaljuk magunkat, az nagyon ijesztő. Testben lemeztelenedni egy dolog, a nagy kihívás Lélekben meztelenné válni egymás előtt. Megmutatni azt, aki vagyok, maszkok, és szerepek nélkül. Megtenni mindezt úgy, hogy sokszor mi magunk sem vagyunk felkészülve arra, akik a lelkünk mélyen vagyunk. A legnagyobb Kincset véleményem szerint mégis ezek a kapcsolatok rejtik. Azok a kapcsolódások, amik csontig hatolnak, amik az ösztön lényünket felébresztik, amikben mi magunk sem ismerünk magunkra. Ezekben a kapcsolatunk kezdünk el igazán élni, ezek a kapcsolódásokban kezd el az kibomlani, hogy mi végre is születtünk le ide, ebbe a testbe. Ennek ellenére lehet továbbra is ijesztő ez a kaland, érthető, ha tele vagy félelemmel, aggódsz, hogy mi lesz, ha a valódi Lényed nem tetszik a Nagy Ő-nek. Igen ez is benne van a pakliban. Igen, a közös utazás egy pontján kiderülhet, hogy Te sem az vagy már, mint akinek gondoltad magad, de akkor is add meg neki az esélyt! Mi van, ha így is kellesz? Mi van, ha a sebezhetőséged még vonzóbbá tesz az ő szemében? Mi van akkor, ha válaszként ő is ledobja álarcait, és ott áll majd veled szemben, tele kétségekkel, félelmekkel, hibákkal, és erényekkel?

Tudod mi lesz? Igazivá váltok! Hitelessé, önmagok és egymás szemében…Félelmetes, ijesztő, kockázatos, tudom. De hiszem, hogy ez járható út, hiszem, hogy ez maga a Csoda!

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás