Indulj el!

A változás soha nem könnyű, mert mi megnehezítjük. Vagy azért mert nem merünk elindulni, félünk az ismeretlentől, biztonságos a régi, a már ismert, sok esetben kaki szituációból, vagy elindulunk, de útközben elvesztjük az irányt. Hirtelen a feledés homályába vész a cél, amiért elindultunk, és így két part között elveszve várjuk a csodát, vagy a megoldást.

nyar3
Elindulnunk mindenképp el kell! Vagy mi lépünk, vagy az élet léptet. Célszerű önszántunkból neki iramodni, kevésbé fájdalmas első körben. Ha pedig már tartunk valamerre, akkor naponta erősítsük meg magunkban a haladási irányt, a szándékot, ami vezérel, és ne veszítjük el a hitünket egy percre sem.
Én azt vallom az élet előre folyik, az út is mindig csak előre van, ne nosztalgiázzunk azon, hogy milyen jó volt a túlparton, amit hátra hagytunk…el kell engedni a hamis illúziókat, az irreális elvárásokat, a nem lélekből táplálkozó vágyakat, és tiszta szívvel, erős hittel, vas akarattal mennünk kell előre, vagy sétálhatunk is, esetleg csoszogjunk, ha épp az esik jól, csak ne álljunk le! A megrekedtség érzésénél bármi jobb, szerintem. Az a kiszolgáltatott állapot, felörli az embert, az egy helyben toporgás idegtépő, és demoralizáló hatású.

Ha hasonló cipőben jársz, fogadj tőlem el egy személyes jó tanácsot: ne vedd túl komolyan magad, és a problémáidat! 🙂 Az élet egy játék, sokszor nagy a tét, de ha hagyjuk magunkat sodródni, áramlani a lehetőségekkel, az érzésekkel, élvezzük az utazást, anélkül, hogy folyton a múlton vagy a jövőn rágódnánk, akkor át fogunk érni a túlpartra. Oda ahová elindultunk, és oda, amitől úgy tartottunk.

Jó utat! 🙂

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás