Gondolataim

Miért fontos önmagunk szeretete és megbecsülése?

Talán triviális a kérdés, és annyi sok szó esett már erről, a legkülönbözőbb fórumokon. Mégis napi szinten futok bele, hogy nem gyakoroljuk az önszeretetet, az önelfogadást, az önbecsülést.

Egyáltalán mi a különbség ezek között a fogalmak között?

Elsőre hallásra nem sok, hasonló a tartalom, minden önmagukkal való viszonnyal van kapcsolatban, de ha alaposan átgondoljuk, mégis merőben eltérő a jelentésük.

Sokféle definíció létezik, nem célom megmondani a “tutit”, az Igazságot, sokkal inkább törekszem egy minden számára világos, és érthető magyarázatra.

Önelfogadás: ismerem a saját erősségeim, erényeim, és a hibáimat, gyengeségeimet, és ezekkel együtt fogadom el magamat, úgy, ahogy vagyok. Külső megerősítések, mások véleménye, visszajelzése hatással lehet erre, sok esetben van is. Gondoljunk a divatra, a média sugallta trendekre, a családi mintáinkra. Támogathatnak minket önelfogadásunkban, vagy teljesen ellehetetlenítenek benne.

Önértékelés: mire tartom magam. Mire vagyok érdemes a saját véleményem szerint. Képességeim, mások véleménye, eddig tapasztalataim, amik ezt meghatározzák. Értékelhetem alul magam, azaz rosszabbnak tartom magam, mint ahogy mások értékelnek, vagy felül is pozicionálhatom magam, azaz, sokkal többre tartom magam, mint amennyit érek. Erre az utóbbira szokták mondani, hogy el van szállva magától.

Önbecsülés: én azt mondom, ez az alfája és omegája mindennek. hatással minden életterületünkre. Mennyire becsülöm magam? Mi az értékes? Ha tudom hogy mennyi, nem hagyom mások, vagy akár én saját magam alul értékeljenek. Az önbecsülés érzése az alap, amire a személyiség építkezhet. Tudom, hogy méltó vagyok, értékes, szerethető, nem függök attól, hogy a külvilág mit jelez, egyszerűen tudom, hogy úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Nem vagyok tökéles, de én én vagyok. Ha ez az alap hiányzik, akkor a külvilágtól túlságosan függő válhatunk, a visszajelzések vagy az egekig magasztalnak, vagy épp a pokolba küldenek. Nincs stabil énkép, mások reakcióból próbáljuk kitalálni kik vagyunk, és mire is vagyunk érdemesek. Alacsony önbecsülés esetén nem csak a magunkkal viszony lehet aggasztó, de párkapcsolataink, baráti viszonyaink, munkahelyi gondjaink is ezt tükrözik vissza.

Önbecsülést kapni gyerekkorban lehet, ott is illene. De sajnos nem mindenki annyira szerencsés, hogy ez meg is történt. felnőttként önbecsülést szerezni kemény munka, belső munka. Sokszor évekig eltart egy hiányos, vagy nagyon alacsony önbecsülésű embernek felépítenie önmagát, saját helyi értékén értékelni önmagát, nem pedig hagyni, hogy mások labdázzanak vele…Viszont a vállalkozás nem lehetetlen, erre én vagyok az élő példa.

És végezetül jöjjön az önszeretet. Különös dolog, ki ne szeretné önmagát? Még különösebb, hogy sokunk fejében jó párévig fel sem merült a gondolat, hogy önmagamat is lehet szeretni, sőt talán érdemes is! Szóval lehet, kell, és azt kell írjam muszáj. Mert, amíg magammal nem tudok szeretetteljes, harmonikus viszonyban létezni, akkor mégis kivel fogok?

Ohhh, hányszor hallottam már, hogy majd jön XY, és ha Ő szeret, akkor majd én is megbékélek magammal, és akkor én is jóban leszek ezzel az emberrel, aki minden reggel visszanéz rám a tükörből. Sajnos ezzel lemondunk a szabadságunkról, a másiktól tesszük függővé saját szerethetőségünket, és a másik kezébe adjuk a döntést a saját sorunkról. És mi van ha egy nap kiszeret belőlünk? Vagy elválnak útjaink? Akkor mi lesz velünk? Ez bizony jó kérdés. Egyáltalán lehetséges-e egy olyan embernek szeretete adni, aki számára ez idegen. Vajon valóban el tudj-e fogadni? Vagy csak úgy tesz? Próbálkozik a másikon keresztül magát is szebbnek, jobbnak, okosabbnak stb. látni. De ez nem szeretet. Ez cserekereskedelem. Ez függőség, ez illúzió.

Ahhoz, valakit szabadon szabadon, elvárások és feltételek nélkül tudjak szeretni először önmagamat kell megtanulnom megszeretni. értékelni, elismerni még lehet megy. Na de szeretni? Úgy igazán? Nem csak mondvacsinált módon? Na az nem könnyű…Főleg ha nem volt erre mintánk. És szép, hogy nem volt, hisz lett volna, majdnem biztos, hogy csináljuk.

Ismerem magam, tudok a hibáimról, tudom miben van lehetőségem fejlődésre, és mi az, amit el kell fogadjak magamban, pontosan tudom mit érek emberi kapcsolataimban, milyen viselkedés kívánatos a másiktól, és mi az, amire nemet mondok. Nem teszek semmit senki kedvéért, csak, hogy a másik elfogadjon, nem áldozom fel magam senki kedvéért, azt teszem, ami számomra a legjobb. Hiszen, akit szeretek, azt nem akarom megbántani. Magammal miért tenném ezt?

Önmagunkat szeretni a világ legkönnyebb, de ugyanakkor legnehezebb dolga.

Mégis megpróbálkoznál vele?

2017. 08. 19-én szombaton 21 órától a facebook live élő bejelentkezésnél erről fogok beszélni, hozok néhány egyszerű gyakorlatot, és lesz egy önszeretet meditáció is.

Várlak szeretettel!

Természetesen a video elérhető lesz a facebook oldalamon későbbi időpontban is, aki nem tud csatlakozni, megtekintheti egy másik alkalommal is.

Szeretettel:

Dia

Pillangó Sziget fényképe.
 

Mélyre merülés

transzformacioA női lét maga a misztérium, a varázslat, teremtő csoda. Persze, ahhoz, hogy ezt megéljük, átérezzük, tapasztaljuk, egyáltalán megértsük, alá kell szállnunk saját lelkünk mélységeibe.

Az én utazásom 9 évvel ezelőtt kezdődött. Az önismereti út magához hívott, és én folyamatosan jártam rajta. Néha megpihentem, és csak élveztem a tájat, néha izzadtan másztam minden erőmet latba vetve egy meredek dombra, és volt olyan is, amikor a legmélyebb gödör alján csücsültem fejemet fogva, megtörten, fájdalmakkal áthatva. De egy valamit nem tettem: soha nem adtam fel!

Ez az utazás egyre csak hívott, hol magasabbra, hol mélyebbre vitt, de szép lassan elkezdte kibontani az ajándékait. Hozott felismeréseket, régen eltemetett érzéseket, hozott örömöt, bánatot, mosolyt és könnyeket. Több liter könnycseppet elsírtam az évek alatt, a saját könnyeim, az anyáim könnyeit, az ősök fájdalmát, Földanyácska bánatát. Megtanultam, hogy ez az utazás nem ér véget, hiszen a végtelenből jövök, és a végtelenbe tartok tovább. Minden életem egy aprócska állomás. A tér folyamatosan tágul bennem, világom egyre szélesedik, és színesedik. Végtelen lehetőség az, amit az univerzum számunkra kínál, ma már azt is tudom, hogy rajtam múlik, mennyit élek meg ebből. Az Élet tálcája roskadások van finomságokkal, az én belső engedélyem szükséges csupán, hogy megengedjem magamnak a csemegézést, hogy nyílni tudjak arra, ami az enyém lehet, és ezáltal befogadjam azt a sok jót, amit a Teremtő kínál.

Az Élet ajándék. Ha ezt még nem érzed, akkor egyszer régen elhitted, vagy elhitették veled az ellenkezőjét. Azt hitted bűnös vagy, netán tettél valami rosszat, valami megbocsáthatatlant, és most az a sorsod, hogy vezekelj. De tudd, bármit is tettél, vagy nem tettél, ma már nem számít! Nem kell, hogy tovább cipeld a múltad, anyáid, felmenőid, terhét. Nem szükséges tovább büntetned magad, nem kell, hogy szégyenkezz, nincs szüksége a világnak sem áldozatokra, sem mártírokra. Itt a lehetőség, hogy szabad légy! Itt az idő örömben, bőségben és szeretetben élni!

Azt kérdezed ez hogyan lehetséges? Engedd a fájdalmakat, nem cipeld más keresztjét, Jézusét sem vitte más helyette. A nő képes arra, hogy elpusztítson mindent önmagában, és a világban. De képes arra is, hogy teremtsen. Ugyan az az energia. A nő maga az élet és a halál, a tökéletes transzformátor, ha képes beleállni önnön erejébe. Mert egy nő, amikor elkezdi belső lélek utazását, elkezdi erejét magához venni. Leporolja lélekemlékeit, eldobja láncait, letapossa félelmeit, mélyen hálás értük, mert tudja, hogy ők az útjelzői csupán, de képes meghaladni önmagát. És az út beavatássá válik. Beavatás saját küldetésébe, azzá a csodálatos teremtő Istennővé válni, aki a lelke jogán lehet. Mert ez az Istennő ott él benned, ahogy bennem is. A rég múlt csalódásai, félelmei, sebzettsége elfeledtették, hogy ott él benned, de a sejtjeid emlékeznek. Mert belül érzed, lüktet benned a tudás, hogy hallhatatlan vagy, hogy képes vagy mindig, folyamatosan újjászületni, a romokból várat építeni, a gyengeségből erőt kovácsolni, a könnyekből koronát szőni.

Ha a nő elindul beavató útján, nem fordul már vissza többé, mert átlát az illúziókon, és érzékeli azt, ami a szem számára láthatatlan, nem képes már alárendelni magát, nem tűri a hazugságot, értékeli önmagát, és tisztában van vele, hogy ezt csak az úton előrehaladva lehetséges. Talán néha elfárad, és már tiszteli és szereti magát annyira, hogy megengedi magának a pihenést, tudja, hogy szükséges a feltöltődés, de amikor ez megtörténik, újra útnak indul, mert érzi szívében, és méhében, hogy az út soha nem ér véget, mindig van tovább, és tovább…

Minden egyes lépés egy vég, de egyben egy új kezdet is. Az újesztendő, egy új ciklus kezdete, telve van lehetőséggel a megbocsátásra, az elengedésre, az emelkedésre, és mélyreható változásokkal. Minél inkább követed a lelked hívását, annál közelebb kerülsz a valódi jólléthez, ami már nem külső körülményektől függ, hanem a belső Forrásodból táplálkozik.

Ha a tested is jelez már, hogy nem a Te utadon jársz, nem azt az életed éled, ami hozzád méltó lenne, akkor ne várj tovább, érdemes elindulni. Önmagunkat egy kényelmes fotelben nem lehet megismerni, és lelkünk sebeit sem fogjuk otthon ülve begyógyítani.

Ez az időszak már az Új élet megteremtésének kedvez, és kipörget mindent, ami nem kompatibilis a fejlődéssel, emelkedéssel.

Az átalakulás magában rejti, hogy a réginek vesznie kell, de építhetsz helyére újat, építhetsz bármit, ami tetszik, ami a Tiéd!

Ne fél elindulni. Minden, ami elégedetté tesz, ott vár a félelmeid, és a hitrendszered alkotta korlátok túl oldalán! J

Bátorság, hit, és bizalom, ennyire van szükséged, a többi majd jön magától.

Szeretettel:

Dia

 

Harmadik szem nyitva, szívcsakra csukva – hogy is van ez?

A 6. fő csakra, a homlokcsakra, vagy más néven harmadik szem.
Ez a csakra rejti a spirituális képességeinket, szokták belső látásnak, tisztánlátásnak, érzékelésnek is nevezni.

tisztanlatas

Mindenki nyitott harmadik szemmel születik, de általában ez csakra a legtöbb ember számára korán bezárul. Nem látjuk, nem érzékeljük, nem halljuk a láthatón túli világot. Ami sokkal inkább tűnt valóságosnak, és teljesnek, mint a látható világunk. Egy ködfátyol kerül elénk, és minden információ, amit egykoron lélekként birtokoltunk a feledés homályába merül.

Nem véletlenül. Életekkel ezelőtt talán Te is hozzáfértél a Tudáshoz, olvastál az elemekből, tudatában voltál önnön gondolataid teremtő energiájának, hitted, hogy Te is Isten vagy.

Aztán a karma örvényébe keveredve egyre több sérelem, és bántás ért, kezdted megtagadni, elfeledni képességeid, mélyre temetted magadban a Tudást. Nem csak a harmadik szemed, de a szíved is elkezdett bezárulni, a lélek elkezdte védeni magát. A védekezés azt az illúziót teremtette meg, hogy csak az a valóság, amit látunk, amit tapintunk, amit érzékszerveinkkel definiálni tudunk. A Hitet vallásokra cseréltük, a Teremtőt prófétákra, az Egységet kétségre, a Szeretetet félelemre.

Ahogy zárul be a szív, úgy zárul be a belső látás is. Így védi magát a lélek. Ez így van jól. Aki a belső látását, és spirituális képességeit újból visszavenni kívánja, először saját szívét szükséges újra megnyitni. Ez nem megy másként, önnön árnyékainkkal kell szembe nézzünk, fájdalmaink, sebeink begyógyításán keresztül, szívünk újra tanul szeretni, újra képes a Forrással együtt dobbanni. Párhuzamosan halad a két folyamat. Szeretettel, biztonságban, elfogadásban, szelíden, nem sietve.

Sajnos az idők kezdete óta léteznek olyanok, akiknek a harmadik szemük nyitva van, de a szívük fájdalmakkal, sérülésekkel terhelt, meg van kövesedve. Így a rajtuk keresztül érkező információk, tudás, energiák nem hozzák át a Forrás szeretetét. Mondanivalójuk rideg, felsőbbrendű, kioktató, kéretlen, és sokszor értelmetlen.

Keresd azokat a gyógyítókat, tanítókat, segítőket, szellemi vezetőket, akik szavait a fény és a szeretet esszenciája járja, akik egyenrangú partnerként kezelnek, akik alázattal közelítenek, akik határozottak, de nem tolakodóak, és csak akkor osztanak tanácsot, ha kérdezed őket. Amíg egy magát spirituális léleknek mondott ember érzések nélkül állít, riogat, vagdalkozik, nem látja a szavai, mondatai, cselekedetei következményét, csak a spirituális egóról beszélhetünk.

A lélek szabad, és nem vágyik másra csak szeretni!

Esze ágában sincs viszonyítgatni, és félelmet, vagy kirekesztést generálni, uralkodni, fölényeskedni, odamondani.

Kívánok mindenkinek éberséget, hogy megtalálja, azokat a lélek-segítőket, akik szívük szent teréből dolgoznak, nem pedig saját egójuk erősítésére használják fel a hozzájuk fordulókat.

Szeretettel:

Dobi Dia

Búcsúzik a 2016-os esztendő, egy újabb szakasz zárul le…

welcome_2017

Az év utolsó napjához értünk. Az idei év embert próbáló volt mindannyiunk számára. Sok megoldandó helyzetet és kihívást tartogatott számunkra az élet. Sok veszteséget élhettünk meg, fizikai és lelki szinten. Talán jó ideje már te is azt kívánod, legyen már végre vége!

Együttérzek veled, de tudd, hogy mindennek célja volt, és hamarosan saját bőrödön fogod tapasztalni a hatását, az eddigi hozzáállásodnak. Okkal történt minden, és ami elveszett, ami elmúlt, annak nincs helye az életedben, nem kell már, hogy helye legyen, egyszerűen hagyd távozni, adj időt és teret magadnak a változásra. Minél kevésbé állsz ellent, annál gyorsabban, és fájdalom mentesen fog végbemenni ez a folyamat. A ragaszkodás az emberi lét természetes velejárója, ez ellen sem kell küzdened, de légy tisztában vele, hogy csak az ego ragaszkodik a régihez, mert fél az újtól, mert nem bízik eléggé, a Sorsban, Istenben, magában, a világban. Talán azoknak a táborát erősíted, akik nagyon is várják, sőt siettetnék a változásokat, az átalakulást, mert a jelenlegi helyeztük nem kielégítő.

Bárhogy is éled meg a jelen helyzeted, állj meg ma vagy holnap egy kis időre, és figyelj befelé. Tedd fel magadnak a kérdést: hol tartok most az életemben? Látom-e az irányt, amerre az utam visz, van –e bennem kapaszkodó, ami segíthet a tájékozódásban, ha úgy érzem eltévedtem. Tavaly ilyenkorhoz képest haladtam előre? Vajon a saját utamon járok? Sikerült fejlődnöm? Vagy teljesen darabokra hullott az elmúlt esztendőben az életem?

Ami fontos, ne ítélkezz! Tudatosíts, légy őszinte magadhoz, légy objektív, és légy nyitott a válaszokra. Mert úton vagy, ahogy mindenki más ezen a bolygóm. Fejlődni, tanulni tapasztalni jöttél, nem várhatod, hogy tökéletesen csináld a dolgokat, és ne várd el magadtól azt sem, hogy azonnal tudj mindent, engedd meg magadnak a hibázás lehetőségét! Az élet természetes velejárói a krízisek. Ezekben tanulhatsz meg magadról fontos dolgokat, így ismered meg igazán önmagad, így formálódik a hozzáállásod a világhoz. 2016 számos lehetőséget kínált számunkra az önismeretre, az önmeghaladásra, a változásra, a változtatásra. Hideg szelek fújnak, a változás szelei. Ha kilépsz, érzed az arcodon, a testeden, néha szinte csontig hatol. Ami most zajlik, energetikai szinten is, azt a teljes transzformáció. Szinte lerágja az élet a húst rólunk, csak a csontjaink maradnak, a váz, de tartalom a forma változóban van.

Milyen legyen az új alakod? Milyennek szeretnéd látni magad, az emberi kapcsolataid, az életed, a hivatásod? Vajon tudod-e már azt, hogy mi a léted valódi célja? Mi az a feladat, amit ebbe a testbe inkarnálódva kibontani jöttél? Mi az, amit tovább viszel, és mi az, amit végleg el kell engedj?

Az elmúlt hónapok pontosan mutatták az irányt, ha figyeltél, és merted meghallani a szíved szavát már tudod, mi következik, merre indulj tovább. Mered élni az álmaid? Van erőd, hogy megvalósítsd a céljaid? Hiszel és bízol magadban feltételek nélkül? Akkor is, amikor a külső körülmények mind ellened szólnak? Megtanultad magad eléggé szeretni és elfogadni? Képes vagy önmagadnak a vélt vagy valós hibáidért megbocsátani? Elengedtél már minden elvárást, neheztelést, haragot másokkal szemben?

Ha még nem, talán itt az ideje megtenned. Mert ha önként rakod le a vállakról a terheket, amiket cipelsz, akkor lesz esélyed önmagaddal kapcsolódni, önmagadat táplálni, önmagaddal együtt lenni, és haladni az úton, amire a lelked hív.

Szánj időt arra, hogy megvizsgáld, hol tartasz jelenleg, mi az, ami vagy ki az, aki még hátráltat, és jelöld ki céljaid, álmodd meg a vágyai? Ha nem írod le őket, nem fogalmazod meg önmagad számára is egyértelműen, és világosan, akkor hogyan akarod elérni őket?

Sok lehetőség fog érkezni az életünkbe. Ha nem vagy elég éber, akkor problémának, szívatásnak, nettó kicseszésnek fogod ezeket érzékelni. De ha nyitott vagy, akkor meglátod bennünk a potenciált a szint lépésre, a lezárásra, az újra, kinek mi aktuális éppen. Ismétlem, minden érted történik, és még ha úgy is tűnik, hogy nem, hidd el nekem, a megfelelő időben! Feküdj fel az áramlatra, hagyd, hogy letépjen minden róla a viharos szél, ami már nem te vagy, átrendezzen mindent, és idővel már csak azt fogod érezni, hogy egy lágy szellő simogat.

Legyen elképzelésed, hogy mi a jó neked, de engedd be a lehetőségét annak is, hogy az égiek jobban tudják, és talán pont az ellenkezőjét kell megtapasztalnod a vágyaidnak, hogy megtudd, valójában mire van szükséged.

Hagyj fel a címkézéssel, nincs jó vagy rossz, helyes és helytelen! Utazás van, tapasztalás. Élni jöttünk ide, ismerkedni, boldogulni, örömöt átélni. Nincs abban semmi rossz, ha elbuksz, állj fel! Ahogy ez sem bűn, ha rossz döntést hozol. Javítsd ki a hibát! A lényeg az, hogy csináld! Légy rugalmas, légy nagyon éber, és reagálj gyorsan, ne ragaszkodj, ne görcsölj!

Nem lesz könnyű a jövő év, senki nem ígéri, hogy mindenki számára diadalmenet lesz. De ha teszed a dolgod, várod a feladatokat, játékosan, kíváncsian állsz bele a problémának tűnő helyzetekbe, sok élménnyel, és magas önbecsüléssel zárod majd az évet. A csoda benned van, ahogy változáshoz szükséges teremtő erő is. Éld meg a saját istenséged, teremts új világot magadnak, lépj bele bátran az új évbe! Ha így teszel, minden támogatás megérkezik majd hozzád!

Köszönöm, hogy egész évben velem tartottál, remélem jövőre is találkozunk, bízom benne, hogy egyre több olvasómmal találkozom majd személyesen is, valamilyen formában!

Legyen áldott az új év, sikert és boldogságot kívánok, ami általában akkor jön, ha teszel is érte!

Szeretettel:
Dobi Dia

Méhünk tisztítása, ápolása saját érdekünk!

A női méh egy méregtelenítő szerv, amely fizikai szinten tárolja el a mérgeket, érzelmi szinten az emlékeket, az energiákat. Itt lakozik a női teremtőerő, az ősi női bölcsességünk, de ott tárolódnak a kreatív energiáink is. Innen ered minden Teremtés, innen ered maga az Élet!

meditacio_pillangosziget
Ugye érzed már Te is, milyen fontos szervünk, és mekkora jelentősége van? Évszázadok óta vagyunk elválasztva a méhünktől, a saját női erőközpontunktól. Pont ezért ez a legérzékenyebb területünk, a legtöbb blokkolt energia, fájdalom lenyomat, energetikai ciszta itt tárolódik. Testi és lelki sérüléseink lenyomata itt őrződik.

A szerveztünk egy ideig elraktároz minden blokkot, emléket, traumát. DE van egy pont, amikor telítődik a méhünk is, amikor azt mondja elég! Ekkor megjelennek a testi tünetek, a különféle problémák az életünkben!

Amikor már túl sok negatív hatás, alacsony rezgésű energia halmozódott fel ezen a területen, azt vesszük észre, hogy betegek vagyunk. De nem ritkák a szexuális zavarok, csökkent libidó, a párkapcsolati nehézségek, terméketlenség, függőségi viszonyok, áldozati szerepek. Nem érezzük magunkat elég jónak, elég értékesnek, elég vonzónak. Eltűnik életünkből a szenvedély. A nő, akinek gyengélkedik a méhe gyakran labilis, depresszióra hajlamos, gyakran érez bűntudatot, szégyent. Fizikai szinten nem ritka az alhas és a csípő körüli zsírpárna, jelezvén a tudatalatti távolságtartást, félünk közel engedni a másik nemet.

Ez a program lehetőség nekünk Nőknek, hogy gyógyítsuk magunkat, és egymást. Tisztítjuk a méhünket, és töltjük is. Kapcsolódunk ehhez a szent térhez, tesszük mindezt azért, hogy több örömet, termékenységet, kreativitást élünk meg. Szexuális életünkre is pozitív hatással lehet a program.

Tarts velünk akkor is, ha olyan fizikai tünetek jelentkeznek életedben mint a vérzési rendellenesség, hormon problémák, orgazmus problémák, polip, mióma, ciszta, húgyúti fertőzések, gombás fertőzések, spontán vetélés.

Érdemes eljönnöd, ha túl vagy már egy vagy több, abortuszon, ha ez eddig szexuális partnereidet el szeretnéd engedni a testedből, ha szeretnél több önbizalomra szert tenni, ha úgy érzed a női minőségedben erősödnél, szeretnél egy fontos változást behívni az életedbe.

Olvass a programról részletesen:
http://pillangosziget.hu/mehtisztisztito_es_gyogyito_program/

Várlak szeretettel! 🙂

A Nők ébresztése…

Miért tartom fontosnak a női csoportokat, a nők ébresztését? Miért dolgozom javarészt nőkkel?

A női csoportoknak van egy különleges megtartó ereje. Nők egymást nagyon tudják támogatni, és talán életünk során már mindnyájan tapasztaltuk, nagyon tudjuk ölni egymást. Konkurálni, eltaposni, elárulni…

Sok éve kezdetem önismereti utazásom, és az elején fel sem merült bennem, hogy én ezzel komolyabban foglalkozzak, netán másokon segítsek. Számtalanszor kaptam az infót, hogy a nőiséggel van dolgom, azt kell fejlesszem.

Akkor nem értettem ezt. Azt sem tudtam teljesen megfogalmazni, mi a nőiesség és a nőiség között a különbség. Mert van különbség! Rengeteg! Bár ma is látom, hogy ez a két fogalom még sokaknál mindig összemosódik. A nőies nő leginkább a külsőségek és az attitűd tekintetében vált nővé. Belső világa, lelkülete, világhoz való hozzáállása még ettől függetlenül lehet inkább férfias, vagy mondjuk úgy, ettől még nem válik élővé általa a női minőség.

A nőiség egy misztérium, varázslat, mely átformál, átalakít, ami sugárzik, lüktet sejtszinten, belülről ragyog ki a külvilág felé. Egyfajta minőség, mely külsőségekben csak alig, vagy egyáltalán nem nyilvánul meg. Mégis a kisugárzás révén egyértelmű, vitathatatlan, és stabil.

Hiszem, hogy mindenkinek van egy útja. Valaki gyárilag tartalmazza az alapfelszerelést és az extrákat is, hogy ilyen frappáns hasonlattal éljek. Van, akinek nagyon sok belső munka, külső segítség, testi-lelki átalakulásra van szüksége ahhoz, ahogy Nővé váljon. Ami belül megszületik, azt kívülről is látható.

Na de visszakanyarodva a történetemhez. Az élet nálam úgy alakította, hogy a külsőség előbb létezett, mint a mély belső átalakulás. A belső folyamat mai napig tart. És valószínűleg soha nem ér véget. Hiszen az élet állandó körforgás, fejlődés. Szeretek valahova tartani. Bár ezen a téren tudatosan már rég nincs célom. Annyit tettem, akartam, vágytam, dolgoztam, görcsöltem. Aztán amikor elengedtem, akkor arra figyeltem fel, hogy olyan annyira sikerült a bennem élő női minőséget meggyógyítani, hogy már más nőknek is tanítom. Pedig soha nem volt ez kimondott célom.

Hálás vagyok a Sorsnak, hogy lágyan, gyengéden, de határozottan erre az útra terelt.Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy női közösségekben tevékenykedhetek. Olyan közösségekben, ahol egymás elfogadása, támogatása, tartása van jelen. Nincsenek előítéletek, nincs versengés, nincs bántás. Egyszerűen csak jelen vagyunk, és áramlik egy fura megfoghatatlan, de mégis melengető, jóleső energia.

Tudom, hogy voltak olyan életeim, ahol ezt nem tudtam megvalósítani. Emlékeszem, hogy voltak olyan életeim, ahol ez nagyon is ment, amikor ebben a legjobb voltam. A lélek emlékszik. teszi a dolgát, azt, amihez a legjobban ért, azt amivel a legtöbbet tud segíteni, a társain, az embereken, a világom, és nem utolsó sorban önmagán.

Szeretek nőkkel foglalkozni. Segíteni nekik abban, hogy ők is emlékezzenek a saját fényükre, áldás, hogy meg az a képességem, hogy a lelküket megérintsem. Köszönettel tartozom azért hogy módomban áll változni, és változtatni.

Hiszem, hogy a Nők fogják megmenteni a Földet. Fontos, hogy egyre több nő ébredjen tudtára saját erejének, mely biztonságos, stabil és alkotó. Ébred valami nagyszerű, nemes, tápláló, és transzformáló erő a térben. Tudom, hogy változás már elindult, és megállíthatatlan.

A kérdés az, hogy Te mikor érzed meg a hívást, amikor a lelked jelez, mert jelezni fog. Ebben Te is bizonyos lehetsz. De biztatlak, ha érkezik a hívás, állj bele! Nem könnyű, tudom, de mégis ez a legjobb dolog, ami történt velem 🙂

szakralis_no_pillangosziget

A boldog párkapcsolat ok vagy okozat?

A párkapcsolat kétségtelenül a legnépszerűbb és leginkább tárgyalt téma az életünkben. Ha nincs azért, ha van, de nem kielégítő azért. Mindent megteszünk, hogy legyen, aztán sok mindent teszünk azért, hogy még jobb legyen, és működjön, és őszintén szólva elég sokat foglalkozunk azzal is, hogy a már kihűlt, vagy nem funkcionáló kapcsolatot, és a szakítást kiheverjük, feldolgozzuk.

Az áhított boldog párkapcsolat amolyan drót nyúl, ami eléggé motiváló ahhoz, hogy megtegyünk lépéseket, erőn felül teljesítsünk bizonyos helyzetekben, olyankor is, amikor magunkért egy fűszálat nem tennénk keresztbe. Egy bizonyos pontig azt gondolom ez így rendben van. Egy másik lélek, akivel arra szerződtünk, hogy tükröt tartunk egymásnak, akivel azt vállaltuk, hogy tanítjuk egymást nagyon nagy húzóerő tud lenni. Sok esetben nem is kell konkrét személy, elég a hiánya ahhoz, hogy hegyeket mozgassunk odébb azért, hogy a vágyott minőséget magunkénak tudhassuk…

Mindenki másképp képes fejlődni. Van, akit a szenvedés, a hiány, a fájdalmak visznek előre. Ez ad egy fajta belső erőt, és inspirál változásokra. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni… tartja a mondás is. Sokáig hittem én is, hogy ez csak így működhet. Amíg nem fájt, addig nem változtattam, vagy nem eléggé. Annyira nem láttam magam tisztán, oly mértékben tápláltam egy illúziót, hogy tényleg azokat a tapasztalásokat vonzottam be az életembe, amik fájdalmasak, keserűek, ugyanakkor intenzíven hordozták magunkban a transzformáció lehetőségét. Sokáig barátkoztam a gondolattal, hogy ez nem feltétlenül kell, hogy így legyen. Önmagammal, és az árnyékaimmal lehet fájdalom nélkül is szembesülni. Fényben is lehet változni, és a szeretet a legnagyobb transzformáló erő.

Hosszú időbe telt, amíg eljutottam oda, hogy magamért tegyek meg lépéseket, nem azért, hogy a páromnak megfeleljek, hogy egyáltalán legyen párkapcsolat az életembe, vagy hogy a szeretett férfit megmentsem. Nehezemre esett magamat az első helyre tenni. Ma már tudom, azért nem működtek a kapcsolataim, mert nem voltam önmagam. Nem szerettem, tiszteltem, és becsültem magam feltételek nélkül, nem tudtam elfogadni azt, aki vagyok. Próbáltam a másik kedvére változni, ő róla szólt minden, és ha nem volt Ő, akkor a hiánya körül forgott minden gondolatom. Óhatatlanul nagy terhet tettem a férfira, kimondatlanul, és persze nem tudatosan. De tőle vártam, hogy én jól legyek, hogy el legyek fogadva, hogy érezzem értékes vagyok, hogy kellek, a kapcsolattól, hogy teljes legyek és boldog.

Senkinek nem feladata engem teljessé, elégedetté, boldoggá, örömtelivé, szerethetővé tenni. Kizárólag egy valaki feladata, és felelőssége ez: az ENYÉM! Amíg ez nem megy, addig mástól is hiába várom. Az esetek többségében csalódni fogok. Amint bent, úgy kint…

A szerelem, a párkapcsolat nem lehet az ok. Az ok minden esetben TE vagy! Cél, vágy, szándék lehet, azzá válhat, ha úgy érzed szívből, hogy ez Téged táplál, előre visz, az út, amin jársz, hogy ezt “megszerezd” ad Neked. A paradox az, hogy amikor már nem ez az okod, már nem akarod ezt, csak jársz az utadon, magadért, magadtól, hirtelen megkapod, megérkezik a vágyott Társ, a szerelem magától. Valójában már most is ott élnek benned, vagy épp veled. Csak amíg nem nem váltasz nézőpontot észre sem veszed.

Ha szeretettel, önmagadért jársz az úton, mész el gyógyításokra, önismereti programokra, megérkezel ön-mag-adhoz. És akkor a boldog párkapcsolat már nem ok lesz, hanem “egyszerűen” okozat.

Keresd meg magadban azt az ártatlan, csillogó szemű gyermeket, aki hitte, hogy létezik számára TÁRS, aki tudta, hogy a legjobbat érdemli, és nem is kételkedett, hogy egy napon meg is fogja kapni. Ez a gyermek lesz a kulcs ahhoz, hogy a megfelelő Partnert beengedd az életedbe, vagy a meglévő kapcsolatodban éld meg az áhított harmóniát.

Áldás!

parkapcsolat_pillangosziget

 

Segítő kezek…

Sokunk érkezik megmentő karmával ebbe az életbe. Az ilyen emberek szeretnek önzetlenül segíteni másokon, finoman érzik másik emberek rezdüléseit, könnyedén hangolódnak rá mások problémáira, élethelyzetükre, és kérés nélkül is szívesen támogatnak, istápolnak másokat. Ez nagyon jól hangzik, és dicséretes is. Jó érzés az, ha van kire számítani, ha valaki, aki igazán törődik velünk. De van ezért egy apró bibi, vagy kettő…

Az úgy nevezett megmentők akkor is harca szállnak másik lelki üdvéért, ha az éppen a túloldalon senki nem kéri. Körmük szakadtából küzdenek azért, hogy kirángassanak egy méltatlan kapcsolatból, segítsenek túlélni egy szakítást, ott vannak, ha épp borzalmas veszteséget élsz át, és összekaparnak, ha a főnök éppen megtépázta az önbizalmad, és nagyvonalúan segítenek anyagilag talpra állni, ha a helyzet úgy hozza. Akkor is ott állnak mögötted, ha nem hívod őket. Szinte olvasnak a gondolatodban, és ott teremnek minden adandó alkalommal, amikor úgy érzik, (ők, nem te!), hogy szükséged van rájuk.

Akkor is jönnek, ha te még nem érzed késznek magad rájuk, ha még nem tartasz ott a saját folyamatodban, hogy mást is beavass, akkor is jönnek, és szembesítenek, először kedvesen, utána talán kicsit durvábban is, hogy mennyire nem működnek jól bizonyos dolgok az életedben. Ők ezt a legjobb szándék mentén teszik. Mégis érezheted magad ettől kényelmetlenül, érezheted azt, hogy be jöttek a személyes teredbe, és érezheted azt is, hogy ez így neked túl gyors és túl sok. Egy ponton túl már túl soknak érzed a törődést, a támogatást, a szembesítést, a “majd én megmondom, hogy legyen” hozzáállást.

Azzal, ha folyton jön valaki, és megment minket, elveszi tőlünk a lehetőséget, hogy önállóan döntsünk, hogy a saját tempónkban vigyünk véghez egy-egy változást, hajlamosak lehetünk ellustulni, és átadni a felelősséget másnak, kvázi gyermek pozícióban tartjuk magunkat.

A megmentő és a megmentendő között észrevétlenül kialakul egy függőségi viszony, mely mind két felet korlátozza kisebb vagy nagyobb mértékben a szabadságában. Nem tudatos ez, egyszerűen energetikai kötések alakulnak ki, amik az idő előrehaladtával terhesek lehetnek.

Ha te vagy az, akit rendszeresen támogatni, segíteni “kell”, érdemes feltenni magadban a kérdést, hogy miért esik nehezedre vállalni a felelősséget krízis helyzetekben? Mi történnek akkor, ha teljesen egyedül próbálnád megoldani a problémáidat, ha egyedül hoznád meg a fontos döntéseket? Miért van szükséged mások tanácsaira, jelenlétére? Mi az, amitől félsz, ha nincs melletted támogató energia? Próbáltál-e már teljesen önállóan boldogulni az életedben?

Bátran állj ki magadért. Húzd meg a határaidat, vállalj több felelősséget a sorsod alakulása iránt! Az erő benned van, kezdj el hozzá kapcsolódni!

Ha úgy érted, te vagy az, aki öntudatlanul is magára ölti folyton folyvást a megmentő szerepét, akkor gondolkozz el azon, hogy miért teszed ezt? Mi az, ami elől a saját életedben menekülsz? Miért fontos az, hogy másik mindig segítő, kedves, megbízható embernek lássanak? Mi az, ami a saját életedben is megoldásra vár, és még sem teszel érte? Mennyi időt vesz el a saját életedből az, hogy másokon segítesz? Te vajon el tudod fogadni a segítséget? Milyen érzés arra gondolni, hogy egy hónapon keresztül csak a saját életed szereplőivel foglalkozhatsz? Mit gondolsz arról, hogy vannak dolgok, érzések, amikről nem akarsz vagy nem tudsz tudomást venni?

Egymás segítése, emberi kötelességünk, addig a pontig, amíg az minden felet emel és táplál. Amikor már a saját életem hiány szenved azért, mert én mások életét menedzselem, akkor ott már gyanús, hogy kompenzálok. Amikor már a saját energiakészletem lecsappan, mert mindenkit töltök, csak közben én üresedek ki, akkor az már felelőtlenség, magammal szemben.

segito_kezek

Ha mások segítésének szentelem az életem, az egy hivatás, szolgálat. Az egy másik ügy. De ott is kötelességem magammal, magamban jól lenni, különben a szolgálat minősége csorbul.

Ha pusztán felebaráti szeretetből érzel késztetést a “jótündérkedésre”, akkor hajrá, ne fogd vissza magad, de figyeld és tiszteled a határaidat, és a másikét is. Az egyetlen ember, akiért 100%-ban felelős vagy, az TE MAG-ad vagy! Mindenki más, csak utána jöhet!

Áldás! <3

 

Apák napjára

Apám nem volt tökéletes, mégis rajongásig imádtam. Féltem tőle, sokszor bántott, de mindig vigyázott rám, és gondoskodott is rólam, minden egyes napon, amit közösen töltöttünk. Nem volt megfelelő férfi minta, igazán jó férj sem. DE tudom, hogy minden áldott pillanatban a tőle telhető maximumot adta, Nekem, nekünk. Évekig haragudtam, rá, hogy csak ilyen kevés időt jutott nekem belőle, éveken át éreztem fájdalmat, amiatt, hogy ilyen korán elvesztettem. Éveken át hibáztattam, hogy nem volt elég jó Apám. Éveken át hittem el, hogy minden Férfit elvesztek, akit így szeretek. Ma már tudom, hogy számomra ő volt a tökéletes választás. Elég jó volt, Nekem. Én választottam őt, én kértem, hogy tanítson, tőle kaptam meg igen korán a legintenzívebb beavatásaimat, amikért szívemből hálás vagyok. Ma már tudom, azokkal tanított a legtöbbet nekem az életről, önmagamról, amiért a legjobban neheztelten rá.

Igen, hiányzik még ma is, és jó lenne, ha még itt lenne. De nincs, mert így döntött. Tisztelem érte. Nem haragszom, nem hibáztatom, nem várok el, egyszerűen csak köszönöm, hogy vállalt engem, és a közös történetet. Nekünk ebben az életben ennyi jutott. De tudom, hogy még találkozunk! És ha két Lélek között ilyen erős a kapocs, akkor nem marad más csak a Szeretet. <3

Becsüld meg az édesapád, amíg él, akár milyen is a viszonyotok, akár milyen embernek is tartod, Ő a Te Mestered! Légy hálás minden tapasztalásért, és Tanításért, tudd, hogy Te kérted tőle. Olyan sok időt pazarolunk el a közösből haragra, neheztelésre, elvárásokra, büntetésekre. Ha minden mögött a Szeretetet kezded el keresni, rálátsz egy nagyobb rendre, így talán akkor könnyebb a sértettséget is elengedni.

Ha pedig már nem él Édesapád, nyújts egy gyertyát neki, és ápold a szívedben az emlékét, gondolj rá hálával és szeretettel.

Szeretlek Apa! Büszke vagyok, hogy a Lányod lehetek, és büszke vagyok arra, a Nőre, akivé válhattam Általad, de már Nélküled! <3

apa-lanya

 

Miért éppen tánc?

A zene szeretete csecsemő korom óta velem van. A véremben van a zene és a tánc. Amióta az eszemet tudom táncoltam. Egyedül, csoportban, iskolában, diszkóban…Bármikor rossz kedvem volt, a zene mindig ki tudott billenteni, kis tudott húzni a legmélyebb gödörből. Mindig mondom, ha már a zenét sem kívánom, ha már az sem segít, akkor valóban nagy baj van. 🙂

A zenélés és a zenére való mozgás az önkifejezés egyik fejlett módja. A táncon keresztül lehetőségünk nyílik érzések, történek eljátszására, kimozogjuk magunkból azt, ami bennünk van. A zene és a tánc a Lelkünkkel kapcsol össze. A testünk képes megjeleníteni ezen keresztül valamit a fizikai világban, amit szavakkal talán nehéz lenne.

A mozgás segíti elindítani az energiát. Olyan érzések, gondolatok bukkannak felszínre általa, amiről talán még mi sem tudtunk. A testen keresztül tudunk kapcsolódni a bennünk szunnyadó Isteni lényhez, test-lélek-szellem képes együtt áramolni a tánc segítségével.

A tánc számomra fantasztikus szabadságot biztosít. Amikor végre azt tehetem, amihez kedvem van, amikor megmutathatom, hogy ki is vagyok én , ott mélyen, legbelül. Leomlanak a szerepek, a maszkok, és a korlátok. A szabályokat sosem szerettem. Számomra a tánc szabad, végtelen, határtalan! <3

A szabadtánc lehetőséget teremt arra, hogy megismerd önmagad. Hogy merj kilépni a keretekből, hogy merj mást és máshogy csinálni, mint ahogy eddig tetted. A közös tánc felszínre hozza azt az éned, ami eddig eldugva maradt. Célom, hogy megtalálod a saját ritmusod, a saját táncod, a saját utad! Most talán még csak egy tánc erejéig, de idővel talán ettől messzebb is merészkedhetünk… 🙂

A testünkben, izmainkban, idegrendszerünkben iszonyat sok feszültség van elraktározva. Számos idegpálya van a testünkben, amit nem is használunk. A tánc oldja ezeket a blokkokat, és újra formálja rendszert. Segít az agyféltekék harmonizálásában, hiszen dominánsan a jobb agyféltekénket használjuk a tánc során.

Ha úgy érzed kedvet kaptál, csatlakozz jókedvű kis Csapatunkhoz a Divine Dance programunkon, garantáltan nem fogod megbánni! 😉

Várlak szeretettel! 🙂

Divine_Dance

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás