Miért félünk érezni?

Önismereti utazásom a hetedik éve tart, hol kisebb, hol nagyobb lendülettel vetettem bele magam ön-magom megismerésébe. Amíg tanulni, beszélni, olvasni „kell” a dolgokról egészen jól is ment minden. Megértem az okokat, miérteket, összeáll a kép, családi minták rajzolódnak ki előttem, kerülnek helyre bennem a generációk óta kószán keringő energiák. A fejemben minden rendben van. De eljön egy pont, amikkor kevés „csak” érteni a dolgokat. Nem logikára van szükség, hanem érzésekre, együttérzésre, bűnbánatra, sajnálatra, elengedésre, megengedésre. Erre a fej nem képes. Ezt csak a szívünk tudja. Feltéve, ha hagyjuk neki…

De miért nem érez már a szívünk? Mikor tanulta meg, hogy érezni veszélyes, hogy érezni fáj? Mikor vettük fel a páncélt magunkra? Mi késztetett arra minket, hogy becsapjuk magunkat, a szívünket? Egyáltalán mi tettük ez? Vagy nekünk is tanították?

Jártamban, keltem azt tapasztalom, hogy a probléma általános. A legtöbb szenvedést, és betegséget az okozza, hogy nem merjük, nem tudjuk, vagy nem akarjuk felvállalni a saját érzéseinket, gondolatainkat, ön-magunkat. Valamiért rettegünk attól, hogy érezzünk, úgy igazán mélyen, hogy kifejezzük az örömünket, a bánatunkat, a csalódottságunkat. Helyette inkább viselkedünk. Úgy, ahogy elvárják a szüleink, a barátaink, a szerelmünk, a főnökünk. Hogy megfeleljünk. Hogy szerethetőek legyünk. Hogy biztonságban legyünk. Hiszen érezni kockázatos. Sőt néha egyenesen félelmetes! Hiszen akkor megmutatjuk magunkat. Az igazi arcunkat, kitárulkozunk, sebezhető válunk. Nem tudhatjuk a környezetünkben mit vált ki a mi reakciónk. Nem tudhatjuk, egyáltalán bennünk mit indít el egy hevesebb érzelmi reakció, önmagunk a teljes mértékű felvállalása. Ezért inkább megtanulunk nem lobogni, nem izzani, nem fortyogni, nem perzselni. Takarékra vesszük az érzelmeink alatt a lángot.

Én azt gondolom ez óriási hiba. Hiszen, ha mindig mások elvárásai szerinte cselekszünk, élünk, érzünk, akkor nincs is lehetőségünk megismerni azt a csodálatos embert, akik vagyunk. Elszalasztjuk azt az egyszeri és megismételhetetlen élményt, hogy ebben a testben, ebben az életben önmagunk legyünk. Mindenkit arra bíztatok, hogy merjen önmaga lenni, merjen érezni, felvállalni, ha kell toporzékolni, vagy sírni, nagyokat kacagni, haragudni, majd megbocsátani. Ettől élünk, ettől vagyunk érző lények, ettől vagyunk igaziak, és ettől leszünk hitelesek!

kosziv

 

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás