Miért menekülünk önmagunk elől?

Foglalkoztat a kérdés, hogy vajon miért menekülünk bizonyos lépések megtétele elől? Miért félünk változtatni? Miért lépünk olyan nehezen ki egy rossz kapcsolatból? Miért maradunk benne egy stresszes, vagy méltatlan helyzetben? Gyávaságból? Kényelemből? Félelemből?

Én azt tapasztalom, hogy az emberek jelentős része csak akkor lép, ha már nagyon gázos a helyzet, ha már elviselhetetlennek ítéli a helyzetet, amiben van. Valahogy arra játszanak, hogy az élet majd megoldja helyettük, vagy ami ennél is gyakoribb, hogy ha nem vesznek tudomást a problémákról, akkor azok nincsenek. A hárítás kényelmes megoldás. Bár el kell ismerni az esetek jelentős százalékában nem tudatos.

Tegyük fel, hogy felismerem az életemben helyzetet, amivel kezdenem kell valamit. Igen, tudom, hogy dolgom van vele, hogy irritál, hogy görcsös leszek tőle, hogy nem komfortos már benne lennem. Oké. De mit tegyek ekkor? Hárítani már nem akarok, talán azt is beismerem, hogy nem a másik fél, a kormány, a világ, a gazdaság, a főnököm, az anyám stb hibás, hogy ebben vagyok, hanem én is része voltam a folyamatnak, ami ebbe a helyzetbe juttatott. Ezt nevezik felelősségvállalásnak.

Ez önmagában nem elég, de az első és a legfontosabb lépés, szerintem. Innen tudok változtatni magamon, az életemen, a környezetemen. Ehhez kell nagy adag bátorság, némi lelkierő. Erő, és tettrekészség, hogy elinduljak. Mérlegelnem kell, hogy egyedül képes vagyok-e véghez vinni ezt a változást, van e hozzá külső vagy belső lehetőségem. Könnyen előfordulhat, hogy úgy fest, minden adott, csak épp belül nem állok még készen, vagy nem rendelkezem azzal a tulajdonsággal, tudással, készséggel, ami szükséges a helyzet rendezéséhez.

Mit teszek ilyenkor? Alkalmassá válok a probléma/helyzet megoldására. Ha úgy ítélem, hogy egyedül nem megy, akkor segítséget kérek. Baráttól, kollégától, kedvesemtől, szülőmtől, szakembertől,bárkitől, akiben bízok, akinek a szava értéket képvisel számomra. Na ehhez kellhet újra bátorság. Beismerni, felismerni a saját kompetencia határaimat, és tiszteletben tartani azokat. Nem ülök motorra, amíg nincs rá jogosítványom. Nem kezdem el megszerelni a mosógépet, mert nem értek hozzá. A szemetet kiviszem, ha tele van a kuka, mert képes vagyok rá, és büdös is lesz a lakás, ha ezt elmulasztom. Gyakorlatias gondolkodásunkat nem árt megőrizni minden helyzetben! 🙂

Ha eddig eljutottunk, már kifejezetten elégedettek lehetünk önmagunkkal, hiszen már félúton járunk. Ha folytatni szeretnéd az utat, itt nem szabad feladnod, sem megtorpannod! Ha tudsz, és mersz segítséget kérni, akkor eljutsz egy következő szintre: változni kezdesz, és minden és mindenki más is változik körülötted. Nem feltétlenül a munkahelyed, vagy szerelmed lesz más, egyszerűen Te tekintesz rájuk másként, vagy ők reagálnak máshogy az új énedre. Új tettek, új reakciók! Ez mindig így van. 😉

Na most lehet szükséged a legnagyobb adag bátorságra, hogy kitarts a döntéseid, az utad mellett, mert garantáltan lesz, aki a régi állapotot szeretné konzerválni, akinek nem lesz ínyére a változásod. Ezzel ne törődj! Te csak menj előre, és bízz magadban, bízz a folyamatban, és abban, hogy ez elvezet Téged valahová, ami igazán a Tiéd! Sokan elhibázzák azzal, hogy visszalépnek, az első akadálynál elbizonytalanodnak. érthető, az új az ismeretlen lehet félelmetes, kiszámíthatatlan. De mi van ha csodás, nagyszerű, könnyed, boldog, és mérhetetlenül szabad? Mi van, ha az út végén olyan valaki vár, aki számodra a legfontosabb: ÖNMAGAD?terapia_pillangosziget

Ez csak akkor derül ki, ha végig mész úton, ha mersz beleállni, ha mered minden kereszteződés után folytatni. Ha elsőre nem megy? Ne keseredj el, ne bántsd magad érte! Próbáld újra, és folytasd! Az Erő közben megjön hozzá, csak legyen Hited!

Bon voyage! 🙂

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás