Mire van szükségem?

kerdes

Legtöbb szenvedést és elégedtelenséget az okozza életünkben, hogy a hiányra fókuszálunk, arra fordítjuk minden figyelmünket, ami nincs. Még nincs, vagy már nincs. Pedig nagyon megkönnyítheti az életünket, ha megbarátkozunk a gondolattal, hogy jelen pillantban is mindenünk megvan, amire szükségünk van.

Jómagam is gyakran esem még mindig abba csapdába, hogy nem lézető dolgokról álmodozom, gondolkozom. Komoly mennyiségű időt és energiát feccölök abba, hogy olyan dolgok, képességek, és személyek meg nem léte miatt bánkódom, akik, amik nem részei jelenleg az életemnek. De miért nem? Nyilvánvalóan azért, mert már nincs, vagy még nincs létjogosultságuk benne. Hiszem, ami van, az mindig tény, vitathatatlan, és univerzális szempontból tökéletes állapot.

Az élet folyamatos áramlás, minden változik, minden alakul. Valójában a szükségleteink is. Van, hogy mélyen belül már megváltoztunk, és a társunk már nem is annyira hozzánkvaló, vagy a munkahelyünk nem jelent már elég kihívást, új területekre kellene eveznünk, esetleg az énképünk szorul némi átalakításra, csak azt valamiért nehezen ismerjük fel magünkban, és még nehezebben ismerjük be mások előtt. Megideoligizálunk helyzeteket és szituációkat, nem lézető tulajdonásgokkal ruházunk fel embereket, köztünk saját magunkat is. Miért? Mert azt hisszük erre van szükségünk, vagy másoknak erre van szükségük.

Ha nem éppen az életünkben már jelenlévő igazságot próbáljuk cenzúrázni, kipofozni, tatarozni, akkor egy képzeletbeli világban élünk. Ahol mindennek jobban kéne alakulnia, vagy mindenkinek másképp kellene hozzánk viszonyulnia, nekünk is másképp kellene öltözni, beszélni, éreztni, szeretni, vagyis más milyennek kéne lennünk, mint amilyenek valójában vagyunk. Továbbá más javakat lenne szerencsés birtokolnunk, mint amiket jelenleg birtoklunk.
És ez nem a vizualizáció kategória, ezek nem a pozitív hatású megerősítések. Ez az, amikor folyamatosn olyan dologra koncentrálunk, ami nincs, ami hiányzik. Ergo ezt a hiányt kezdjük tudatosítani, rögzíteni, újra és újra megteremteni. És mivel a vágyott állapot még távoli, nem is kelt bennünk ez a folyamat túl jó érzéseket. A türeletlenség, csalódottság, önmarcangolás, lehangoltság nem vonz vidám embereket, és élethelyzeteket. Szóval duplán negatív hatású, amit csinálunk.

Próbáljuk meg valóban elhinni az a gondolatot, hogy mindenünk megvan, minden, amit jelenlegi tudatossági szintunkön birtokolhatunk, minden, ami és aki hozzánk tartozik. Ez az elején erőfeszítésket igényel, mert az elme ravasz, és érzi, hogy meg akarjuk gyengíteni a hatalmát, így még hevesebben fog támadni, még inkább küldi a képeket, gondolatokat, hogy ezt vagy azt szerezz meg, nem vagy nélküle elég jó, vagy ezzel, vagy azzal sokkal boldogabb voltál, azonnal szerezd vissza. Tudatosíts a gondolatokat, ne akard őket elfolytani, azzal csak táplálod őket! De ne adj nekik extra erőt, azzal, hogy sokáig figyelsz rájuk. Csak hagyd tovább úszni őket, így elenged az irányítást is, és az öntudatlan teremtési folyamatod is leáll.

Az élet alapvetően jó és igazságos. Bízz benne. Bízz abban, hogy a lehető legjobbat kapod tőle. Nem biztos, hogy mindig azt, amit szeretnél, de egészen biztosan azt, amire éppen akkor szükséged van. És végül bízz magadban. Bízz magadban, hogy tudatosan, éber figyelemmel tudod élni a napjaid, folyamatos kontrollálási vágy nélkül, szabadabban, boldogabban. Hidd el, az eredmény így minden várakozásodat felül múlja majd! 🙂

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás