Őszi napsütés

Gyengéden simogatja a nyakam szél,
Forrón perzseli tarkóm a fény.
Lágy sugarak pajkos táncot járnak a vízen,
Egy fehér sirály nézi őket a partról szelíden.

Szabadság illatot szimatolok a levegőben,
Úgy érzem, valami nagydolog van készülőben.
Nyugodt vagyok, de a vérem belül pezseg,
Menekülnék, mint vakáció előtti napon a gyerek.

Ambivalens ez az érzés, hiszen lelkemben minden rendben,
Mégis ezer féle aggasztó gondolat kavarog a fejemben.
Becsukom hát a szemem, kifelé már nem tekintek,
Bent van úgy is minden válasz, csak nem tudom, kinek higgyek.

Az ész az úr, vagy a szív szava az igaz?
Jaj, édes Isten, miért vagy Te ilyen ravasz?
Nehéz lecke ez egy magamfajtának.
Semmi másnak nem élni, csak a mának.

De tanulom már! És azt is hogyan,
Hiszen csak így élhetek boldogan.
Ma már tudom nincsen élet napfény nélkül,
A madár is csak akkor szabad, hogyha röpül.

oszi napsutes

 

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás