Segítő kezek…

Sokunk érkezik megmentő karmával ebbe az életbe. Az ilyen emberek szeretnek önzetlenül segíteni másokon, finoman érzik másik emberek rezdüléseit, könnyedén hangolódnak rá mások problémáira, élethelyzetükre, és kérés nélkül is szívesen támogatnak, istápolnak másokat. Ez nagyon jól hangzik, és dicséretes is. Jó érzés az, ha van kire számítani, ha valaki, aki igazán törődik velünk. De van ezért egy apró bibi, vagy kettő…

Az úgy nevezett megmentők akkor is harca szállnak másik lelki üdvéért, ha az éppen a túloldalon senki nem kéri. Körmük szakadtából küzdenek azért, hogy kirángassanak egy méltatlan kapcsolatból, segítsenek túlélni egy szakítást, ott vannak, ha épp borzalmas veszteséget élsz át, és összekaparnak, ha a főnök éppen megtépázta az önbizalmad, és nagyvonalúan segítenek anyagilag talpra állni, ha a helyzet úgy hozza. Akkor is ott állnak mögötted, ha nem hívod őket. Szinte olvasnak a gondolatodban, és ott teremnek minden adandó alkalommal, amikor úgy érzik, (ők, nem te!), hogy szükséged van rájuk.

Akkor is jönnek, ha te még nem érzed késznek magad rájuk, ha még nem tartasz ott a saját folyamatodban, hogy mást is beavass, akkor is jönnek, és szembesítenek, először kedvesen, utána talán kicsit durvábban is, hogy mennyire nem működnek jól bizonyos dolgok az életedben. Ők ezt a legjobb szándék mentén teszik. Mégis érezheted magad ettől kényelmetlenül, érezheted azt, hogy be jöttek a személyes teredbe, és érezheted azt is, hogy ez így neked túl gyors és túl sok. Egy ponton túl már túl soknak érzed a törődést, a támogatást, a szembesítést, a “majd én megmondom, hogy legyen” hozzáállást.

Azzal, ha folyton jön valaki, és megment minket, elveszi tőlünk a lehetőséget, hogy önállóan döntsünk, hogy a saját tempónkban vigyünk véghez egy-egy változást, hajlamosak lehetünk ellustulni, és átadni a felelősséget másnak, kvázi gyermek pozícióban tartjuk magunkat.

A megmentő és a megmentendő között észrevétlenül kialakul egy függőségi viszony, mely mind két felet korlátozza kisebb vagy nagyobb mértékben a szabadságában. Nem tudatos ez, egyszerűen energetikai kötések alakulnak ki, amik az idő előrehaladtával terhesek lehetnek.

Ha te vagy az, akit rendszeresen támogatni, segíteni “kell”, érdemes feltenni magadban a kérdést, hogy miért esik nehezedre vállalni a felelősséget krízis helyzetekben? Mi történnek akkor, ha teljesen egyedül próbálnád megoldani a problémáidat, ha egyedül hoznád meg a fontos döntéseket? Miért van szükséged mások tanácsaira, jelenlétére? Mi az, amitől félsz, ha nincs melletted támogató energia? Próbáltál-e már teljesen önállóan boldogulni az életedben?

Bátran állj ki magadért. Húzd meg a határaidat, vállalj több felelősséget a sorsod alakulása iránt! Az erő benned van, kezdj el hozzá kapcsolódni!

Ha úgy érted, te vagy az, aki öntudatlanul is magára ölti folyton folyvást a megmentő szerepét, akkor gondolkozz el azon, hogy miért teszed ezt? Mi az, ami elől a saját életedben menekülsz? Miért fontos az, hogy másik mindig segítő, kedves, megbízható embernek lássanak? Mi az, ami a saját életedben is megoldásra vár, és még sem teszel érte? Mennyi időt vesz el a saját életedből az, hogy másokon segítesz? Te vajon el tudod fogadni a segítséget? Milyen érzés arra gondolni, hogy egy hónapon keresztül csak a saját életed szereplőivel foglalkozhatsz? Mit gondolsz arról, hogy vannak dolgok, érzések, amikről nem akarsz vagy nem tudsz tudomást venni?

Egymás segítése, emberi kötelességünk, addig a pontig, amíg az minden felet emel és táplál. Amikor már a saját életem hiány szenved azért, mert én mások életét menedzselem, akkor ott már gyanús, hogy kompenzálok. Amikor már a saját energiakészletem lecsappan, mert mindenkit töltök, csak közben én üresedek ki, akkor az már felelőtlenség, magammal szemben.

segito_kezek

Ha mások segítésének szentelem az életem, az egy hivatás, szolgálat. Az egy másik ügy. De ott is kötelességem magammal, magamban jól lenni, különben a szolgálat minősége csorbul.

Ha pusztán felebaráti szeretetből érzel késztetést a “jótündérkedésre”, akkor hajrá, ne fogd vissza magad, de figyeld és tiszteled a határaidat, és a másikét is. Az egyetlen ember, akiért 100%-ban felelős vagy, az TE MAG-ad vagy! Mindenki más, csak utána jöhet!

Áldás! <3

 

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás