Úton lenni…

Az élethez kell nagy adag bátorság is. De nem csak bátorság, hanem erős hit, és elköteleződés is. Én amikor feladtam a jól fizető munkám, amiben sikeresnek számítottam, azt gondoltam, túl vagyok a nehezén. Hoztam egy döntést, bátor voltam, bevállalós, bizonyára az Élet, a Jóisten, az Univerzum, kinek hogy tetszik, majd jutalmazza is ezt az elszántságot, és minden szépen, zökkenőmentesen fog alakulni a továbbiakban.

Hamar rá kellett döbbenem, hogy az első lépés megtenni nem a legnehezebb része az útnak. Ezen az úton nap, mint nap járni kell.
És folyamatosan jönnek az elágazások, amik az elköteleződésem mértéket hivatottak tesztelni. A saját belső hangot követni egy dolog, ez sem akármilyen teljesítmény, de folymatosan kapcsolatban lenni vele, kitartani, akkor is, amikor a logika teljesen más diktál, na az már kihívás! Hinni, akkor is, amikor minden ellenünk szól, amikor semmi nem jön össze, amikor ez eddig biztosnak vélt dolgokat, emberi kapcsolatokat szépen lassan elvesztíjük, az néha izzasztó feladat…

Hinni, kitartani, és menni előre, követve a belső útmutatást, a szívünk hangját, és semmi mással nem törődni, mert tudjuk, hogy kik vagyunk, és hová indultunk. Nem könnyű feladat. Ráeszmélni, hogy valójában csak azt veszíthetjük el, ami eleve nem is hozzánk tartozott, és hogy a megfelelő időben minden megjön, ami hozzánk tartozik.

Néha azt érzem, hogy egy rögös, sáros úton széllel szemben haladok egy hegyoldalon felfelé, és ugyan csúszik az út, a sár is dagad a cipőm alatt, a széltől is fázom, de látom a Fényt a felhők között, tudom, hogy a hegy tetején egy csodaszép fennsík vár. Így megyek tovább, folytatom az utam. Bátran, erős Hittel, tiszta Szívvel!

 

Fenybe tartok

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás